Motoros túra 8 nap alatt Svájcba és vissza
Egy emlékezetes túra volt. Nagyon szép helyeken jártunk. Gyerekkori álmom vàlt valóra azzal, hogy motorozhatok, ez volt a harmadik szezonom, de sosem gondoltam volna, hogy Én, saját motort vezetve ilyen helyekre eljutok.
0. Nap
Indulás haza Gyuláról, készülődünk a holnap kezdődő 8 napos útra.
1. Nap
Mivel a mai nap csak 230 km-t megyünk, nem kapkodjuk el az indulást. 11 órakor sikerül is. Utunk az M0-s autópályán kezdődik, aztán M7, és a 8-as főút. Három rövid pihenővel végül délután 3-ra megérkeztünk az első szálláshelyünkre, Körmendre, a Gőzmalom panzióba. A GPS csatlakozója épp csak kibírta ezt a távolságot. Van egy tartalék nálunk, de a biztonság kedvéért beszerzünk egyet a szomszédos műszaki boltban, még épp csak beestünk zárás előtt 2 perccel. Itt minden hamarabb zár, mint Budapesten.
2. Nap
Reggeli után motorvetkőztezés (ponyva, riasztószár mindenhol), levisszük az oldaldobozokat, oldaltáskákat felrakjuk a motorokra. A mai távolság 456 km. Az útvonal kiválasztásánál fontos szempont, hogy Ausztrián át lehetőleg minél kevesebb autópályát érintve jussunk el az olasz határra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Utunk alatt láthattuk a Rábát. Még patakként folydogált az út mellett miközben magas sziklafalak között kanyarogtunk. Kergetőztünk a Drávával. Hol a bal oldalon, hol a jobb oldalon haladt mellettünk. Itt már meseszép hegyek között vitt az út. Aztán eljutottunk az olasz határra. Megálltunk pár fotóért és már mentünk is tovább.
Már feltüntek a Dolomitok, egyre több motorossal találkoztunk. Sokan szeretik ezeket a helyeket. Nem hiába. Volt mit nézegetni, már nem számított, hogy hány órája vagyunk úton, hogy fáj a jobb kezem, az ülőfelületem, csak gyönyörködtem a tájban. Aztán a határ után észrevétlen, hamar megérkeztünk Dobbiacoba. Amolyan olasz módra persze nem jelzi cím se tábla a szálláshelyet.
Ezt a szállást nem reklámozom. Nem éppen úgy néz ki, mint ahogy azt a szálláskereső oldalon bemutatják, de még az ára sem tükrözi azt a minőséget, amit ennyi pénzért elvárna az ember. De 8 óra motorozás után, késő délután már nem számít, csak hogy végre itt vagyunk. Legalább a környezet látványa kárpótól. Bármerre nézek csodaszép hegyek, fenyőerdő…
3. Nap
Büféreggeli. 2 db croissant az asztalra készítve. Megterítve. Összecsipegetjük, ami szimpatikus: mini barna kocka talán ciabatta, sonka, sajt, felvágott, teavaj, joghurt, ananász, barack kompót, sok sütemény és kb. 6 féle gyümölcslé a kínáló asztalon. Köztük egy piros, számunkra ismeretlen, semmire nem hasonlító gyümölcslé, viszont nem rossz.
Kávéautomata. Nyomunk egy espressot. Kb. 2 korty. Magamnak egy macchiatot. Ez is elég kis adag, így nyomok rá még egy adag tejet. Igazi finom olasz kávé. A reggeli végeztével összepakoljuk a tányérokat, szemetet, rendes magyar túristaként. A pincér (igen sötét bőrű, afrikai származású fiatalember) a szomszéd asztalhoz érve egy: „Mamma mia!” – kíséretében összeszedi, amit a két vendég az asztalon hagyott.
A reggeli végeztével elindulunk gyalogosan a közeli erdőbe megkeresni a Dráva forrását. Ezen a gyönyörű helyen nem lehet megállni, hogy ne lőjek 1000 képet. A hegyoldalról több forrás is folyik lefele, ami leérve mind egy kis patakba ér. Ezek között az egyik lett kinevezve a Dráva forrásának. Ezt a forrást alakították ki úgy, hogy a túrázók kényelmesen fogyaszthassanak a forrásvízből és megtölthessék a kulacsaikat is. Mi még az ez elötti forrás medrében egy darabon felmentünk, itt ittam a vizéből. Tiszta, átlátszó, iható VÍZ.
A dèlután folyamán a városban sétálgattunk, beszereztünk pár szuvenírt és feladtunk pár képeslapot. Viszont elötte még ittunk egy 3:1 kávét. Fordítóval kértem 2 pohár forró vizet a szálláson a recepcióstól, aki a bárpultban is kiszolgál napközben. Látta mire készülök, megkérdezte adjon-e kutyulinót. Igen, kérek. (Tehát innen származhat a kutyul szavunk.)
Este betértünk egy pizzára a Hans pizzériába (ahogy láttam nincs másik ilyen pizzéria). Este 17:54-kor értünk oda. Kicsit macerás volt egymással szót érteni. 3 nyelven sikerült összehozni. Este 7 óra után teltház van. Az asztalokat előre lefoglalják. Tehát addig végeznünk kell. Leültünk, hamar leadtuk a rendelést, 18:02-kor az asztalunkon volt a két pizza. Időben végeztünk. Ezután irány a szállás, még mindig Dobbiacoban.
