Somfai Dorottya „keX”: elkezdtem vonzódni a Mátra szerpentinjei felé
Bár mondhatnám azt, hogy családból jött a motorok iránti szerelmem, de nem, sőt. A családban senkinek sincs motorja, nem is szeretik őket.
Ám 1997 nyarán, egy szép napon mikor felmentünk Mátrafüredre sétálni szüleimmel megláttuk, hogy a salakpálya mellett 4-5 gyerek-krosszmotor áll. Itt követték el a „nagy hibát”, befizettek 15 percre… aztán megint, és másnap is, és 1 hét múlva is… Szóval 4 éves se voltam, de teljesen belebolondultam a motorokba. Már a második körnél „versenyeztem” a többi gyerekkel és le se szálltam, már kérdeztem, mikor lesz a következő alkalom.
Sajnos azt nem tehettük meg, hogy legyen saját motorom, de amikor csak lehetőség adódott felpattantam egyre. Aztán 12 éves koromra elhatároztam magam, és a kis zsebpénzem apránként félre raktam, ami a ballagásra kapott kisebb összeggel elég volt arra, hogy 14 évesen megvehessem az első motorom, egy Suzuki RMX50 endurót. Ezzel a földúton, sárban, hóban, erdőben kibohóckodtam magam, estem-keltem, de nagyon tetszett.
Aztán elkezdtem vonzódni a Mátra szerpentinjei felé, hisz mindig láttam, ahogy a nagy-motorosok mennek fel a hegyre döntögetni a gépet. Gyorsan jöhetett is a következő jogsi, és aztán a másik motor az Aprilia MX125. Hip-hop rájöttem, hogy ez a nekem való stílus, a kis, könnyű géppel szelni a kanyarokat fent a hegyen!
De ekkor már régóta volt egy „álomgépem”, amit mindenáron szerettem volna megvenni, úgyhogy új fejezethez ért a soha véget nem érő gyűjtögetés, valamint a kis kanyarvadász is eladósorba került.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
2011 őszén meg is lett a korlátlan jogsi, nagy volt az öröm, már csak a motor hiányzik. Amíg vártam a vevőket, minden nap a hirdetéseket bújtam, olyan izgatottan válogattam a motorok közt, mint kisgyerek a csokipultnál. Folyamatosan mutogattam mindenkinek, hogy „Nekem ilyen motorom lesz, ezt fogom megvenni! Látod? Látod?!”, de csak legyintettek.
Nem egyhamar, de lett új gazdája az Apriliámnak, így már komolyabbá vált a keresgélés, válogatás. Aztán eljött a NAGY NAP, meglett az a gép, amiért már évek óta fájt a szívem, a KTM LC4! Alig vártam, hogy eljöjjön az első tavaszi nap, amikor végigvonulhatok vele büszkén a városon, a bukósisak alatt végig vigyorogva. Aztán a kisebb túrák, majd a hívogató hegy ismét.
Mai napig, minden egyes úton mosolyt csal az arcomra a gondolat, hogy sikerült megszerezni azt, amire vágytam, és hogy tényleg olyan jó, amilyennek elképzeltem. Továbbra is járom a hegyeket, szerpentineket, gyűjtöm a kilométereket, és vele a motoros társakat.
Sajnos versenyző nem lehettem, pedig az is nagy vágyam lett volna, de így is nagyon örülök annak, amit elértem, és élvezem a motorozást a barátaimmal a szép helyeken. Köszönettel tartozom a szüleimnek, hogy elviselik a „hóbortom” és a barátaimnak, hogy segítenek, ha valami kis probléma akad.
