fbpx

A rock and rollnak mindig menni kell… – Rockabilly, vízpart, motorok, amcsi autók

lakeside rockabilly 2015 30Immár 22. alkalommal gyűltek össze Cactus, a Prison Band frontembere által megálmodott Lakeside Weekendre a rockabilly kedvelői Agárdon a Park kempingben… körülbelül így kezdődne egy normális beszámoló. De ez nem az.

Lakeside szubjektív

Végre! Mindjárt július kettő, indulás a Lakeside-ra. Szemle. Persze, már megint összement a fürdőruhám, a farmerom, a pólóm, és úgy egyáltalán minden ruhám. Mindegy, pakolás. Smink, hajlakk, pörgős szoknya nem kell, lesz másnak. Na, még ezt a jó kis koponyás-cserkó blúzt begyömöszölöm a hengerzsákba. Igen, belefért!

Éjszaka már nem alvás, a „de jó is lesz” érzésével. Hajnalban tűző nap ver ki az ágyból. Gyors kávé, cuccos felgumipókozása és indulááás! Előző nap már megnyugtató fotó érkezik. Cactus és Tico antiszociális motoros társaságunknak idén is lekerítette a szokásos félreeső helyet.
Késő délelőtt végre itt vagyunk a jól ismert kapu előtt. Ticci, az ikonikus rockabilly divattervező mosolyogva fogad. Pár hájjal kenegető mondat után becsekkolunk, és irány a hely, ahol az elkövetkezendő négy napot töltjük. Jól sikerül a báli belépő, hiszen a shovel a melegben lepisszen, majd a kukkolda méretével egyenes arányban nem akaródzik elindulni.

A nap járásának meteorológusokat megszégyenítő elemzése után a sátor felállítása, majd terepszemle. Már a kapuban is feltűnt nem a szokásos csütörtök délelőtti a létszám, annál jóval többen vannak. Majd ez a tömeg csak nő és nő, mint a mesebeli kisgömböc. Pénteken már ki lehetne tenni a megtelt táblát, ám folyamatosan érkeznek a kevésbé szerencsések, akik csak szombaton tudnak beszuszakolódni.
Csütörtök este, egy erre a célra átalakított veterán Mercedes tűzoltóautóról szólt a gépi rockabilly a svájci Bronx keverte aklasszikusokat, szándéka szerint bemelegítendő a csapatot. No erre semmi szükség, hiszen abban már ekkor semmi hiba nem volt.

A hangulat másnapra sem hagyott alább, sőt a tömeg növekedésével egyre nőtt. A korábbi években volt némi feszültség a főként új/szerű ill. Youngtimeres amerikai autósok és az ős rockabillysek, no és persze a motorosok között, ám idén ezt már nem tapasztaltuk. Úgy tűnik az amerikai autósoknak is bejön a laza hangulat, alkalmazkodtak.

Pénteken nem lehetett sokáig lábadozni a sátorban, mert már kora reggel kizavart a kánikula. És itt jön a képbe a vízpart, ami pótolhatatlan kelléknek bizonyult, még pálmafák nélkül is. A vízpartot ellepték a lepedőnyi tetoválások, a partra vetett bálnák és a modern Marilyn Monroe-k.

A Kinizsi Sport Team idén is elhozta strand játékait, melyek szinte csak éjszaka maradtak magukra. Míg napközben a gyerekek próbálgatták ügyességüket, addig késő délután, ill. kora este (némely esetben) célzóvízzel bátorságot merítő felnőttek lába remegett twist-módban kötéltánc közben, és készültek a spontán fű-batikok a sárcsolya pályán túlfutó vállalkozó szelleműek pocakjára.

Évről-évre egyre több motoros is érkezik, hiszen a buli híre terjed közöttük csakúgy, mint a rockabilly. A Prison Band és a Rockin’ RockCats már évek óta bezenélte magát a motorostalálkozók zenekari repertoárjába, így vonzzák is e réteget. A motorok között akad itt minden. Bobber, chopper, cruiser, túra, trike, naked, enduró, speed, a teljesség igénye nélkül. Ugyanez igaz a márkákra is.

Autókból engem elsősorban a ’60-as évek végéig gyártott amerikai gépegységek érdekelnek, de megérkezett AZA bizonyos időgép is, bár sem Dokit, sem Marty-t nem láttam. Vannak gyönyörűen restauráltak és vannak eredeti, fellelt állapotú rozsdakupacok is, ezek persze így is gyönyörűek. Itt van a szokásos esküvői limuzin és itt van pár építő cég. Ez utóbbiak közül egyikük egy impozáns, régi szivarformájú alumínium lakókocsival érkezett.

Némi fennakadást okoz, hogy gazdagék megvették a part és a nádas egy részét, emiatt a hátsó kapu gyakorlatilag megszűnt (nem szükséges jósnak lenni: kevés lesz a hely a jachtoknak, a terjeszkedés folytatódni fog). Megszűnt ezzel a tábori közlekedés zavartalanságát biztosító egyirányú forgalom is. De mi sem tudunk a sátor előtt fetrengve bámészkodni a felalázó csemegék között.

Ajánlom másoknak is

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x