4. Nap
Reggeli és összepakolás után elindulunk Naudersbe. 240 km. Az első 20 km rendben haladt, aztán egy 20 km-es sorba állunk be. Szinte végig záróvonal. 2 óra alatt sikerült 50 km-t megtenni. Itt nem lehet a sor mellett elhaladni. Csak néhány rövid szaggatottnál kerüljük a sort.
Miután sikerült végigmenni ezen a szakaszon, láthattuk, hogy a torlódást abszolút semmi nem indokolta. Ezek után más útvonalon mentünk tovább, kevésbé forgalmas helyen, egy autópályát is beiktatva, hogy azért haladjunk is. Az utolsó 50 km-en egy könnyebb hegyi szerpentin. 8 óra alatt elértük a szállást.
Meglepetésünkre egy magyar recepciós fogadott. Mint kiderült három magyar dolgozik a hotelban. Szállásunk szép, tiszta, jól felszerelt. Hibátlan. És még étterme is van, így a vacsora is megoldódott.
5. Nap
Mára egy 240 km-es túra hegyi hágókon Svájcban, Olaszországon át vissza a kiindulópontra. Az első 100 km csak hágó. Az első órában annyi motorossal találkoztunk, hogy már meguntam az integetést. Így már megértettem, hogy a hegyek környékén miért nem int mindenki. Én is már csak a kormányra támaszkodva emeltem meg a kezem.
Néhány helyen megálltunk pár fotóért. Albula 2315 m pihenő, sok motor, legelésző, fotogén tehenek, Pass dal Fuorn 2149 m. Aztán lejöttünk a hegyről egy keskeny, szinte forgalommentes úton. Innen már könnyebb, kevésbé kanyargós volt a hátralevő szakasz.
Megálltunk megnézni az Inn folyót. Vize majdnem fehér-világoskék színű. Utánanéztem miért ilyen színüek a helyi folyók, tavak: a hegyekből eredő források mészkőtartalma okozza.
Átértünk Olaszországba. Itália tábla, Lago di Cancano mellett a türkiz színű tó. Aztán próbáltunk találni egy éttermet, ahol lehetne ebédelni, de úgy tünt ez itt nem szokás. 17:00 óra után lehet mindenhol. Aztán az osztrák határ előtt találtunk egy helyet, ahol kaptunk pizzát. Innen már csak néhány kilométer volt vissza a szállásig. Megnyugtató érzés volt látni, mikor feltűnt újra az út mentént a Nauders tábla. Másnap kipihenten vágtunk neki a további útnak.
6. Nap
Tehát a tegnapi nap csak bemelegítés volt a Stelviora. Őszintén szólva eléggé aggódtam, hogy fogok feljutni Oda. Ez minden motoros álma. Legalább egyszer felmenni. Én is nagyon szeretnék, de lehet jobb lenne teleportálni. Sajnos mivel ez nem lehetséges és arrafele megyünk a következő szállásra, így nincs más opció. Menni kell. Az útvonal: Naudersböl indulva-Trafoi-Stelvio-Bormio-Gavia hágó-Perec-stb.
A Gavia egy visszafordítója előtt történt egy kis malőr. Nem a megfelelő helyre gurulva indultam volna neki a kanyarnak. Előtte látván mekkora szintkülönbség van, hirtelen megálltam és azzal a lendülettel el is borultam. Lesokkoltam a látványtól. A jobb oldali tükör bánta. Szerencse, hogy amíg nem folytattuk utunkat addig éppen nem jött senki.
A szállásunk Livinallongo Del Col Di Lana településen volt a La Baita hotelben.
7. nap
Ismét csodaszép tájakon vezetett az út. Kanyargó és hosszú egyenes hegyoldalakon, kisebb hegyi településeken át. Itt volt egy elterelés le a völgybe. Találkoztunk egy magyar túrázó csoporttal is. Szállásunk ismét a magyar határ mellett Szentgotthárdon volt.
8. Nap
Reggeli után nekiindultunk az utolsó 200 km-nek. 11 óra környékén már kezdtünk megéhezni, de a kisebb falvak nem nagyon bővelkedtek vendéglátó helyiségekben. Az út mentén megálltunk egy már nem működő pizzéria mellett. Beültünk a teraszra és próbáltunk éttermet találni a közelben a térképen.
Pár perc múlva valaki kinézett a hátsó ajtón. Köszöntünk. Aztán kijött hozzánk az étterem ajtaján. Szóba elegyedtünk. Mint kiderült ő a tulajdonos. És szintén motoros. Itt bent tartja a kétkerekűeket. Ki is hozta az egyiket, párom ment egy kört a kis chopperrel. Én inkább rá se ülök.
Kaptunk egy kávét, aztán egy óra pihenés, beszélgetés után folytattuk utunkat hazafele. Székesfehérváron még megálltunk egy étteremnél ebédelni aztán hazaindultunk.
Ez a túra nem volt mindig mindenhol könnyű, nekem nagy kihívás volt, de megérte minden kilométerét. Ketten, két motorral vágtunk neki, párom egy Honda VFR800 Vtec-kel én egy Suzuki GS500E-vel. Mindkétmotor tökéletesen szuperált az úton.
