Sűrűre sikerült a második hónap a Honda CL500-zal
Június elején bejátszott egy kis kényszerpihenő, már ami a motorozást illeti, de a hónap közepétől felgyorsultak az események. Az ezres szerviz után két nap alatt 300 kilométert tekertem bele a motorba, pedig csak a városban és a környékén motoroztam.
Még május végén történt, hogy meghúzódott a farizmom, amitől se ülni, se álllni, se feküdni nem tudtam. Később ezt ülőidegzsábaként azonosították, de persze ettől még nem voltam előrébb. Csak fájdalomcsillapítóval tudtam ellátni a napi teendőket, amikből volt bőven, lévén hogy az gyerekek az iskolában az utolsó heteket taposták, sorban jöttek a dogák, vizsgák, fellépések, osztálykirándulások. Vagyis már vágták a centit.
Így aztán kimaradt vagy három hét a motorozásból.
Mikor már fájdalomcsillapító nélkül is elvoltam, jött egy hívás a Hondától. Megtudtam, hogy van ez a Honda vezetéstechnikai tréning, amin a Honda tulajdonosok kedvezményesen vehetnek részt a Safety Hungary-nél. “Véletlenül” épp egy komplett Honda CL 500 flottát állítottak be erre az alkalomra, és tök jó lenne, ha én mint ideiglenes CL 500 tulaj rész tudnék venni rajta.
Úgy éreztem, meg tudom csinálni. Talán épp ez kell hozzá, hogy újra mozogni tudjak. És ha már így alakult, akkor előtte nem ártana megcsinálni az ezres szervizt sem. Mondjuk a szerviz kevésbé izgatott, inkább arra az oldaltáskára voltam már ráizgulva, amit majd az ezres szervizkor szereltetek fel a motorra. Nem vagyok már iskolás, hogy állandóan hátizsákban motorozzak.
Nem vagyok egy egyszerű eset, ha időpontot kell megbeszélni: Matyi a Szallerbeckben mondta, hogy péntek reggel 8-kor mehetek a szervizre. “De akkorra tuti nem érek oda, háromnegyedkor rakom ki a gyerekeket a házból, hogy elinduljanak az iskolába.” – Jó, akkor gyere ebéd után, kettőre! “Az nem jó, mert háromra lovagolni viszem a lányomat.” – Hát jó, akkor gyere, amikor akarsz! – Ennyiben maradtunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Végül 11 körül értem oda. A csapat fele épp ebédelni indult, a másik fele a tízóraizásból tért vissza. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy egyhamar készen leszek, de ezt bevállaltam, amikor akkor jöttem, amikor akartam és nem akkor, amikor mondták.
Ehhez képest egész hamar megvolt a szerviz.
- Kezdődött az olajleeresztéssel.
- Amíg csepegett ki az olaj, a szerelő srác (bocs, elfelejtettem a nevét) ellenőrizte a guminyomást. Mindkét gumiban 0,2 barral kevesebb volt, így azt pótolta.
- Beállította a lánc feszességét, majd megtisztította és beolajozta.
- Az olajjal együtt az olajszűrőt is cserélni kell, így ez sem maradhatott ki.
- Ránéztünk a kuplung holtjátékra, mert korábban a férjem elállítgatta, de úgy nem tudtam vezetni, így visszaállítottam. Most volt tökéletes, így ehhez nem kellett hozzányúlni.
- Végül mehetett bele a motorolaj.
Ez az egész nem volt több fél óránál. Viszont amikor lelkesen búcsúzkodni kezdtek volna a szerviz munkatársai, emlékeztettem őket, hogy még vár itt rám valahol egy oldaltáska is.
Na ezzel kezdődött a kalamajka, mert már olyan rég megérkezett a táska, hogy senki nem emlékezett rá, hogy hol lehet. Hosszas kutakodás után előkerült, de mikor kicsomagoltuk a dobozt, kiderült, hogy nincs benne a konzol. Arra sem elékeztek már, hogy jött-e hozzá, hogy a dobozban kell-e lennie vagy az egy külön csomag.
Na ez a keresgélés még egyszer annyi ideig tartott, mint az egész ezres szerviz. De végül meglett a konzol is, és a felcsavarozás már igazán pikk-pakk megvolt, így hazafele már abba tömtem bele a hátizsákomat, így nem húzza többet a hátamat. Az új – gyári Honda kiegészítő – egyoldalú, vászon oldaltáska jó szolgálatott tett már akkor is, amikor ugyanaznap délután lovagolni vittem a lányomat. Belefért a kobak, így nem kellett a motoron a kezében lobogtatnia.
Honda vezetéstechnikai tréning
Másnap reggel a Safety Hungary tanpályáján kezdődött a nap. Ha jól emlékszem, összesen 12 Honda tulajdonos gyűlt össze, hogy kicsit csiszolja a motoros tudását a Honda kedvezményes tréningjén. A tréningre a Honda szalonokban lehet jelentkezni jelképes összegért. A tréning a Honda CL 500-as modelljeivel zajlik, amik olyan újak, hogy az enyémben 8 kilométer volt, de volt, olyan, akinek 3 kilométert mutatott az órája.
