NaNa a Csajok a motoron alapítója
A motoros körökben ismert, és elismert Wéber Anikó (NaNa) szemein keresztül bepillanthatunk ebbe a zárt világba. A Csajok a motoron internetes közösségi- és hírportál alapító főszerkesztője teljes őszinteséggel mesélt nem mindennapi tapasztalatairól.
Egy nőnek nagyon nehéz tiszteletet kivívnia a tetovált, bőrruhás férfiak uralta világban. De ha az ember lánya eléggé elszánt, és okos, talán sikerülhet. NaNát sokan a Wild motoros magazinból ismerhették meg, melynek több mint egy évtizedig, 12 évig volt a munkatársa. De kezdjük az elején!
– Milyen régóta motorozol?
− Jól hangzana, hogy mióta az eszemet tudom, de valójában 24 éves koromban szereztem meg a nagymotoros jogsit.
− Hogy jött ez az egész motoros dolog az életedbe?
− Tizenhat voltam, és vakmerő. Felültem egy motorversenyző barátom mögé. Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem szállok fel hátra!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Vagyis nem leszel „benzintyúk”? Mert azt jelenti a kifejezés, hogy „a lány, aki a hátsó ülést bérli”…
− A benzintyúk szerintem az a csaj, aki hátul ül a motoron tangában, chaps-ben, és melltartóban. Aztán leteszik a kocsmában az egyik sarokban, és bárgyún mosolyog. Később pedig természetben fizeti meg a hátsó ülés árát.
Hallgasd meg a NaNá-val készült interjút is!
− Értem, szóval itt is van különbség nő és nő között… Egyébként, a motoros pasik mit szóltak ahhoz, hogy motort akarsz vezetni?
− Annak idején nem nagyon volt más választásom, de szerencsére a korral jár, hogy már belenyugodtak. A fiúk akkoriban ott tartottak – agyilag –, hogy nőt még hátul sem visznek, mert az nem „rock”. Így lett a klubban több lánynak saját motorja: mindenki épített a barátnőjének valami helyes, csajos gépet, és már nem tudtak otthon hagyni minket.
− Szóval egy motoros klubbal bandáztál?
− Egy gimnáziumi osztálytársam hívott el egy buliba a kilencvenes évek közepén, és ott összefutottam azzal a sráccal, aki mögött először motoroztam. Kiderült, hogy épp motoros klubot alapítanak. Azután béreltek egy klubházat, ahová koncertekre is jártunk. Ott ismerkedtem meg a későbbi főnökömmel a Wild-nál, aki a Devils MC prezije volt… és végül is a férjemmel is, csak ezt akkor még nem tudtam.
− Az autósok elnézőbbek a női motorosokkal?
− Másképp viselkednek, az tény. Jobban kell figyelnünk, mert ha netán egy autós észreveszi, hogy a motoron egy nő van a volánnál, akkor sokszor annyira meglepődik, hogy elfelejt vezetni. De pozitív példa is van: a múltkor egy aranyos fiatalember, egy darabig jött mellettem a fehér kisteherautójával. Amikor ránéztem, hogy most mi van, akkor széles vigyorral mutatta fel a hüvelykujját. Tetszett neki, amit látott…
Lapozd végig a galériát!
− Egy nő hogyan bír el egy hatalmas motort?
− Erre mostanában azt szoktam válaszolni, hogy szerencsére nem kell emelgetni, motorozni kell rajta.
− Egyébként mit jelent Neked a motorozás?
− Kikapcsolódást, de nem csak a lelkemnek, hanem az agyamnak is.
− Milyen élmények érik a motorost útközben?
− A legjobb az utazás! Persze azok, akik repülővel mennek nyaralni a Kanári-szigetekre, mondhatják, hogy az is utazás. Nekem nem az! Fájna, ha az a sok kilométer úgy suhanna el alattam, hogy nem éreztem az út illatát. Rossz lenne, ha hetekig kellene feküdnöm a sterilre gereblyézett tengerparton és all incluzive fogyasztani a bárban. Ennél sokkal izgalmasabb, váratlan helyzetek adódnak motorozás közben. Bármikor, bárhol megállhatsz, ha meglátsz egy hegy tetején egy várat, vagy az út szélén egy tavat. Bármit megkóstolhatsz, amit a helyiek esznek, és valódi emberekkel találkozhatsz, nem azokkal, akik a turisták pénzére vadásznak.
– Milyen egy motoros találkozó? Vad orgia…?
− Csak az amerikai filmekben láttam eddig a motoros kocsmákban félmeztelenül felszolgáló szilikonmacákat. Az persze kétségtelen, hogy az ital hatására lazulnak az erkölcsök, de szerintem ez egy white partyn pont ugyanígy van, csak ott szintetikus drogokat használnak.
− Szerinted ma könnyebb egy nőnek elfogadtatnia magát a motoros körökben, mint akkor volt, amikor Te belekerültél?
− Köre válogatja… De attól is függ, hogy azok a bizonyos motorosok látnak-e esélyt bizalmasabb kapcsolatra. Az más kérdés, ha valaki a párjával együtt kerül a társaságba. Ha a pár szakít, akkor viszont itt is a nőnek kell új barátokat találnia.
− Hogyan csinálhatja jól egy nő?
− Ha beletörődik, hogy a motorosok szemében mindig „csak” nő marad. Elég, ha mi tudjuk, hogy mennyivel több eszünk van…
− Miben nyilvánul meg ez a „csak nő” dolog?
− Egy motoros találkozón, vagy kocsmában ülünk egy asztalnál a barátokkal, mindenki a párjával. Megérkeznek a szigorú, félelmetes motorosok, akiket amúgy azóta ismerünk, hogy legénytoll sem pelyhedzett az állukon, még egy tetoválás sem volt rajtuk. Nagy, látványos, kemény kézfogással kezet fognak minden hímneművel, a csajoknak pedig még egy biccentés, vagy egy szia sem jár. Annyira kemények…
− Sokan azt gondolják, hogy azok a csajok, akik motoros közegben mozognak, eléggé ledér természetűek…
− Nem a ledérség a baj, hanem ha túl sokan tudnak róla. Ha egy nő például rendszeresen egy klubon belül válogat partnert magának, ne csodálkozzon, hogy rásütik a bélyeget. Mára szinte az összes korombeli motorosnak felesége, családja van. Mégis, ha elmennek egy buliba, úgy szórakoznak, mint tizenéve. Főleg, ha egyedül vannak! Nem mondom, hogy szexelnek minden adakozó fiatal fruskával, de azért úgy csinálnak, mintha…
A teljes cikket a Spektrum magazin szeptember-októberi számában olvashatjátok, további érdekességekkel együtt.
Címlapfotó: Mina
