Több csaj, mint kolbász: A Decperado MC motoros találkozója Mocsán
Az elmúlt hét időjárása, valamint a találkozó időpontjára meghirdetett másik rendezvény adott némi okot az aggodalomra a Desperado MC számára.
Többször, többen is kicsikarták az ígéretet, hogy ott leszünk, azért még csütörtökön sem voltam teljesen biztos benne, hogy az őszi esőben nekivágok motorral az útnak. A döntést végül megkönnyítette egy telefonhívás a BMW-től, hogy van számomra egy tesztmotor csütörtöktől hétfőig. Egy ilyen ajánlatra pedig nem lehet nemet mondani, sem itthon ülni egy túramotorral a garázsban. Szóval tartottam magam a korábbi tervhez, és már péntek este nekivágtunk az útnak a csajokkal.
A találkozás több időpontra volt megbeszélve: Mill és Kriszta 4-kor találkoznak, majd 5-kor a többiekkel az M0 Annahegyi pihenőjénél, és 6-kor Ildóval Bicskén a körforgalomnál mindannyian. A tesztmotorral másfél óra volt átevickélni a városon, de kb. öt kilométerrel a találkozóhely előtt a csajok utolértek, így 6 órakor pontosan értünk oda az utolsó állomáshoz. Szerencsére az esőt megúsztuk az egész út, illetve az egész hétvége alatt.
Megérkezésünk után az első napirendi pont a sátorverés volt – Kriszta klassz helyet választott. Mint utóbb kiderült, épp a Krapeknők sátrai mellett, így egy komoly női különítmény alakult ki a tábornak azon a felén. Viszont amikor a sörsátor környékén körülnéztem, ott is az a benyomásom támadt, hogy arányaiban sokkal nagyobb a női motorosok száma, mint az a találkozókon általában szokásos.
Mivel a nyár folyamán jó néhány ilyen bulit kihagytam, most volt lehetőség bepótolni az elmaradt eszmecseréket a rég nem látott haverokkal. Míg a csajok az áfonyapáleszt és a Sangriát szopogatták, és a koncerteken rázták a hajukat, én két üdítővel (és egy hidegűző rövid itallal) végigdumáltam az éjszakát ugyanannál az asztalnál. Azért a Twin Six, a Főnix és a Nemcsak Berry koncertjét is végighallgattam.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az éjszaka szörnyű volt. Alig vártam, hogy vége legyen. Míg egész nap „változóan felhős” volt az ég, éjszakára kitisztult, így az üvegházhatás hiányában majd megfagytam a sátorban, hiába húztam magamra minden ruhadarabomat. Amikor végre elaludtam volna, a környező sátrakból átszűrődő horkolás zavart (pedig úgy tudtam, hogy mellettem csak csajok vannak…), és amikor ismét melegedett volna az idő, beindították a motorokat.
Még több kép a galériában
Mire fél kilenckor karikás szemekkel, összefagyva kimásztam az odúmból, a találkozó területe úgy nézett ki, mintha ciánoztak volna. Mindenki eltűnt, szó szerint szedték a sátorfájukat. Később sikerült kiderítenem, hogy a legtöbben Székesfehérvárra mentek egy motoros társunk temetésére – szomorú, hogy ezen a nyáron szinte minden hétvégére jutott egy ilyen esemény. És ekkor még nem tudtunk, hogy ezzel nincs vége.
