Motoros vizsga előtt állsz? Ne parázz!
Nemrég vizsgáztam 125 cm3-re. Rutinpályán első malőr: bóját toltam arrébb, 2 malőr: a nyolcasnál (amit csigalassan csináltam), nemhogy érintettem a pálya szélét jelző fehér vonalat, de gazdagon át is mentem rajta. Na, gondoltam, ez ennyi volt, megbuktam…
Azt hiszem, csoda történt, ugyanis a vizsgabiztos közölte, hogy mehetünk forgalomba.
Na ott jött a többi anomália: duplazebrán „elfelejtettem” átengedni a gyalogosokat (mindkettőnél álltak). Majd bizonyítani akartam, hogy én kérem – amúgy – észreveszem a gyalogost, így a következő zebralehetőségnél intenzív lassításba kezdtem, mire az oktató (aki ugye, csak az útirányt közölhetné), beleszólt a fülembe: „Betti!!!!! Zöld a lámpánk!!!!!” (Ergo = az övék piros.)
Én balga, erre az aprócska részletre nem is figyeltem, hiszen úgy megörültem a gyalogos csoportnak, lévén MOST bizonyíthatom = felismerem őket!!! Ez meg már az ultragáz kategória, hiszen a „csalogatással” még veszélyeztettem is őket!!! Ennyi, megbuktam…
Erőst közeledtünk vissza a rutinpályához és az egy íven történő megfordulást már meg sem csináltatták velem, erre… az utolsó piros lámpánál lefulladtam. Egy olyan motoron, amelyet az oktató is csak egy kis, hegyes fém eszköz segítségével tudott beindítani vizsga előtt, mert le volt törve az indítógombja.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Na, ezt próbáld meg erős pánikban, vizsga közben, kesztyűs kézzel beindítani! Nade… a hüvelykujjamon lévő műkörömnek most igyekeztem minden előnyét kiaknázni… ÉÉÉÉs SIKERÜLT!!! I am very happy… a kis Honda újra berreg.
A lámpa zöldre vált… éééés… Bettike indul, majd újra lefullad. Nem hittem el!!! Nem elég, hogy megbukok mondom még ronggyá is égetem magam. A második műkörmös próbálkozás után végre elindulok a lámpától… majd kicsivel arrább, egy szabálytalanul kanyarodó kisteherautó majdnem elcsap. Anyám… még ki is nyírnak. Ezt nem hiszem el…
Nagy nehezen visszaérünk a pályára, szomorúan visszatolom a kis Hondát a helyére és várom a letolással egybekötött végítéletet. A szigorú tekintetű vizsgabiztos úr rám néz, ingatja a fejét és közli, hogy több, mint 10 éves autóvezetői tapasztalattal egy „picivel” nagyobb helyzetfelismerő képességet várna el az ember lányától.
Sorolja a bűntetteket, a kihágásokat, csóválja a fejét, majd a végén hozzáteszi: „Bernadett, ígérje meg nekem, hogy a jövőben nagy körültekintéssel és óvatosan fog vezetni!” Teljesen felvillanyozódtam!!! Miii?? Gondoltam: „Jól hallok?” Ez úgy hangzik, mintha át akarna engedni…
Aztán így folytatja: „Végülis… 10 hibapont alatt teljesítette a feladatot. Átengedem.”
Tudom, hogy nem érdemeltem meg, de nagyon-nagyon-nagyon boldog voltam. Hozzáteszem, a B-s jogsimat is kb. ezzel a remek vizsgateljesítménnyel szereztem meg, ott is elkövettem mindent a biztos bukás érdekében és – a fentiek kegyelméből – ott is átengedett a vizsgabiztos.
Azóta eltelt több mint egy évtized és soha nem okoztam balesetet vagy különösebb anomáliát az utakon… csak ez a nyavajás vizsgadrukk…
Mindezt bátorításul írtam le mindazoknak, akik esetleg vizsga előtt állnak és izgulnak. Sokszor a vizsgabiztos személye az, ami garantálja (vagy rosszabb esetben szabotálja) a vizsga végkimenetelét. Mert belekötni, úgyis bármibe lehet…
Sikeres vizsgát kívánok minden érintettnek!
