Szilvi: tavaly tavasszal az egész család beiratkozott motorvezetői tanfolyamra
Férjem által kerültem kapcsolatba a motorozással 3 éve kb. Utasként kirándultunk leginkább belföldön, néhányszor Szlovákiában. Eleinte nagyon élveztem, aztán elkezdett zavarni, hogy nem látok előre. Bogarat ültetett a fülembe, nemhogy én is levizsgáznék, mehetnénk nagy túrákat két motorral.
Közben a gyerekeknek is megtetszett, így az egész család tavaly tavasszal beiratkozott, mindenki az életkorának megfelelő kategóriába (kivéve engem, mert az oktató lebeszélt a A-ról).
Ez még nagyobb löketet adott, hogy nem egyedül kell csinálnom, nagy szervezési munka volt az autós/motoros iskolának, hogy együtt tudjunk járni a rutinra, hogy együtt tudjunk vizsgázni. Így lett A2-es jogosítványom 2023 augusztusában 45 évesen, és a gyerekekre is nagyon büszkék voltunk. (Mozaik család vagyunk, férjemnek két fia van, nekem egy fiam, egy lányom, életkorilag 15, 16, 17, 19 évesek.)
A vizsga előtt már ott állt a garázsban a motor rendszám nélkül, a vizsga után meg kellett várni, hogy a külföldről behozott motor papírjai elkészüljenek. Viszont volt egy RKF 125 Keeway, amivel addig néhányszor mentem.
Ezután ülhettem a Kawasaki Zr7-re, ami a kis Keeway után elég nagy váltás volt. Úgy éreztem túl nagy nekem, és mintha kiestem volna a gyakorlatból. Nehezen indultam vele bárhová és féltem is az úttól és még volt valami amitől rettegtem: az esés. Csak az a megkönnyebbülés érzés volt, hogy végre vége, amikor hazaértünk.
Tavasszal tudtam újra elővenni és még rosszabbul éreztem magam. El is voltam keseredve, hogy nem érzem azt hogy hurrá gurulunk. Férjem mindig mellettem állt és nem hagyta, hogy feladjam, kisebb körökre elvitt még az ősszel. Ekkor szerettem meg a szlovák utakat, szélesek, nagyon jó minőségűek és a táj különösen tetszik. Februárban még mentünk egyet Szlovákiában, márciusban pedig a nagyobb gyerekekkel a Balatonra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Húsvétkor 3 napra tervezett nekem egy horvát 8-as túrát, gondolván, hogy fel vagyok készülve rá. Dehogy voltam, rettegtem tőle, a kanyaroktól, a távolságtól, mégis neki indultunk, mert attól nem lehet rutint szerezni, ha a motor a garázsban áll. Ez volt a legnagyobb túra fél éves jogsival.
Horvátország 8-as út: Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Ezen út után felbuzdulva, most már lelkesen a szeretem helyet szerettem volna megnézni: a szlovák utakat április elején. Hát kár volt. Nagyon nem ment jól, nem is akartam róla még beszélni sem, 50-nél többet egyszerűen nem tudtam produkálni. Olyan voltam mint azok a kis kecskék, amiket megijesztenek és ijedtükben megmerednek és eldőlnek. A sírás kerülgetett, azt gondoltam épségben érjek haza, többet nem megyek sehova.
Május elsején mégis nekifutottam és Poprádig oda-vissza 500 km-t tettem meg természetesen a férjemmel és egy barátunkkal. Ez már jobban ment, de valami még mindig nem jó, valami hiányzik.
A sebességet egész jól megszoktam, nem száguldozok, no de kell hogy tartsa magát az ember.
Az első utakon 70-80-as tempó volt a kényelmes, később már ment a 90-100-as is, mára már az autópálya tempót is tudom, bár nem túl hosszú ideig. Nem is gondoltam, hogy erre is edződni kell.
A kuplung kezelése kimondottan nehéz volt nekem. Egy alkalommal nagyon nagy fájdalmaim voltak, de a kezem is megerősödött, most már gond nélkül megy ez is.
Lillafüred június 15., Zebegény június 23., kisebb körök, gyakorlások, de még mindig nem az igazi. A kis ívű kanyarokkal vannak gondjaim, hogyan helyezzem a súlyomat, hogy döntsek, próbáltam felidézni a rutinon szerzett tudást, de azzal összezavarodtam…
Akkor mondta a férjem, hogy megyünk. Motoros túrára. A Mangartra. Jó. Mentünk. Jobb is hogy nem volt még ilyen jellegű tapasztalatom, mert ezt tudván biztos nem indultam volna el.
Ha kíváncsi vagy, hamarosan jövök a túrabeszámolóval.
Két hete beiratkoztunk a lányommal, neki A1 lesz, nekem pedig A. Augusztusban a két fiú kezdhet kategóriát lépni, szintén A1 és egy A2 lesz. A legnagyobbnak két éves A2 kell, hogy mehessen A-ra.
Ha ez sikerül, mehet az egész család együtt túrázni. Voltunk már velük rövidebb távokat, hiszen a „kicsik” csak 40-nel mehetnek, de az olyan jó érzés mikor 6-an együtt vagyunk és cipzár alakzatban motoros csapatként motorozunk.
