Te miért motorozol?
A napokban az egyik közösségi portálon beszélgetésbe elegyedtem egy kényszermotorossal, aki arról érdeklődött, miért lesz valaki motoros, mikor neki csak nyűg ez az egész.
„Elhúzódó autófelújítás miatt néhány hónapja motorral járok: – szarrá áztam többször, – mostanában szénné égek – háromszor hazatoltam (két defekt, egy benzinkifogyás) – nem tudok az alkalomhoz illően öltözve megjelenni sehol, a nadrágszáram olajos, a kezem benzinszagú, a bal cipőm orrát a váltó eszi, a jobb talpát a fékpedál… – egyáltalán: vagy a piros lámpánál sülök, vagy menet közben fázok – szállítani szinte semmit nem tudok, amit mégis fölkötözgetek rá gumipókokkal, azt meg nem lehet olyan nyugodt szívvel otthagyni a munkahely előtt, mint a kocsi csomagtartójában. Hát izé… szerintem egy szívódiesel kabriolet alkalmasabb a hétköznapi közlekedés megoldására. Főleg a mi éghajlatunkon…
Azért tényleg érdekelne, miért lesz valakiből motoros. Oké, mozgékonyabb a jármű, mindenféle szabálytalanságot lehet vele csinálni, de vajon megéri az így megnyert 10-15 perc mindazt a kényelmetlenséget, amit fentebb felsoroltam? Vagy van még valami, amit nem vettem figyelembe? (a 80km/h-val a szájamba csapódó méhecskén kívül… :))”
Őszintén szólva nem tudtam neki mit mondani a szokásos közhelyeken kívül: „Ezért nem lesz mindenkiből motoros. A legtöbb emberből még motorral közlekedő sem. Te legalább megpróbáltad. Most mondjam azt, hogy ez egy életforma? Vagy gondolkodásmód? Nekem pl. ezek eddig eszembe sem jutottak, amiket felsoroltál. De szórakoztató, amiket írsz. Érdekes ebből az aspektusból nézni a dolgokat. Mondhatnám, hogy olcsóbb, de pl. az én motorom nem az. Fogyaszt is annyit, mint egy kisebb városi autó…”
Szóval kezdtem elgondolkodni, hogy mi a jó a motorozásban. Elsőre ilyenek jutottak eszembe, hogy motorozni cool, hogy menet közben érzem a természet illatát és az is jó, hogy önállónak és szabadnak érzem magam, amikor motorozok, de nem hiszem, hogy ezek az indokok meggyőznének valakit, akinek „csak” közlekedési eszköz a motor.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Te miért motorozol? Van ésszerű magyarázat vagy pusztán érzelmi okok vezéreltek, amikor két kerékre szálltál? Te mivel győznéd meg a fenti illetőt, hogy motorozni jó?
A válaszokat a hozzászólásban várjuk.
(A címlapfotó erről a fórumról származik.)
Hehe, ez jó. 🙂 Én pl. csak motorozni szeretek, az autóban nem érzem magam olyan biztonságban, még utasként sem. Az autó alacsonyan van, tele van kaszni elemekkel, amik zavarnak a kilátásban, a gondolat is ijesztő, hogy egy ütközésnél úgy kell kivágni belőle. Nem mintha motorral szívesen esnék, de megnyugtatóbb, hogy le tudok róla esni, és nem beleszorulok. Magasabb pozíció miatt jobban látok, nem takarja semmi a kilátást (a zárt sisak, és a fejidom is zavar kicsit, de ez megoldható). Egy necces helyzetben jobbak az esélyeid kikerülni belőle, kisebb helyen elfér. Minden érzékszerved jobban hozzájut a közlekedéshez szükséges információkhoz. Kifejezetten szeretem, hogy nem a kényelemről szól, jobban figyelsz a közlekedésre, nem zenét hallgatsz, eszel-iszol, telefonálsz, gyereket nevelsz közben… És azért még az érzelmek is, de valószínűleg ahhoz meg mindezek az előbb felsoroltak vezettek.
Én egyszer fújtam orrot menet közben. Vicces látvány lehetett 😀
Én csak olyan dolgokat tudnék felsorolni, amik elcsépelt klisék. Igen, a szabadság érzése, meg hogy a környezet részének és nem kirekesztettnek érzed magad, meg hasonlók. Megdobogtatják a szívemet a motorok hangjai, látványa, piszok jól érzem magam motorozás, motorépítés közben. Nem tudom megszámolni, hányszor, hány kilométeren át toltam a vasat (beöltözve, 40 fok árnyékban), hányszor áztam sz_rrá, hányszor fagytam rá úgy, hogy hogy úgy kellett róla lepajszerolni. Jönnek a sztorik, nemcsak motorozásról, de haverokról, barátokról, szerelésekről, sőt átépítésekről, kocsmázásról, találkozókról, és egyszer csak azon kapod magad, hogy a haverod megkér, építs már neki is egy vasat… Ez nem olyan dolog, amire logikus magyarázat van. Érzed vagy nem érzed és kész. És két motoros se ugyanazt fogja érezni, nem ugyanazért fogja imádni. Mindenki másért szeret bele, vagy utálja meg. Ez tényleg érzelmi alapokon megy.
Középiskolában tanítok, és nemrég egy lovász osztályban munkavédelem órán elindult valaki a teremtől nem messze egy 250-es Jawával. Szerencsére rendes gyerekek, csöndes derűvel figyelték, ahogy tantóbácsi széles mosollyal, csukott szemmel, füléhez tartott tenyerével megnövelt hanggyűjtő felülettel élvezkedik 😉 na ezt magyarázd meg racionálisan. Nem lehet.