Speedladies Cup 2. forduló
Hajni: Azt hittem ez lesz az Én hétvégém, de nem így lett… már a csütörtöki indulásnál problémába ütköztünk: motorok felpakolva autó teletömve így indultunk útnak, majd 10 km után defektet kapott az utánfutónk gumija, de hál’ Istennek egy gumis hajlandó volt a munka ünnepén segíteni rajtunk.
A pályára érve nagy tömeggel szembesültünk és alig találtunk egy kis helyet, ahova le tudnánk telepíteni sátrunkat. Pénteken gyönyörű időnk volt, jókat motoroztunk jól éreztük magunkat. Délután az egyik menetünket elmosta az eső, így a köridőnkön már nem tudtunk javítani, így maradtam az 5. a rajtrácson. Az új dombot még meg kell szoknom, próbálgattam a féktávokat, de igazán nem találtam meg az optimális fékezési pontot. A pálya többi része lényegében nem változott.
Szombaton hideg, esős, szeles reggelre ébredtünk, a pálya vizesen fogadott minket, így elindultunk esőgumit vásárolni, majd az előrejelzések alapján úgy döntöttünk mégsem teszünk fel esőgumit. A nagy szél aránylag hamar felszárította a pályát, így egy menetet tudtunk menni még a versenyek előtt. A szél sok helyen zavaró volt, ami délutánra tovább erősödött. A szombati nap fénypontja csapattársunk Klau volt, akinek már óriási pocakja van, de ennek ellenére kijött hozzánk, nagyon örültünk nekik. Újra együtt volt a CSAPAT!
A Mi versenyünk délután 5 órakor kezdődött, nagy volt bennem az elszántság, tudtam, hogy ma meg tudom fogni azt a lányt, aki a 4. rajtkockából rajtolt, és ezáltal megnyerem a versenyt. A felvezető körben éreztem, hogy az első futómű nem úgy dolgozik ahogy kellene, de gondoltam majd bemelegszik aztán jó lesz.
A rajtom jól sikerült, csak a cél végén picit beragadtam és elém került két lány, egyik Zsófi volt. Tudtam, hogy minél előbb le kell őket előznöm, mert csak így tudok meglógni a vetélytárstól. Mivel Zsófiról volt szó, mindenképpen biztonságos helyen szerettem volna megelőzni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A pálya technikásabb részén nagyon rájuk estem, és már készültem őket megelőzni, mikor hirtelen aszfalthoz csapódtam, majd sokáig csúsztam és jó sokat pörögtem a sóderágyban. Felpattantam odaszaladtam az én kis Suzimhoz, és rögtön bocsánatot kértem tőle. Összeszedegettem a széttört idomzatot, és bandukoltam le a pályáról, mikor nagy csúszást hallottam és láttam, hogy a pálya egyik gyors részén hatalmasat bukott egy lány. Nagyon megijedtem mert nem láttam hirtelen ki volt az, és mi történt vele, de hála égnek neki sem lett nagyobb baja.
Innentől kezdve a pálya széléről néztem végig a versenyt és szurkoltam Zsófinak. A pályabírókkal beszélgettem és mondták, hogy ma én vagyok a sokadik emberke aki ebben a kanyarban elesik, valószínű van ott valami a pályán, vagy pára vagy valami más.
Rettenetesen csalódott vagyok, és sajnálom az egészet, sajnálom a 25 pontot, és sajnálom a motoromat, tudom, hogy tovább kell lépni és a következő versenyre kell ilyenkor összpontosítani, csak egyelőre ez most nehéz. A bal oldalamon egy ideig nem fogok aludni az biztos, de legalább egyben vagyok. Annak viszont nagyon örültem, hogy Zsófi jól érezte magát a motoron, nem maradt benne semmi félelem a múltkori esése miatt. Remélem Most-ban ugyanilyen elszánt leszek, és hamar megtanulom a pályát, és az időjárás végre kedvez nekünk a verseny napján is.
