Molnár-Nagy Zsanett
Az én motoros életem valamikor 1991-ben kezdődött, mikor drága nagypapám oldalkocsisával „száguldottunk” az óvodába.
Ez a motor mindig az emlékezetemben lesz, gyerekként sokszor álmodoztam arról, hogy majd felnőttként megkapom tőle, és én is ezzel fertőzhetem meg a gyerekeimet… Nem így alakult sajnos, az unokatestvérem kapta, mert ugye fiú, és motorozni is hamarabb kezdett.
A férjem 2013-ban tette le a motoros jogsit, itt kezdődött az utas pályafutásom. Nem titkolom, én szeretek az utasa lenni a mai napig, úgy gondolom az egy teljesen más élmény, mint vezetni. 2015-ben aztán jött a gondolat, hogy itt az idő. B jogsim nincs, nem is akarok, de a saját motor vezetésének gondolatát nem tudtam elengedni.
Január végén be is iratkoztam oda, ahol a férjem is jogsit szerzett. Már az nem volt szimpi, mikor beiratkozásnál kinevettek, hogy B jogsi nélkül mit akarok én A kategóriát. Van törvényi akadálya? Nincs. Akkor hol írhatom alá?
Márciusban vettünk egy Simsont gyakorolni, mert én tényleg soha nem vezettem motort. Akkor csak nevettem azon, mikor unokaöcsém azt mondta: „A Simsonra születni kell”. Végül igaza lett esetemben, mert még elindulni sem tudtam vele, ez a mai napig így van.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A rutinoktatás katasztrófa volt… Ebbe ne menjünk bele mélyebben, inkább (az óra felénél, természetesen egy kanyarban kifogyó benzin, emiatt 30 perc várakozás és egy borulás, a stílus, a nemtörődömség), a lényeg, hogy az utolsó mondata az volt, hogy ne vegyek 125 cm3-nél nagyobb motort, mert meg fogok halni, már az első úton, majd nevetett…
Itt hagytam ott azt az iskolát, majd találtam meg a legkedvesebb, legemberibb oktatót, Bacsó Györgyöt. Mikor felkerestem, azt mondta, már nem fog A-t oktatni, de engem még utoljára elvállal, ha én vállalom, hogy a rossz lába miatt, ha eldőlök, nem fog tudni segíteni. Vállaltam. A legjobb döntésem volt.
Az égiek tényleg nem akarhatták, hogy jogsim legyen, mert a rutinoktatás második óráján, azután 5 perccel, hogy engem letett oktatáson motorral a férjem, elütötték. Az autós nem állt meg a stop táblánál… Ez azért ott elég komoly törés volt lelkileg, de végül folytattam, és minden vizsgám elsőre meglett.
Hogy ezek hatására vagy csak alapból ilyen vagyok, nem tudom, de nem lettem száguldozó motoros, inkább megfontolt típusnak mondanám magam.
Már a kezdetektől tudtam, hogy milyen motorom lesz, így céltudatosan keresgéltem és meg is találtam az Igazit. „Guszti” a vásárlás idején kék volt, de én tudtam, hogy ez nem marad így sokáig, mert mindig is rózsaszín motort akartam. Volt bennem félelem persze, hogy mindenki majd egy másik hasonló színű motorral rendelkező illetőhöz hasonlít majd, de pár szó után ki szokott derülni, hogy énnem Ő vagyok. A végére pedig általában még tetszik is nekik a motorom, én pedig nagyon örülök ennek.
Szerencsés szezont kívánok mindenkinek!
