Nagy Katalin és az ő Drag Starja
Kata 650-es Yamaha Drag Star Classic-jával dübörög végig a határon innen és túl, a HBME (Hajdú-Bihari Motorosok Egyesülete) kötelékében, miközben csajokamotoronos zászlóját vadul tépi a menetszél.
Természetesen nála is gyerekkori szerelem a motorozás, s jogsija 2006 óta van. A Csajok a motoronnak 2006 óta regisztrált tagja és lelkes követője.
─ Milyen élmények kapcsán alakult ki benned a motorozás iránti szerelem?
─ Apukám jóvoltából szerettem meg a motorozást. Körülbelül 9 éves lehettem, amikor felültetett a Babettánkra, melynek a hátuljába seprűnyelet dugott, mint régen a biciklimbe és futott mellettem, amíg biztonságosan meg nem tanultam vezetni. Egész gyerekkoromban robogóztam.
Apukám az első nagy motorját 2001-ben vette. Ha jól emlékszem, egy hármas golffal mentünk fel Pest környékére. Azt beszámították a motor árába, és ketten jöttünk vele haza, annak ellenére, hogy fater nemigen ült fiatal kora óta motoron. Hazafelé ő jobban félt, mint én. Rettenetesen élveztem a motoron való létet! Innentől kezdve vitt magával ide-oda, de nem éltünk nagy motoros életet, csak hobbi volt számunkra.
Aztán jöttek a haverok és le-lemaradoztam a motorozásból. Nagyon keveset vitt fater, és azokért is majdhogynem könyörögnöm kellett. Aztán ezt meguntam 2006-ban és bejelentettem, hogy leteszem a jogsit. Minden sikerült elsőre, úgyhogy büszke voltam magamra. Fater néha-néha kölcsön adogatta a motorját (Yamaha XVS 650), aztán vettünk egy tanuló motort: egy 535-ös Viragot, Kazincbarcikáról. Mondanom sem kell, hogy lábán hoztam haza a motort. Az volt az első alkalom, hogy megfáztam a motoron. Teljes védő felszerelés nélkül száguldottam haza, de nagyon hideg volt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Gyönyörű a gépeden a fekete-rózsaszín bőrülés. Ki készítette?
─ Egy debreceni srác Sipi – hozzá jár szinte az egész HBME. A magyar zászlót egy ismerősömtől kaptam, így elkerülhetetlen volt, hogy csináltassak zászlótartót. A CsaM-os zászlót pedig hozattam, megbíztam Paput (HBME), hogy vegyen tőletek ezt-azt Alsóörsön.
─ Meg vagy elégedve a mostani motoroddal?
─ Nagyon sokáig vacilláltam a mostani vasamon, hogy megtartsam-e, mert sokáig túra motorra vágytam. Aztán úgy döntöttem, hogy marad ez, ha már ilyen szépen felöltöztettem, mert teljesen „csupaszon” vettük a motort egy nőtől, aki mindent leszedett róla, hogy a bank csak a motort vigye.
─ A csajokamotoronos cuccokat rendszeresen hordod. Mikor találtál rá az oldalra?
─ A felvarrót rendszeresen viselem, a mellényem jobb felső oldalát díszíti. A pulcsit motoros találkozókon szoktam felvenni, vagy bármilyen más motoros rendezvényen. A levonók a motoron tündökölnek. 2011-ben már regisztrált tagja voltam az oldalnak, de pontosan nem tudom, mikor találtam rá…
─ Mi volt az eddigi leghosszabb motoros túra az életedben?
─ Négy nap alatt 1500 km Erdélybe. Imádtam! Gyönyörű helyeken mentünk és nagyon fájt a nyakam, a hátam, a vállam minden este. Ekkor tapasztaltam meg, hogy milyen is hosszabb távon motoron ülni. Bárcsak minden nap vele mehetnék! Örülnék egy ingyen benzinkútnak…
─ A HBME-nek mióta vagy tagja?
─ Nagyon sokáig nem voltam tagja a HBME-nek, csak fényképezni jártam hozzájuk. Aztán a fényképeket az akkori alelnöknek, Anunak továbbítottam – így kezdtem a „pályafutásomat” náluk.
─ Mit szeretsz a HBME-ben a legjobban?
─ Azt, hogy tartozom valahová. Anno azért csapódtam hozzájuk, mert elegem lett a magányos motorozásból. Most már nagyon sok igaz barátra leltem köztük. Nem mindenkivel állok szoros kapcsolatban, de mindenkivel jóban vagyok.
─ A jövőre nézve mik a terveid a motorozással és a HBME-vel kapcsolatban?
─ Sajnos nemrég olyan döntést kellett hoznom a vőlegényem miatt, hogy soha többé nem ülök motorra. A HBME-nek maradok a tagja, de ha eladom a motort, akkor megszűnik a tagságom, a patch-em pedig átkerül a jobb oldalra a mellényemen.
─ Mit ad neked lelkileg a motorozás?
─ Mindig a motort vettem elő, ha bármilyen lelki gondom volt, vagy ha idegesnek éreztem magam. Csak mentem cél nélkül és kikapcsoltam az agyam…
─ És ahogyan érződik, erős a magyarságtudatod. Ez szorosan összekapcsolódik számodra a motoros világgal?
─ Én csak szerényen arra vágyom, hogy egyszer minden régi rész újra a miénk, magyaroké legyen…
