Szilvia – csak a hűledezéseket kapom, hogy minek motorozok

Nagyon megörültem, hogy vannak csajok is, akik szeretnek motorozni rajtam kívül. A környezetemben elég kevés van, és csak a hűledezéseket kapom, hogy minek motorozok…

Megosztanám Veletek, hogy hogyan is jött a motorozás gondolata: Annó, középiskolás koromban az egyik gyerekkori haverom elvitt robogóval pár körre… Úgy fostam a háta mögött, mert ment mint az őrült, hogy én sosem fogok motorozni, nincs az a pénz, kb. az egész addigi életem lepergett előttem.

Majd elkezdtem dolgozni érettségi után, és jött a lövés az agyamban, hogy én már pedig csak azért is megtanulom a 2 kereken való közlekedést. Apu partner volt ebben. Az első ‘dolgozós’ évben sikerült összegyűjtenem egy robogó árát. Anyu tudta nélkül, apuval ki is néztünk egyet és elmentünk megvenni.

Anyu persze hűledezett… Apu pikk-pakk leoffolta, hogy miért ne tudnék megtanulni vele közlekedni. Na hát nagy csodálkozásomra, sima ügy volt nemsokára már a nyári szezonban robogóval járkáltam mindenhova.

Pár év elteltével jött az életemben és a munkámban is egy nagy változás, így mellékvágányra került a 2 kerekű vasacska. De ott motoszkált mindig is a fejemben, hogy többet szeretnék. Közöltem is ezt az akkori párommal, hogy szeretnék nagyobb motorral is közlekedni. Rögtön le lettem oltva, hogy veszélyes és hogy mit akarok én a nagy motorral, nem nekem való.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Ismét teltek az évek, majd jött a férjem, aki egyébként kiskora óta motorozik. Csak mesélt és mesélt. (Neki van egy Kawasaki 400 köbcentis motorja darabokban, mert szerelgeti, újítgatja, úgyhogy egy ideje ő sem motorozott már.) Na és feltört bennem az a régi érzés, hogy meg szeretném tanulni ezeknek a nagymotoroknak a kezelését.

Tavaly augusztus végén kezdtem el az egészet, idén nyár elején tettem sikeres korlátlan vizsgát, meg lett a nagy vágyam!

Voltak nehézségek, borulások rutinpályán, csak álló helyzetben, amikor a motor súlypontját rosszul ítéltem meg és elrántott a galád. De aztán végül csak legyőztem és sikerült ráérezni. Azóta egy 125-ös kisebb mocival kezdtem az alapokat elsajátítani, de szegény nem adott akkora élményt, mint a 600-as a tanfolyamon, így most eladó sorba került.

Másodiknak egy kis kompromisszum és sok beszélgetés kellett, hogy ne legyen nagyobb moci (mert nagyobbat szerettem vna venni). De a józan ész és a képességeimet figyelembe véve egy 250-es Yamahára került a választásom.

De milyen jól is döntöttem!

Egyelőre ez is feladja a leckét: kavicsos, szar utakon gyakoroltat a férjem, földes-kavicsos, hepe-hupás utakon, hogy érezzem a motort. Hát megdolgoztat, mit ne mondjak. Azt mondta: „ha ilyen szar utakon megtanulom érezni és kezelni a motort, akkor bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között menni fog a motorozás”.

Sokszor húzom a számat, mert már mennék, és mennék világgá! De nyilván nekem is az a célom, hogy tényleg megtanuljam ezt az egészet, és ne purcanjak ki ideje korán legfőképpen a kislányom és a családom miatt sem.

Szóval nagy kihívás ez az egész, de örülök nagyon, hogy sikerült eddig is eljutnom.

Bocsi, hogy hosszú lett! Köszönöm, ha elolvasod!