Molnár Alexandra és Szekeres Viktória is kijutott a Női Motokrossz Európa Bajnokságra
Bár a moto-cross nem a fő profilom, mégis úgy gondoltam, jó lenne részt venni az első női moto-cross európa kupán, Lengyelországban. Megpróbáltunk kicsivel több MX elmet beépíteni az edzésekbe. Az enduro-krossz és kerékpár versenyek miatt, az EK-t megelőzően csak egyszer tudtam rajthoz állni hazai motokrossz versenyen, amit szintén felkészülésnek szántunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Péntek esete értünk a helyszínre, és egyből körbe is jártuk a pályát gyalogosan. Az első benyomás jó volt. Domboldalba épített pálya, leugrók, felugrók, kellemes ugratók és hullámsor. A pálya előkészítésre nem fordítottak túl nagy hangsúlyt. A pályát éppen ekkor locsolgatta két tűzoltó. Elég köves volt a talaj, néhol gyermekfej nagyságú kövek álltak ki a földből, és több helyen igen csak hullámosan hagyták a kanyarokat, felfeléket.
Szombat reggel korán érkeztünk ki a pályára szállásunkról. Gyors nevezés, gépátvétel és a pálya fejbeni átismétlése következett. Ekkorra megszületett az edzések beosztása is, ugyanis az 50-nél több versenyzőt,két csoportban engedték fel a pályára. „B” csoportba sorsoltak, Szandra indult is az „A” csoporttal. A rajt-előkészítőben fura érzés fogott el. Mindenhol körülöttem lányok, sisakban, motoron.
Nagyon szokatlan volt. Itthon leginkább csak fiúk között van alkalmam versenyezni. Régóta izgalommal töltött el, vajon, hogy mennek, milyen lesz közöttük… Elindult a szabad edzés. Puhatolóztam a pályán, próbáltam minél jobban memorizálni az elemeket. Észrevehető volt, hogy mindenki próbált már a szabad edzésen minél jobb időt menni. Egyre nagyobb volt a segítők csoportosulása a technikai zóna monitora előtt.
A pihenőben tudtam meg, hogy nagyjából a 16.-19. helyen motoroztam, ami elég biztatónak tűnt. De az utolsó korén kicsúsztam a 22. helyre. Nem baj, az időmérőn úgyis javítani fogok még, gondoltam. Megbeszéltük a taktikát, 2-3 hellyel előrébb kell kerülni és megvan a limit.
Több óra telt el a szabad és mért edzés között, mivel a 65 és 85-ös kategóriák edzése is aznap zajlott. A reggelhez képest jóval alaposabban be is locsolták a pályát. Az „A” csoportban igen sokan el is csúsztak a felázott kanyarokban, és a szabadedzéshez képest csak nagyon kevesen tudtak javítani az idejükön.
Az időmérő a tervem szerint indult. Sikerült jobb nyomokat járni, és az addig még nem sikerült ugratókat átugrani. De a csúszós pályán én sem tudtam megfutni a szabadedzésen elért időmet. Végül a 25. helyen fejeztem be a kvalifikáló edzést.
Kicsit elszomorított, hogy nem sikerült megfussam a limitet, de ezzel együtt mégis nagyon örülök, hogy elmentünk, mert nagyon sokat tanultam. Nagy hasznomra lesz ez a hétvége a továbbiakban. Hálás vagyok a Családomnak, hogy segítettek ebben!
