Ördögfióka a városban – Yamaha XSR700 2016 teszt
Brümmögtessük is a gurigát!
A hangja annyira euro-normás hogy szinte alig hallod, bár kellemesen mély zengésű, de ehhez a kinézethez szerintem némi karakteresebb hangerő simán elférne. Pláne városi autók közti navigáláshoz, amikor úgy odabrümmögne az ember, hogy észrevegyék. Ezzel viszont maximum csak odalehelsz, esetleg bepislogsz erőteljesen ráutaló magatartással a sofőrre, hogy kicsit fordítson már azon a nyomorult kormányon, hogy békésen elhaladjál. Szóval igen csöndes. A morcos caferacer-es kinézetéhez képes abszolúte szomszédbarát, akár hajnali ingázásra is alkalmas, ezzel nem lehet felzajongani egy komplett lépcsőházat.
A járása nekem szimpatikus volt, szeretem azokat a vasakat amik érzékenyek, dinamikusan ugrékonyak, de azért nem idegesek. Ez a vas 3000 után meglódul és összegyűri az aszfaltot, 10.000-ig igen határozottan szedegeti a kerekeit. A motorfék igen határozott, durvább visszaváltásnál a gyári hátsó gumi annyira nem viselkedett szimpatikusan, Pirelli a szentem, és úgy tűnik, még a száraz, fehér aszfaltot, a mészköves dolgot se nagyon csipázza.
A váltó kattanós egyesben, igen karakteres, viszont mindig pontos, nincsen keresgélés, hogy hol az üres. Szerintem igen jól el van találva a hangolása a dinamikus MT07-es blokkhoz, nekem tetszett az adagolása a paciknak. Egyesben meglököd, kettő-háromban felcukkolod, négyesben-ötösben még van tartalék, aztán hatosban elkocogunk.
Menetszél 130 után már nyakérduzzasztó, nulla szélvédelem van a vason, minden a dizájn áldozata lett ez ügyben. Városban meglepően szépen mászik fel és le a padkáról, dinamikus és fordulékony szűk helyeken is, tetszetős nekem a járása. A gázadásokra kellemesen érzékenyen reagál. Az első fék erőteljesebb, mint a hátsó, és a hátsó ABS már igen korán dolgozik. Sikerült is meglepnie egy vészfékezésnél (szerencsére még volt hely).
Aki a japános kézzel-lábbal egyforma érzetűre hangolt féket várja, az szokjon hozzá, hogy itt hátul finoman tapos, elöl meg rendesen szorít. A futóműve elöl nagyon szimpatikus feszes, de nekem hátul kicsit lengedezős, az utas szerint bukkanóknál azért már fenéken csapkodós fajta.
Utastapasztalatok:
Honorius legelső észrevétele az ülésre vonatkozott. Elsőként, hogy nagyon kicsi, másodszorra marha jó anyaga van. Az ülés anyaga elöl a sofőrnek csúszkálósabb, műbőr szerű anyag (ami hasznos pozícióváltáskor), hátul viszont egy másik anyag volt, ami nem csúszkálós, így a kapaszkodást egy kicsit tehermentesítette a lendületesebb megindulásoknál. Kifejezetten örült az ülés anyagának, nem csúszkált, biztonságérzetet adott neki.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A bukkanóknál az utas érezte a felütéseket, nekem utassal meg még inkább lágynak tűnt a motor járása. Nekem a bukkanóknál nem ütött fel, valószínűleg egy picike pillesúlyú cicababa hátul már nem érzékeli a seggrepacsit a vastól. A magas utas rövidebb városi távokat még elvisel úgy, hogy a térdét a sofőrje könyöke alá dugja, de valószínűleg 200 kilométeren már inkább a buszt választja, mint a kucorgást a fél zsebkendőnyi felületen a nyakában a térdeivel.
Egyébként a ülés egyszemélyesre lecserélhető, és a hátsó hosszított rész kivehető. Kíváncsi lennék azért, hogy néz ki a hosszú index- meg rendszámtábla-nyúlvánnyal.
Kinek ajánlanám?
Mindenképpen rutinosaknak. Ez egy harapós (de azért nem ideges) vas. A széles kormánnyal nagyon könnyen fordulózik, elöl feszes, hátul lágyabb járással. Ez a guriga rosszalkodásra hajlamosít: könnyen fordulsz vele szűk helyen (sziget előtt, záróvonalon, stb), kiugrassz vele az autók közül, belevigyorogsz a muslicafelhőbe, meg a hasonlók. Karakteres mozgású, élménymotoroztatós.
Napi ingázáshoz, rövid túrákra, dinamikus közlekedésre, mozgékonyaknak. Retro dizájn és igen jó dinamika, régi stílus modern technikával.
