Vezetéstechnikai tréninggel és ausztriai motoros túrával emlékeztünk meg a 18. Nemzetközi Női Motoros Napról – VIDEÓVAL!
Szokás szerint a helyek már két hónappal a 18. Nemzetközi Női Motoros Nap előt beteltek az ingyenes vezetéstechnikai tréningre. Viszont az időjárás előrejelzés az esemény előtt egy héttel kezdett borús időt mutatni, így már sejteni lehetett, hogy nem lesz meg a 60 fő a tréningen.
A több évtizedes tapasztalat alapján mondjuk már előre sejtettem, hogy sokan majd az utolsó pillanatban mondják le a részvételt. Pedig a jelentkezésénél még mindenki nagyon lelkes. A 60 hely néhány nap alatt betelt februárban, végül harminchárman (vagy 34?) jöttek el a tréning napján. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy jövőre majd ráhagyok 15%-ot a jelentkezőkre, de az sem lenne jó, ha 70-en lennénk.
Tehát elérkezett a tréning napja, 2024 május 3., és esett az eső. Nekem is fejtörést okozott, hogy mit vegyek fel, mert amúgy nem mondtak hideget, csak ez a fránya eső ne lenne. De pár éve volt már olyan, hogy esőben tréningeztünk, szóval tudtam, hogy a trénig csak özönvíz esetén marad el – elvégre esőben is meg kell tanulni motorozni – , tehát eleve esőruhában indultam el.
Kistarcsán a benzinkútnál már egész szép számmal összegyűltünk, és mindig megmelengeti a szívemet az is, amikor begurulunk együtt a Hungaroring elé és ott várnak már a többiek. Az olyan jó, együvé tartozás érzés. Girlpower a legjobb értelemben.
Nézd meg a videót is!
Idén nehezített volt a pálya, hiszen felújítják a Hungaroringet, ezért még az utolsó napokban sem lehetett tudni, hogy éppen hol tart majd a kivitelező a munkálatokkal és hol tudják nekünk felállítani a pályát. A bejáratot is áthelyezték erre az időre, és most is csak rendőri felvezetéssel, együtt mehettünk be a pálya területére. A sóderes parkoló nem a motorosok kedvence, természetesen volt is olyan motor, amelyik nem tudott ellenállni a garvitációnak.
A pályát ezúttal a Hungaroring Motoros Akadémia autós pályáján állították fel. (Velünk egyidőben autós tréning is zajlott egy részen.) Bár elsőre meglepő volt, utólag azt mondom, jó volt ez a változatosság, hiszen évek óta ugyanazokat a feladatokat gyakoroltuk ezeken a tréningeken. Idén a Sági Tibor vezetésével a Hungária Rendőregylet, a Pest Vármegyei Balesetmegelőzési bizottság és a Hungaroring Motoros Akadémia oktatói vezették a gyakorlatokat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A pálya adottságait tökéletesen kihasználva olyan feladatokat gyakorolhattunk ezen a napon, amik sokunknak kihívást jelentenek, de nagyon életszerűek motorozás közben.
A nap elején az oktatók 4 csoportra osztották a társaságot, így forgószínpad-szerűen haladtunk körbe nagyjából 45 perces etapokkal. Csak annyi szünet volt a modulok közöt, amíg átértünk az egyik helyszínről a másikra, úgyhogy alaposan megdolgoztattak minket.
Furfangos feladatok a vezetéstechnikai pályán
Az első helyszín
Az én csoportomnak az első modul motortolással kezdődött. Hálát adtam az égnek, hogy a Honda CL 500-zal mentem és nem a Street Glide-dal. A motortolás nekem mindig mumus volt, leginkább a nyeregben ülve, a lábammal pedálozva szoktam tologatni. Na most le kellett szállni, és első sebességben, a kuplunggal és a fékkel játszva sétáltunk pár kört a motor mellett. Ezután levettem az esőruhát, mert már nem fáztam többet…
Amikor végre felülhettünk a motorokra, akkor olyan lassan kellett haladni szintén a kuplung és a fék segítségével, hogy közben a mellettünk sétáló oktatónk beszélgetni tudjon velünk. Majd a tempó maradt, és fel-le kellett állni/ülni a nyeregben.
Ezután jöhetett az inenzív gyorsítás majd megállás egyhelyben lábletétel nélkül és újra indulás anélkül, hogy lefulladtunk volna. Az utolsó feladat ezen a pályán az emelkedőn elindulás volt első majd hátsó fék segítségével.
Most, hogy ezt így leírtam, nekem úgy tűnik, ez egy egész napi tréning anyagának is beillene, de még hátra volt három másik modul.
A második helyszín
A második helyszínen nagyrészt a nyolcast gyakoroltuk. Persze ez így egyszerűnek hangzik, de higyjétek el, a rendőrök meg tudják bonyolítani még ezt is. Ráadásul – hogy érezzem a törődést – egy alkalommal büntiböl tolva is meg kellett csinálnom a nyolcast. Szerencsére a felénél megesett rajtam az oktató szíve.
A harmadik helyszín
A harmadik helyszínen szlalomoztunk főleg. Az eltolt szlalommal kezdtünk, majd mikor az már egész jól ment mindenkinek, átrendezték a pályát, és szűkülő szlalom lett a vége. Itt is a tempó meg a fékhasználat variálásával nehezítettük a feladatot. Nekem ez egyszerűnek tűnt, de láttam, hogy votak, akik küzdöttek az életükért a bóják között.
