fbpx

Több csaj, mint kolbász

mocsa07 9286Az elmúlt hét időjárása, valamint a találkozó időpontjára meghirdetett másik rendezvény adott némi okot az aggodalomra a Desperado MC számára.

Többször, többen is kicsikarták az ígéretet, hogy ott leszünk, azért még csütörtökön sem voltam teljesen biztos benne, hogy az őszi esőben nekivágok motorral az útnak. A döntést végül megkönnyítette egy telefonhívás a BMW-től, hogy van számomra egy tesztmotor csütörtöktől hétfőig. Egy ilyen ajánlatra pedig nem lehet nemet mondani, sem itthon ülni egy túramotorral a garázsban. Szóval tartottam magam a korábbi tervhez, és már péntek este nekivágtunk az útnak a csajokkal.

A találkozás több időpontra volt megbeszélve: Mill és Kriszta 4-kor találkoznak, majd 5-kor a többiekkel az M0 Annahegyi pihenőjénél, és 6-kor Ildóval Bicskén a körforgalomnál mindannyian. A tesztmotorral másfél óra volt átevickélni a városon, de kb. öt kilométerrel a találkozóhely előtt a csajok utolértek, így 6 órakor pontosan értünk oda az utolsó állomáshoz. Szerencsére az esőt megúsztuk az egész út, illetve az egész hétvége alatt.

Megérkezésünk után az első napirendi pont a sátorverés volt – Kriszta klassz helyet választott. Mint utóbb kiderült, épp a Krapeknők sátrai mellett, így egy komoly női különítmény alakult ki a tábornak azon a felén. Viszont amikor a sörsátor környékén körülnéztem, ott is az a benyomásom támadt, hogy arányaiban sokkal nagyobb a női motorosok száma, mint az a találkozókon általában szokásos.

Mivel a nyár folyamán jó néhány ilyen bulit kihagytam, most volt lehetőség bepótolni az elmaradt eszmecseréket a rég nem látott haverokkal. Míg a csajok az áfonyapáleszt és a Sangriát szopogatták, és a koncerteken rázták a hajukat, én két üdítővel (és egy hidegűző rövid itallal) végigdumáltam az éjszakát ugyanannál az asztalnál. Azért a Twin Six, a Főnix és a Nemcsak Berry koncertjét is végighallgattam.

Az éjszaka szörnyű volt. Alig vártam, hogy vége legyen. Míg egész nap „változóan felhős” volt az ég, éjszakára kitisztult, így az üvegházhatás hiányában majd megfagytam a sátorban, hiába húztam magamra minden ruhadarabomat. Amikor végre elaludtam volna, a környező sátrakból átszűrődő horkolás zavart (pedig úgy tudtam, hogy mellettem csak csajok vannak…), és amikor ismét melegedett volna az idő, beindították a motorokat.

Még több kép a galériában

Mire fél kilenckor karikás szemekkel, összefagyva kimásztam az odúmból, a találkozó területe úgy nézett ki, mintha ciánoztak volna. Mindenki eltűnt, szó szerint szedték a sátorfájukat. Később sikerült kiderítenem, hogy a legtöbben Székesfehérvárra mentek egy motoros társunk temetésére – szomorú, hogy ezen a nyáron szinte minden hétvégére jutott egy ilyen esemény. És ekkor még nem tudtunk, hogy ezzel nincs vége.

Mivel nem szándékoztam egyedül üldögélni a sörsátorban egész nap, míg a többiek visszatérnek, úgy döntöttem, megejtem a tesztet a motorral. Mikor a Krapeknők összepakoltak, csatlakoztam háromfős csapatukhoz, és elkísérem őket hazafelé Dorogig, majd visszafordultam. A Duna-parton készítettem néhány fotót, és megpróbáltam visszaemlékezni, hogy melyik út is vezet Mocsára.

Szerencsére nem kellett egyedül megoldanom ezt a rejtélyt, mert míg ezen morfondíroztam, megláttam az út szélén tanácstalanul álló páromat és egy barátunkat. Most, hogy már nem is volt olyan sürgős visszamenni a találkozóra, átugrottunk megebédelni Komáromba.

Mocsán a szombat délután pont olyan volt, mint bármelyik másik találkozón. Mire visszaértünk, a tábor újra megtelt emberekkel. Rengeteg volt az ismerős, úgyhogy sok emberrel „találkoztam”. Kora estétől kezdődtek a koncertek: a Légió, a Blues Company és a Dirty Dance után Cserga és barátai játszottak hajnalig.

A találkozó megdöbbentő eseménye egy váratlan haláleset volt. A koncertek alatt ugyanis egy szívbeteg lány hirtelen rosszul lett, és sajnos már a kiérkező rohammentősök sem tudtak segíteni rajta. Bár a közeli ismerősöket, a klubtagokat és azokat, akik épp a bejárat környékén tartózkodtak megrázta az eset, azért a buli általános hangulatát nem rontotta el. Később egy fél perces néma csenddel adóztak a motorosok az elhunyt lánynak.

Vasárnap reggel Hunor, Ildó kisfia ébresztett, és csodálkozva nézte a fülemből kieső UV zöld füldugókat. Nem túl kényelmes, de kiderült, hogy nagyon hasznos darab. Már megint mindenki a motorokat melegítette – állítólag reggel hat óra óta folyamatosan indultak haza a kialvatlan rockerek. Ok, tudom, hideg van meg zaj, de szerintem nagyon veszélyes éjszaka, álmosan motorozni haza, még ha csak a szomszéd falu vagy Tata a célpont.

Azt már nem részletezem, hogy délelőtt még Tatán beleestünk egy hatalmas adag bundáskenyérbe fokhagymás tejföllel és teával, így a sátrunkat csak délután kettő körül bontottuk le, amikor a tábor már teljesen kihalt volt. Már csak a büfések dolgoztak szorgalmasan, és takarították el a buli nyomait. Aztán futó látogatást tettünk a Desperado MC medencés klubházában, és végül valamikor kora este értünk csak haza.

A forró fürdővel megpróbáltam felülkerekedni a pénteki hideg éjszaka esetleges nyomain, és már egész korán álomba zuhantam. Mindent összevetve a Desperado MC mocsai találkozója nem volt egy pihentető wellness hétvége, de ahogy Ildó később (Ford Fairlane után szabadon) megjegyezte: „Ilyen ez a rockszakma!”mocsa07 8655mocsa07 9218mocsa07 9294Mocsa2007 003

Ajánlom másoknak is

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x