Tímea: 2013 januárjában meglett az első nagy motorom
A történetem 3 éves koromra nyúlik vissza: apum másodállást vállalt egy pékségben és ennek apropójából vásárolt egy 150-es Mz ETZ-t. Már akkor nagyon megtetszett a moci!
Mindig mondogattam neki, hogy vigyen el motorozni, így hát felültetett maga elé, és száguldottunk is.
Sok olyan pillanatra emlékszem, amikor mamámnál voltam, játszottam az udvaron és már messziről meghallottam apum motorjának a hangját, és szaladtam ki az utcára. Általában kétháznyit sikerült elé futni. Akkor megállt, szintén felvett maga elé és elgurultunk mamám házáig.
Már az is nagy élmény volt számomra, hogy pár métert gurultunk! Meg kell említenem, hogy ekkor még minden évben jártunk fel Pestre, az autó kiállításra és az egyik évben voltak gyerek sportmotorok. Emlékszem, könyörögtem apumnak, hadd menjek egy kört, de végül nem engedte meg, mert „túl kicsi vagyok még hozzá”.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hát mit ne mondjak, nagyon szomorú voltam, de engesztelésül kaptam egy lufit. Pár év múlva apum otthagyta ezt a mellékállást, ezen apropóból a motornak is mennie kellett. Nagyon sajnáltam, de nem csak én, anyukám is (aki nem igazán rajong a motorokért, és azért sem igazán, hogy apummal motorozunk) megsiratta, amikor elvitték. Faternak ezután jó darabig nem volt motorja…
Majd telt-múlt az idő, elkezdtem cseperedni. Lehettem olyan 11-12 éves, amikor már előálltam anyumnak azzal az ötlettel, hogy majd motorozni fogok. Anyum elég megértően azt válaszolta rá: „Fiam, ha neked az kell, akkor majd azt veszünk.” Szerintem arra számított, hogy majd elfelejtem ezt a gondolatomat. De nem így lett!
14 éves voltam, amikor már tényleg a sarkamra álltam: már pedig én motorozni fogok. Anyum barátnőjééktől kaptam kölcsön egy Simsont. Nem adták el nekünk, mert a fiuk motorja volt, még suhanc korában, ezért meg akarták tartani emléknek.
Gondoltam, nem is baj, mert valami vagányabb sportmotorra vágytam. Faterral együtt róttuk a köröket a Simóval, mire megtanultam rendesen váltani és kormányozni. Aztán már mehettem egyedül.
De volt ám gondom a géppel… Ha nem indítottam be két napig, akkor már eldugult és nem akart indulni, vagy épp alapjárat nem volt… Anyum tesója jött sokszor segíteni megszerelni, mivel apum se nagy motorszerelő. De lényeg a lényeg: a Simón tanultam meg motorozni és így is szerettem, a hibáival együtt.
