Vincze Vivien: egy percre sem hagyhat ki az ember figyelme
Vivien vagyok, 18 éves. Már kiskorom óta érdekelnek a motorok, hiszen Apukámnak van egy Honda Goldwingje, amin rengeteg időt töltöttem a hátsó ülésen. Nagyon kényelmes, és imádom amikor megállunk valahol, minden szem ránk szegeződik.
Sokat túrázunk, és a barátaink között is egyre több motoros lett, fiúk és lányok is. Imádom a hosszabb túrák hangulatát, amikor 30 motor megy egy konvojban és berregnek a nagyobbnál nagyobb köbcentik.
Kezdtem unni a Goldwing kényelmes hátsóját, amikor is eldöntöttem nekem is kell egy saját gép. Ez persz sajnos nem ment csak így rögtön egy csettintésre, de Apukám vett nekem egy Simsont, amin nem sokáig motoroztam. Arra pont elég volt, hogy lássuk mennyire megy nekem a váltós téma.
Itt megjegyezném az első utamat, ami egy Simson felvonuláson volt, és én voltam a vezető. Mindenki csodálgatta, hogy milyen szép állapotban van és kérdezgették mióta motorozok. Én erre csak annyit válaszoltam, hogy ez az első utam de az a fontos, hogy meddig fogok még.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ezután az út után kikönyörögtem, hogy adjuk el. Jó persze szép volt meg minden, de egy 18 éves lány csak ne egy Simsonnal járjon. Aztán kaptam egy Aprilia Tuono-t szintén 50 cc. Nagyon szép, ha a kipufogót nem nézzük meg se lehetne mondani róla, hogy hány köbcenti. Úgy gondolom ez is elég vagány, hiszen B-s jogsival nem sűrűn vezetgetnek váltós motorokat.
Persze elbízni sosem bízom el magam a tudásom még nagyon kevés, és pont az lesz a szép, amikor látom hogy minden úttal fejlődtem valamit. Jelenleg is ezzel motorozok, és valószínűleg ezzel viszem végig a nyarat, mivel a motorozás nem egy egyszerű és biztonságos dolog, amihez rengeteget kell gyakorolni.
Arra rájöttem, hogy egy percre sem hagyhat ki az ember figyelme, főleg az autósok miatt. Rengeteg motorossal találkozok az utcákon, és mindenkinek csak azt üzenném hogy: „Élj hogy motorozz, de úgy motorozz hogy hazaérj!”.
Persze, hogy nem bírja ki az ember, és valószínűleg, ha végre nagyobb kategóriára váltok én se fogom kibírni, hogy ne húzzam neki. De ésszel! Hallgassatok meg idősebbeket, tapasztaltabbakat mindenből lehet tanulni!
