Szilágyi Tünde
Motorozásom története valamikor még gyerekként kezdődött, amikor Nagybátyám elvitt kb. hat éves koromban egy salakmotor versenyre.
Debrecenben nőttem fel és ezeknek a versenyeknek nagy hagyománya van minden év augusztus 20-án. A motorokkal akkor kerültem először kapcsolatba és szerelem lett első látásra. Azóta is ott vagyok minden évben a Debrecen Nagydíjon. Az élet úgy hozta, hogy gyerekként nem volt alkalmam motorozni, ugyanis senki nem motorozott a családban, de kitartottam a motoros álmaim mellett.
Már felnőttként, mikor elkezdtem dolgozni időt és pénzt nem sajnálva mindig a motoros hobbimra fordítottam az energiáimat. 2007-ben megcsináltam a nagymotorra a jogsit és megvettem életem első komplett motoros felszerelését. Mivel korábban nem motoroztam soha, így nem volt könnyű néhány hét alatt végigjárni a ranglétrát, de a rutinpályán volt alkalmam a 125-östől a nagymotorig minden kategóriával gyakorolni.
Már akkor éreztem, hogy a motoros társadalomhoz tartozni felemelő élmény, pedig akkor még nem volt saját motorom. A sikeres vizsgát követően évekig tervezgettem, hogy majd milyen lesz az első járgányom és egészen 2011-ig kitartottam, amikor is meg tudtam venni életem első motorját egy Honda CBF 250-est. A férjem vitt el autóval és én vezettem haza a kis Drágámat.
Fantasztikusan jó érzés volt a saját motoromon szelni az utakat. Amikor az első szembejövő motoros intet és én visszaintettem annyira hihetetlen katarzis élményem volt, hogy nem láttam a könnyeimtől és félre kellett állnom az első benzinkútnál, mert egyszerűen nem bírtam az érzéseimmel. A férjem, aki követett autóval végig ott volt mellettem és átélte velem együtt ezt az élményt. Ezekért a pillanatokért érdemes élni és kitartani az álmainkért, mert megismételhetetlen és leírhatatlan.