Összesen hárman voltunk lányok, ami főleg a tréning végén, az elbúcsúzásnál volt vicces, mert a férfiak közül többen is kijelentették, hogy még jó, hogy kocsival jöttek, mert ilyen fáradtan nem tudnának már hazamotorozni. Mi hárman motorral érkeztünk, én ráadásul a CL500-zal…
Az biztos, hogy sokat hozzátett a motorkezelésemhez ez a kurzus.
A feladatok látszólag nagyon egyszerűek voltak, de pont ezért többünknek beletört a bicskája. A szlalomozás egyesben, fék nélkül, pusztán a gáz nyitásával és csukásával azt eredményezte, hogy össze-vissza rángatott a motor. Ahogy haladtunk előre a nap folyamán, egyre inkább azt éreztem, hogy egyre bénább vagyok, már motorozni sem tudok.
Nézd meg a videót!
Délutánra olyan fáradt voltam, hogy amikor fel kellett (volna) gurulni a rámpára és lassú tempóban végigmotorozni rajta, el sem találtam a rámpát csak harmadjára, és akkor is egy méter után leestem róla. Na ilyenkor kell abbahagyni és aludni rá egyet.
Azt viszont észrevettem, hogy hazafele már nem rángat úgy a Scrambler, mint eddig, valahogy finomabban kezdtem adagolni a gázt, és később sem panaszkodtak a gyerekek, hogy nem tudok vezetni… tehát bármilyen hihetetlen, amikor az ember ott van, valóban van haszna a tanulásnak. Aztán a gyakorás során vagy beépül vagy lehet menni az újabb tanfolyamra.
Pályázás a Kakucs Ringen
Vasárnap igyekeztem kipihenni magam, nem ültem motorra, és már a családnak is anyahiánya volt, úgyhogy szöszmötöltünk együtt a kertben. Azért is ki kellett pihennem magam, mert hétfőn újabb motorozás várt rám a kis Hondával.
Reggel beugrottam a háziorvoshoz kontrollra – motorral. Csaknem a szívéhez kapott, mikor meglátott a kezemben a bukóval. Megnyugtattam, hogy (motoron) ülni már tudok, erre megdícsért, hogy legalább protektoros ruhában vagyok.
Még jó. Hiszen a Kakucs Rigre indultam hobbipályázós napra. Arról nem voltam meggyőződve, hogy fel is megyek majd a pályára, de ezt már nagy útnak tekintettem a Scramblerrel, szóval mindenképpen beöltöztem volna.
Németh Ádám hobbipályázós csoportjában szerveződött ez az esemény, amikor a résztvevők dobják össze a pálya bérleti díját, így reggel 8-tól este 6-ig róják a köröket a sima aszfalton. Végül hagytam magam rábeszélni és mentem egy-egy kört mindkét irányba. Végül a hozzáértők is megdícsértek, hogy egész jól nyomtam a teszmotorral. Az biztos, hogy a rinyacsíkot elkoptattam mindkét oldalt.
Voltak ismerősök, voltak csajok is egy páran, és összefutottam Tottival, akitől annak idején a Guzzimat vettem még a Frontosában. Aztán másnap reggel, mikor a Kossuth Rádióból motoroztam haza a Hondával, megint összetalálkoztunk a Megyeri hídon is. Intettünk egymásnak a körforgalomban, és Dunakesziig együtt mentünk az M0-ás autóúton.
A pályázás után persze még nem volt esélyem pihenni, mert ki kellett mennem motorozni a fiammal a mezőre. Ő jött a kis Loncinnal, én meg próbáltam tartani vele a tempót a földúton, nem sok eséllyel. Lehet, hogy el kellene mennem egy terep tréningre is, mert ő 11 évesen ösztönből jobban nyomja ezt a műfajt, mint én sok év motoros múlttal.
Motorosok premier előtti vetítés
Miután meghívást kaptunk az újonnan bemutatott Motorosok című filmpremier előtti vetítésére a Mammut 1-be, egyértelmű volt, hogy a csúcsforgalomban nem megyek autóval. Éppen erre való a kis Honda. A húsz fős csapatunkból többen is így gondolták, így aztán szépen egymás mellé parkoltunk le a Kétlyukú kocsma elé… micsoda nosztalgia… itt utoljára a húszas éveimben jártam.
Sajnáltam, hogy nem csináltak nagyobb felhajtást a premierre. Meghívhattak volna motoros klubokat, mint annak idején a Leggyorsabb indián bemutatóján. Nem csoda, hogy a rádiós nyereményjátékon nyert jegyekkel néhányan már a film elején hazamentek. A “privátok” nem érthetik, hogy miről is szól ez a film, de aki meg ebben él, annak nem biztos, hogy filmet kellnéznie róla.
Végülis jól szórakoztunk, és végre volt egy alkalom, amikor összejöttünk a csajokkal. A film után hárman idultunk haza motorokkal keresztül a városon, és az is olyan jó emlékeket ébresztett. Nyár van, kánikula, gyönyörű a város kivilágítva, és annyira vagányak vagyunk, mint a motorosok abban a filmben. És ehhez a stílushoz is nagyon illik ez a kis Honda.
