Vincze Szandi dragbike versenyző
A 13 éves motoros csajok népes táborába tartozom…
Apa állítólag 8 éves korában kapta az első Rigáját, vagy mit és én is kb. annyi idős lehettem, amikor az első elektromos rollerrel megtanultam, hogy lehet húzni a gázt. Ezt benzines scooter követte, majd mini motorok. Soha nem féltem a motorok hangjától. Erre nem emlékszem, de képeken láttam, hogy már fél éves koromban egy FZR 1000-es Yamahán pózoltam.
Mikor már elérte a lábam a hátsó lábtartót mindig felkönyörögtem magam potyautasnak hátra. 10 évesen volt részem rendőri üldözésben egy R1-es Yamaha hátsó ülésén. Izgi volt, de szerencsésen megúsztuk. A fater nagy hóhányó. Szóval a motoros előélet kb. így kezdődött…
A versenylázat, természetesen Kunmadarason éreztem először, mikor a tavaly júliusi Top Gas EB-re kipakolt a családi vállalkozás. A Motorworld színeiben Apa indult moditwin kategóriában, és kb. 2 méterre a szemem előtt dobott egy hátraszaltót közvetlenül a rajt után. Először nagyon megijedtem, de miután kiderült, hogy jól van, és „csak” a motor gyulladt ki, első gondolatom az volt, hogy mi lenne, ha legközelebb én tudnék bizonyítani, kicsit nagyobb sikerrel.
Szandi profilja a fórumban
Kicsit később közöltem szüleimmel a tervemet, ez után motor nélkül ismét dobtak egy hátast. Gondoltam, ebből sem lesz semmi, de mikor pár nap múlva Apa valami kukás idomdarabokat hozott elő a raktárból és illesztgette egymáshoz, majd motyogott valamit, hogy ebből lesz a motorod, akkor már sejtettem, hogy zöldet kaptam. Bár ahogy kinézett az a hulladék, amiket összehordott egy rakásba nem volt valami bizalomgerjesztő.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Előkerült egy motorblokk is, na meg néhány vízvezeték cső, amit a fürdőszoba felújításkor a falból a vashulladékba dobtunk. Szép rakás volt! Szinte el is ment a kedvem az egésztől, de mikor kezdte összehegesztgetni a darabokat, kezdett motorformája lenni. Ez után már kíváncsian vártam, hogy felkerüljön rá egy-egy újabb alkatrész.
Mikor a törmelékből összerakott idomzatot haza hozta a fényezőtől lakkfeketén, tűzpiros „Szandi” felirattal, akkor már fülig ért a szám! Utána kezdődött az éjjel-nappal tartó beállítgatás, testre szabás, hogy milyen magasra kerüljön az ülés, a lábtartó stb. Még 3 nap volt az augusztusi kunmadarasi versenyig. Éjjel nappal a motoromat tuningolták, és állítgatták a haverjaival.
