Mindenki ismer mindenkit – Ari futár sztorija
Dolgoztam Szunyival, aki a híradóban szerepelt. Egy tüntetés alkalmával feltartották a tüntetők és szóváltásba keveredtek. Védelmére szóljon, hogy őszinte gyerek és tényleg kiváló futár. Ilyenkor pedig minden perc számít, a megrendelőt meg pont nem érdekli, hogy miért késik a vacsorája.
Szó szót követett, majd pont elcsípték a tévések. Alpári a stílus, mégis igazat szól. Én nagyon kedvelem, vérbeli futár volt. Emlékszem, elkezdett szakadni a hó, ő pedig rohant ki a kis kétüteműjéhez és a friss hóban driftelgetett a Király utca közepén.
Jó futárként ő sem a térképet bújta, ha meló volt. Álltunk az étterem falára kiragasztott térkép előtt, összeraktuk magunknak a körünket és mentünk. A hamburgeresnél leülhettél, kiolvadhattál, átöltözhettél, kaptunk teát és volt csumi (ebéd) is.
A kajásoknál ebéd és vacsi időben van igazán pörgés, de itt csak Budát vittük, borítékosként agglomerációt is jártuk, és ami húzós volt borítékosként, a december. Ha a hambisnál úszás volt, a diszpi 5-6 címmel indított minket a köreinkre és azokon az estéken nagyon jól kerestünk.
Borítékosként néha egész délelőtt csak vettem fel a címeket, kaptam a körfuvarokat, miközben Laci kilogisztikázta, hogy lesz a leggyorsabb ledobálni úgy, hogy még fogok mellé kapni párat.
Ákos közben el kezdett megtanítani robogót szerelni.
Változott a társaság a hambisnál. 32 napot húztam le egybe és mégsem kaptam meg a kért szabadnapot. Otthagytam őket és visszamentem az Alohához, ahol mindig megbecsültek és tárt karokkal vártak. A hambishoz még néha visszajártam a kollégákkal lepacsizni, de bármikor fűzött a diszpi vagy a kis főnök, magasabb alapfizuért sem mentem vissza.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ákos XT-jébe ketten 9 és fél év futárkodást, 450.000 km-t tettünk bele. A moci, Jason, már kiszolgálta magát. Az évek alatt ez a sok kilométer nagyon összekovácsolt minket. Rajta éltem, fáztam, lerobbantunk, elcsúsztunk, rengeteg élmény fűzött hozzá. Idővel egyedi lett a szakadtsága, amit megdobtam pár Spongyabob matricával.
A gyerekek imádták a mocimat, én meg díszítgettem a magam kedvére, mint a kamionos a műszerfalat. Voltunk páran, akik Mikuláskor sapit ragasztottunk a bukóinkra, nyáron én buborékfújóval, más vízipisztollyal rohangált a sorok között.
Olvasd el Ari többi írását itt!
A címek között senki nem szól az emberhez, én mindig zenét hallgattam. Kicsit talán antiszociális jellem is lettem emiatt, de nagyon jó volt, csak felülni a mocira és menni. A lámpaváltások, utcák, csatornafedelek minden a tenyeremben volt. Tudtam, hol kell sietni, hol lehetetlen elérni a lámpát. Versenyeztünk a srácokkal sorközben lámpáig.
Sok bringás futárt is ismerek, velük is lehetett bohóckodni, ha összefutottunk. Mindenki ismert mindenkit. Ha nem meló közben, akkor Ákosnál a műhelyében futottam össze ismerőssel. A bermuda gatyás, strand papucsos B. Géza a fogatlan vigyorával, hálós necc trikóban, a plexi nélküli zöld bukójában szintén felejthetetlen volt.
K. Gézu és Zsolti, a két tesó, 25 éve visz ki ételt, az első házhozszállítós étteremnél kezdték Budapesten 1994-ben. Negyed évszázad alatt csaknem félmilliószor kívántak jó étvágyat, több ezerszer robogtak át a Blahán. Ők nagyon a szívemhez nőttek.
Gézut decemberben betegségben elvesztettük. Mint egy kis család, meggyászoltuk, gyűjtöttünk a temetésére és a fiúkkal gurultunk egy utolsót érte.
Zsoltiban azóta is tartjuk a lelket, neki már csak mi maradtunk. Csövi Feri, kicsi Joe, V. Tomi sincs már köztünk. Napról-napra egyre több a baleset. Rengeteg a rutintalan. A nagy öregek mondják, az a jó futár, aki haza is ér, de ezt sokan még nem értik.
