Szlovénia-Horvátország motoros túra: 4 év után visszatértünk – VIDEÓVAL!
Utoljára még a covid előtt, 2019-ben jártunk motorral Horvátországban. Stefinek már nagyon hiányzott a tenger – és valljuk be nekem is – ráadásul a csillagok is együtt álltak, úgyhogy 2023. augusztus 16-án felkerekedtünk két motorral, és Szlovénia felé vettük az irányt.
Jó indok volt az is, hogy épp nálam volt a Honda XL 750 Transalp, így egyúttal ezt a túraendurót is túrakörülmények között tudtam letesztelni. Bár jobban szeretem, amikor egyforma motorokkal megyünk ilyen hosszú túrára, és Stefivel elég hasonló motorjaink vannak, most megelégedtem ezzel a lehetőséggel.
Az én hetem úgy kezdődött, hogy hétfőn átvettem a Transalpot. Kedden, miután megbizonyosodtam róla, hogy a család ellesz nélkülem 4 (5) napig, nekiálltam csomagolni. Igazából akkor kellett kitalálnom, hogy mibe csomagoljak a Transalpra, mert a tesztmotorhoz nem adtak túradobozt.
Kis keresgélés után találtam a padláson egy motoros hengertáskát, ami jó métretnek tűnt. Bele is pakoltam mindent, amit akartam, és már épp indultam volna, mikor az utolsó cipzár behúzásánál szembesültem a ténnyel, hogy épp a nagy zseben nincs kocsi a cipzáron, így nem lehet becsukni.
Az első pánik után hívtam Dudás Zolit Csömörön, hogy vajon meg tudja-e oldani valahogy vagy kezdjek másik táskát keresni. Szerencsére Zoli nagyon rugalmas, mondta, hogy ugorjak át és megoldjuk. Így is lett. Miután végigbogarásztam a készleteit a megfelelő cipzárkocsi után, a megoldás az lett, hogy a táska egy másik zsebéről szedtük le a kocsit – azon úgyis kettő volt, mert ide-oda nyitható a zseb. Legalábbis eddig az volt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A terv így kicsit módosult, nem tudtam kettőkor elindulni, úgyhogy épp a legnagyobb csúcsforgalomban vágtam neki az útnak Hegyeshalomba Stefihez. Az utam végét még egy kiégett kamion miatti hatalmas torlódás is nehezítette az M1-esen, így a szörnyű kánikulában majndem egy órával hosszabb lett a mínusz egyedik napom.
Stefi finom vacsorával várt, este kicsit filmeztünk, dumáltunk, aztán megpróbáltunk aludni egy keveset… nem volt egyszerű, mert a környéken trágyáztak vagy mi, mert egész éjjel valami szörnyű lótrágya-szagot szagoltam.
Azért is szeretek Stefivel túrázni, mert ő sem az a koránkelő típus… de ezúttal kiadta az ukászt, hogy ha időben oda akarunk érni az első szálláshelyünkre Piranba, hogy még fürödhessünk is a tengerben, 8:00-kor el kell indulnunk. Megbeszéltünk, hogy reggel nem húzzuk az időt kajálással, hanem majd a határ előtt megesszük, amit öszecsomagolt. Áldás egy ilyen túratárs.
Az első nap, szerda: Irány Piran!
Na igen. Az sem árt, hogyha ebben is hasonlóak vagyunk. Igaz, kicsit nehezen ment az ébredés, de 8:00-kor már indítottuk is a motorokat. Ilyen korán „hajnalban” szerencsére még egyikőnk sem éhes, úgyhogy csak az öltözködés/mosakodás volt a regeli feladat. Az úton sem húztuk az időt, haladni akartunk. Megbeszéltük, hogy kb. óránként megálluk pisiszünetre, tankolásra, ha kell, és ilyenkor pár korty víz vagy valami harapnivaló belefért.
Még több kép a motoros túráról a galériában
Nekem már csak Ljubjana környékén jutott tudomásomra, hogy még Piran előtt a skocjani barlangba is megyünk, hogy azért a kultúra se maradjon ki az útból. Aztán a barlangról lemaradtunk, mert aznapra már eladták az összes belépőjegyet, de azért a látogatóközpont múzeumát és a barlang körül futó túristautat így is sikerült megnéznünk. Na majd legközelebb lemegyünk a föld alá is.
