Sűrűn omló ködben
Végül egész jól alakult a program, bár nem úgy, ahogy elterveztük. Az új szórakozóhelyről nem sok mindent tudtunk meg, ellenben egy régi étteremben leteszteltük az étlapot.
Az elmúlt szombat estére meghívást kaptam egy vadi új „rock, blues, metál club” megnyitó sajtótájékoztatójára. Az impozáns pdf formátumú meghívóban ingyen étel-ital fogyasztást, és három koncertet ígértek az újságíróknak. Ráadásul a hely ugyanabban a kerületben van, ahol lakunk, tehát még az is lehet, hogy törzsvendég leszek. Ezért is tétováztam kicsit, hogy inkább Kriszta szülinapját illetve Orsi névnapját kellene ünnepelnem együtt a csajokkal Párkányban, de végül a „munka” mellett döntöttem.
„Avalon az artúri mondavilág legvarázslatosabb helye, melyet sűrűn omló köd óv az érdemtelenektől. Mindazok, akik valaha eljutottak e szigetre, örökké megőrizték emlékét, így Avalon húrjai máig zengnek szívükben. De miért emlékezünk meg erről a legendáról?” – így szól a megnyitóról szóló sajtóhír első bekezdése. Nos, miért is emlékezünk meg róla?
Annak ellenére, hogy részletes térképet is mellékeltek a meghívóhoz, ráadásul elég jól ismerem a környéket, nem volt egyszerű megtalálni a helyet. Miután a házszám egy egész tömböt jelöl, a jól megtervezett logót kerestem szememmel, de mindhiába. Végül úgy döntöttünk, hogy kocsi nélkül folytatjuk a keresést, körbesétáltunk a tömb körül. A Colosseum fitneszt elhagyva egy tágas parkolóhoz értünk. A lépcsős bejárat alapján úgy döntöttem, hogy csak ez lehet.
Habár a séta miatt öt percet késtünk – utálok késni, mindenhova pontosan érkezem – a biztonsági őrök kedvesen fogadtak. A regisztrációs listán kipipálták a nevünket, majd közölték, hogy nem készültek még el, egy kicsit várni kellene. Így már megértettem, miért álldogál kinn 15-20 ember az épület előtt. Bentről hangolás zajai szűrődtek ki – ahhoz képest, hogy ez még nem is a koncert, elég hangosan.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A lépcsőkön álldogáltunk a hidegben, és arról beszélgettünk, hogy még szerencse, hogy nincs mínusz tíz fok, és nem esik a hó. Végül is ez is megtörténhetne október utolsó hétvégéjén. Közben újabb újságírók érkeztek. Gondolkodtam, hogy őket vajon értesítették róla, hogy nem kezdődik időben a program, vagy más sajtótájékoztatóról is elkésnek – netán direkt csak a kajára érnek oda. Meg az is megfordult a fejemben, hogy lassan forró teát is oszthatnának a tisztelt egybegyűlteknek. Mégiscsak újságírókról van szó…
Van egy olyan mondás, hogy „az is tolvaj,aki mások idejét lopja”. Végül is logikailag is levezethető, hiszen „az idő pénz” – mondjuk gyakran – aki pedig pénzt lop, az tolvaj. Csakhogy időt lopni szerintem ennél sokkal súlyosabb, hiszen míg pénzt lehet szerezni ismét, az ellopott idővel ugyanezt nem tudjuk megtenni.
Összesen 20 percet álldogáltunk az épület előtt, majd ezúttal a másik irányból sétáltunk körbe a tömböt. Kíváncsi voltam, hogy oda tettek-e ki táblát. Valami olyat, mint a motorostalálkozókon, nyíllal, hogy: sajtótájékoztató erre! De nem találtunk semmi ilyet. Sőt, mikor ismét a kocsiba szálltunk, és kikanyarodtunk a főútra, vészvillogóval tétovázó autóra lettünk figyelmesek. Párommal egyszerre szólaltunk meg: tuti, hogy ő is oda megy…
És akkor most visszautalnék a „sűrűn omló ködre”, ami óvja a helyet az érdemtelenektől, habár magamat nem gondolnám annak. Meglehet, hogy mindazok, akik türelmesek voltak, vagy maguk is elkéstek, örökké megőrizik Avalon emlékét, hiszen biztos finomakat ettek, és meghallgathattak pár jó koncertet. De az is biztos, hogy az emlékét én is megőrzöm, pedig nem jutottam be.
Miután derékba tört a szombat este, azért nem örültem volna, ha szégyenszemre haza kellett volna mennem tévét nézni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Esztergom, illetve Párkány felé vettük az irányt. Valamiféle időviharba keveredtünk, mert a másfél órás autóút csupán perceknek tűnt (nem úgy, mint az a bizonyos húsz perc). A többiek már túl voltak a vacsorán, és az ajándékokat is átadták a csajoknak, de szerintem ők is őszintén örültek, hogy mégis ott vagyunk.
A Casablanca étterem szinte tele volt. Gyorsan rendeltünk mi is, ha már úgyis finom kajára készültünk, és nem csalódtunk. Mártival később eldiskuráltunk arról, hogy egy ilyen névvel (ti. Casablanca) csinálhattak volna egy tematikus éttermet. De akár csak néhány fotó a 3 Oszkárral díjazott filmből, vagy Humphrey Bogartról és Ingrid Bergmanról feldobná a helyet. Mondjuk így is van vendég bőven, az emberek ide enni jönnek, a konyha pedig jó, akkor meg minek erőlködjenek.
Azt nem tudom, hogy végül mikor indultunk haza. A többiek még elmentek Pilisszántóra a Strange Horde MC kocsmájába, nekünk pedig a hazaút is perceknek tűnt. Megint elvittek az UFÓ-k közben. Vasárnap beraktuk a Zuzu Petals új CD-jét, ami mostantól áruházunkban is megvásárolható. Ajánlom mindazoknak, akiknek a Sex Action tetszett. No meg persze minden rockernek.
