Pocakos Motorozás
A motorozás lételemem, férjemet is ennek a hobbinak köszönhetően ismertem meg, nem sokkal az után, hogy megvettem életem első motorkerékpárját.
Mást se csináltam, csak motoroztam, ahova nem lehetett motorral menni, oda én inkább nem is mentem. A motoros nászút után nem sokkal természetesen jelentkezett az első csemete, így döntéshelyzet előtt éreztem magam: vagy a család, vagy a motor. A Zének mennie kellett, de amikor az új gazdája tolta fel az utánfutójára, már éreztem, hogy ez nem volt életem legjobb döntése.
A várandósság zűrösen telt, így fel se merült, hogy motorozzak, a kis Vespa robogónkra is csak akkor ültem fel, ha a logisztika úgy kívánta. A kislányunk születése után persze azonnal vettem egy másik motort – teljesen ugyanolyat, mint az előző (Kawasaki Z750 2007)… De az a motor mégsem volt már AZ a motor, bizonytalannak éreztem magam, a motor nehéz volt, a ruhámba pedig nem fértem bele. Eljártam vele ide-oda, de hosszabb túrákra nem volt időm, és mire kijutottam volna a kátyús-rázós Budapestről egy kanyargós-kellemes erdei útra, már fordulhattam is vissza, mert várt otthon a csemete és a háztartás.
Úgy éreztem, hogy drasztikus változás kell az életembe, és úgy gondoltam, hogy kipróbálom a terepmotorozást, hiszen a környéken lévő dimbek-dombok erre ideális lehetőséget nyújtanak. Úgyhogy a régi-új motor ment, és jött egy nyakigláb, hórihorgas szöcske, viccesen óriási kerekekkel. A BMW egy kevéssé ismert, de annál ütősebb endúrója, a G650X Challenge.
A kereskedésben az eladó el se hitte, hogy én ezt tényleg megveszem, de én boldogan motoroztam haza új szerzeményemmel a novemberi esőben, belehuppantva minden kátyúba és csatornafedélbe. Jó vásárt csináltam, és már alig vártam, hogy napi használatba vehessem a kétkerekű traktoromat.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
A következő héten leesett az első hó, és mire elolvadt, két csíkos lett a terhességi teszt… Kicsit csalódottan szemléltem a hosszú keresgélés után előző nap megvásárolt női protektoringet, mert terepezési vágyaim jó időre füstbe mentek. Az első gyerkőccel való zűrös várandósság azonban megtanított arra, hogy a terhesség nem betegség, és nem kell annyira aggodalmaskodni a kisebb-nagyobb (és annál is nagyobb) problémákon, bármilyen kellemetlenek legyenek is. Elhatároztam, hogy most élvezni fogom az anyaságot, és én bizony motorozni fogok.
Az endúró motorok nagy előnye, hogy az ember növekvő pocakkal is elfér rajtuk… A lelkiismeretem persze folyton a vészharangot kongatta, így pár kisebb kiruccanás után többet nem ültem motorra, inkább használatba vettem kicsi Vespa robogónkat. A buszokon és villamosokon való, órákig tartó izzasztó zötykölődés helyett percek alatt ott lehettem bárhol – ülve, görcsös kapaszkodás nélkül. A nőgyógyász morcosan pillantott a bukósisakra – „Ugye nem motorral jött?” Nem a fenét, a H1N1 ellen hordok az utcán nyáron kabátot meg bukósisakot.
A várandósság a már szokásosnak mondható zűrökkel telt, de én nem idegesítettem magam az orvossal, csak a kötelező rutint tudtam le, lehetőleg minél gyorsabban, tehát robogózva. A második csemete érkezése azonban az elmúlt évek nem túl aktív motorozásait végképp a mélypontra juttatta, és végül hórihorgas traktoromat hirdetni kezdtem, „hátha”. Majd pontosan egy évvel azután, hogy utoljára használtam, gyönyörű endúrómat megvette egy másik motoros.