A negyedik helyszín
Az utolsó feladatot egész eddig csak messziről láttam, és nem értettem, mit lehet abból tanulni, hogy egyesben megyünk körbe-körbe. Na amikor odaértünk a pályához, kiderült, hogy a bójákat olyan furfangosan helyezték el a pályán, hogy több koncentrikus kört alkottak, amelyek hol egymásba fűződtek, így szűkítve-bővítve a pályát, hol teljesen visszafordították a résztvevőket, ezzel egy szerpentines hegyvidéket szimulálva. Szóval nem is volt olyan könnyű ez a pálya sem, mint ahogy azt feltételeztem.
A nap végére alaposan elfáradtunk. A végén minden résztvevő átvehetett egy oklevelet, ami azt bizonyítja, hogy teljesítette a tréninget. De számomra a bulinak itt még nem volt vége, hiszen a Nemzetközi Női Motoros Nap valójában szombaton, május 4-én volt.
Tehát hazafele – kb. délután 4-kor – megebédeltünk Sárival Kistarcsán, majd hazamotoroztam, hogy lecseréljem a Scramblert a nagy vasra. Mégsem mehetek a szombati találkozóra a soproni Harley-ba egy Hondával. Persze az ok nem ez volt, hanem az, hogy a saját motorommal szerettem volna túrázni, mert az jobban bírja az autopályát és országúton nekem kényelmesebb.
Este még lemotoroztam Stefihez, hogy másnapra kevesebb kilométer maradjon Sopronig, de még így is motoroztunk egy órát a találka helyszínére reggel.
Az igazi Női Motoros Nap
Szombaton, május 4-én reggel 9-kor találkoztunk a Harley-Davidson Sopron szalonjában. Összesen 9 motor gyűlt össze, és nem csak Harley-k természetesen. Nagyrészt a környékről – 100 km-es körzetből – érkeztek a csajok, de ketten voltunk Budapestről is, Dina még nálam is később indult el este, hogy az éjszakát Győrben töltse a lányánál, hogy ne reggel kelljen megtennie ezt az utat.
A túraszervezést Mónira hagytuk. Helyi erőként jól ismeri a környéket és Ausztriában is sokat túrázik, úgyhogy nyugodtan rá bízhattuk magunkat. Ő most új motorral jött, ugyanis nemrég cserélte le a Sportstert egy gyönyörű, sárga Street Bobra. És bár ez lényegtelen, de így hárman voltunk Harleyval, hiszen Stefi is ott volt a Road Kinggel és én a Street Glide-dal.
A csapatban volt még 1800-as Suzuki Intruder, Honda Rebel, Honda CBR 600 F… a többire nem emlékszem, de fejtsétek meg a képeken!
Ne kérdezzétek merre jártunk, mert naggggyon fáradt voltam az előző napi tréning miatt és mert nem bírom a korán kelést sem. Csak beálltam a csapatba, és élveztem, hogy nem én vagyok a road captain.
Egyébként a cél Wachau volt, ami 2000 óta a világörökség részét képező, alsó ausztriai tájegység. Az osztrákok dunakanyarja gyönyörű tájjal, sima aszfalttal, csodás kanyarokkal.
Nézd meg a videót is!
Koradélután értünk Dürnsteinbe, ahol az óvárosban ebédeltünk egy jót, majd lőttünk pár fotót a Dunáról is. Errefelé olyan vadnak látszik, vagy csak a környéke olyan vadregényes, mert nincs annyira kiépítve (mint Budapesten).
Mikor visszafele elindultunk, gyors számítással rájöttünk, hogy ha még innen Sopronba is be kell menni, akkor este 9-nél hamarabb nem érünk majd haza és ráadásul ránk is sötétedik, úgyhogy azt beszétük meg, hogy Allandig együtt megy a csapat, majd a soproniak délről, a Győr irányába készülők északról kerülik meg a Fertő tavat, így nagyjából mindenki egy időben érhet haza.
Már jócskán sötétedet, mikor megérkeztünk Stefihez, és mivel este 8 óra is elmúlt már, mire leraktuk a motorokat a garázsban, elmondhattuk, hogy 12 órát motoroztunk szinte egy ebédnyi szünettel. Viszont az időjárással nagy szerencsénk volt, hiszen egész nap 25 fok körüli hőmérséklet volt, és annak ellenére, hogy tapasztalataim szerint Ausztriában mindig esik az eső valahol, ezúttal elkerültük a felhőket.
Este még csináltunk egy gyors TikTok live bejelentkezést Stefivel és valamikor éjjel kettő körül feküdtünk le aludni – mivel beszélgetni egész nap nem volt alkalmunk, ki kellett elemezni az élményeket.
Vasárnap koradélután indultam haza Budapestre, hogy egy újabb 2 órás motorozással zárjam le az idei, 18. Nemzetközi Női Motoros Napot. Szerintem elég alaposan megünnepeltem. Beletekertem a motorokba néhányszáz kilométert, és hazaérve még az Anyák napjáról sem maradtam le.
Remélem te is kellemesen töltötted a Nemzetközi Női Motoros Napot, és jövőre csatlakozol egy közös motorozáshoz valamerre!
Fotók: Dienes Andor, NaNa és a csajok
