Yama750: Öreg moci nem vén moci
Hónapok óta csüggök a neten és várom, hogy találjak valami kis édesaranyoska kicsikekisimádnivaló nekemvaló kétkerekű ménest.
Merthát ugye az evolúció a négy lábról két lábra állást jelentette, a négy kerékről meg ugyebár a kétkerékre kell felfejlődni – ahogyan ezt egy motoros barátom mondotta. Szétguberáltam már az agyamat, de nemcsak az enyémet terheltem le, hanem számos motoros barátét/haverét is.Esténként felváltva zaklattam őket: „Naaa, szerinted ezen a linken lévő jólenne nekem, mitgondolsz erről, miért jó az és miért nem az?” stb.
Azok jártak rosszabbul akikről tudvalevő, hogy motorközeliek, boltjuk vagy oktatói szakismeretük van. Na, szerintem ők már rettegnek tőlem. Mostanság, ha meglátják, hogy online vagyok, rögtön elfoglaltba vagy rejtettbe távoznak… A barátnőik már tuti utálnak, hiszen az esti program gyakran Yamácska motoros lelkivilágának ápolgatása és szellemének csiszolgatása a szokásos esti korhatáros program helyett.
De azért jó fickók, szakértés jött dögivel, a nézőpontok száma egy idő után kezdett tapasztalataim szerint a végtelenben kiteljesedni: a kétütemű kisebb, ezért jobb, a négyütemű öreg azért. De ha ilyen szempontból nézzük, ezzel itt fürdesz be, ááh, azt a típust felejtsd el, az nem neked való.
Ááá, az túl nehéz alkatrészben, kicsi vagy, ez nehéz, annak a váltója nem jó, annak vacak a blokkja, az könnyű, túlgyors, túlerős, túlgyenge, túlöreg, túldrága, túlezmegaz, vegyélújmocitinkábbhitelre. Na, azt nem!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Yama (Mina) profilja a CsamClub-on
Aztán elkezdtem alkudozni az égiekkel: „Naaa, lécciléccci! Akár nekiállok még megszerelni is, csak legyen már valami nekemvalóóóó… olyan legalább 250-500 cm3 körüli, öregecske, kedvesecske… gurulósocska. Neeem, nem kell nagyon gyors, csak sokat és sokáig tudjon menni… Neeem, a színe se fontos, majd öltözöm én a kis tündérbogárkétkerékcsodához…” De sehun semmi ilyen. Se újságokban, se a neten, se az ismerősök között. Sehol.
Lassan kezdtem feladni a reményt. Számtalan moci kínálgatta magát, de egyik se volt valamiért szimpi. Néhányukkal volt olyan is, hogy odamentem, megnéztem, ráültem és utáltuk egymást. Az első perctől fogva. Hiába volt minden más oké.
Aki meg szimpi volt, az meg sokért kellette magát, vagy mire odaértem hozzá már lecsaptak rá más kérők… Volt, hogy együtt értünk oda egy másik vevővel, mentünk egy kört, a másik is ment vele, felüllicitált és vitte. A moci meg csak szomorúan pislogott, alkatrésznek vitték egy másikat biztosítani…
Én meg legszívesebben belerúgtam volna az új tulajba, hogy ne csak a motor füstöljön, hanem ő is. Szét fogja szedni. Még csak nem is fog vele menni… Hallottam ahogy sír a kis vasparipa, ment a vágóhídra… Azon a héten mélydepresszió, vicsorgatós szívfájás MINDEN motorral kapcsolatos érzékelésre (vizuális és audiovizuális, de már gumi illata is szíven ütött – a radíré is).
Node csak felvirradt az én napom. Már korán reggel a gép előtt punnyadtam a szokásos utómunkákon rágódva, aznap túl jól aludni se tudtam. Extrakábaság, nyűglődés, közben még az agyamban az MTV lángjai elnyomták az aszfalt agyamba égetett illatát.
Kicsit filóztam a nickváltáson, de miért is kéne? Megszoktak már így, és különben is, az első mocika emlékét nem tagadjuk meg, névváltás max a köbcentiben érződik majd: Yama750. Teljesen oké.
Látod, még csak most olvastam el.
Megríkattál basszus!
Nekem is volt olyan vasam, akit üzemképtelenül vettem, és miközben toltam haza a garázsba, végig dumáltam neki. Összeraktam. Többször is. Minden kínját megcsináltam, és egy kiváló vas lett belőle. Csak hát… kellett az ára… egyrészt. Másrészt én az a monogám fajta vagyok. Nem lehet egyszerre két szerelmed.
Hogy vagytok? Írj!