fbpx

Mindenki ismer mindenkit – Ari futár sztorija

Bátai Aranka futár szorijaDolgoztam Szunyival, aki a híradóban szerepelt. Egy tüntetés alkalmával feltartották a tüntetők és szóváltásba keveredtek. Védelmére szóljon, hogy őszinte gyerek és tényleg kiváló futár. Ilyenkor pedig minden perc számít, a megrendelőt meg pont nem érdekli, hogy miért késik a vacsorája.

Szó szót követett, majd pont elcsípték a tévések. Alpári a stílus, mégis igazat szól. Én nagyon kedvelem, vérbeli futár volt. Emlékszem, elkezdett szakadni a hó, ő pedig rohant ki a kis kétüteműjéhez és a friss hóban driftelgetett a Király utca közepén.

Jó futárként ő sem a térképet bújta, ha meló volt. Álltunk az étterem falára kiragasztott térkép előtt, összeraktuk magunknak a körünket és mentünk. A hamburgeresnél leülhettél, kiolvadhattál, átöltözhettél, kaptunk teát és volt csumi (ebéd) is.

A kajásoknál ebéd és vacsi időben van igazán pörgés, de itt csak Budát vittük, borítékosként agglomerációt is jártuk, és ami húzós volt borítékosként, a december. Ha a hambisnál úszás volt, a diszpi 5-6 címmel indított minket a köreinkre és azokon az estéken nagyon jól kerestünk.

Borítékosként néha egész délelőtt csak vettem fel a címeket, kaptam a körfuvarokat, miközben Laci kilogisztikázta, hogy lesz a leggyorsabb ledobálni úgy, hogy még fogok mellé kapni párat.

Ákos közben el kezdett megtanítani robogót szerelni.

Változott a társaság a hambisnál. 32 napot húztam le egybe és mégsem kaptam meg a kért szabadnapot. Otthagytam őket és visszamentem az Alohához, ahol mindig megbecsültek és tárt karokkal vártak. A hambishoz még néha visszajártam a kollégákkal lepacsizni, de bármikor fűzött a diszpi vagy a kis főnök, magasabb alapfizuért sem mentem vissza.

Ákos XT-jébe ketten 9 és fél év futárkodást, 450.000 km-t tettünk bele. A moci, Jason, már kiszolgálta magát. Az évek alatt ez a sok kilométer nagyon összekovácsolt minket. Rajta éltem, fáztam, lerobbantunk, elcsúsztunk, rengeteg élmény fűzött hozzá. Idővel egyedi lett a szakadtsága, amit megdobtam pár Spongyabob matricával.

A gyerekek imádták a mocimat, én meg díszítgettem a magam kedvére, mint a kamionos a műszerfalat. Voltunk páran, akik Mikuláskor sapit ragasztottunk a bukóinkra, nyáron én buborékfújóval, más vízipisztollyal rohangált a sorok között.

Olvasd el Ari többi írását itt!

A címek között senki nem szól az emberhez, én mindig zenét hallgattam. Kicsit talán antiszociális jellem is lettem emiatt, de nagyon jó volt, csak felülni a mocira és menni. A lámpaváltások, utcák, csatornafedelek minden a tenyeremben volt. Tudtam, hol kell sietni, hol lehetetlen elérni a lámpát. Versenyeztünk a srácokkal sorközben lámpáig.

Sok bringás futárt is ismerek, velük is lehetett bohóckodni, ha összefutottunk. Mindenki ismert mindenkit. Ha nem meló közben, akkor Ákosnál a műhelyében futottam össze ismerőssel. A bermuda gatyás, strand papucsos B. Géza a fogatlan vigyorával, hálós necc trikóban, a plexi nélküli zöld bukójában szintén felejthetetlen volt.

K. Gézu és Zsolti, a két tesó, 25 éve visz ki ételt, az első házhozszállítós étteremnél kezdték Budapesten 1994-ben. Negyed évszázad alatt csaknem félmilliószor kívántak jó étvágyat, több ezerszer robogtak át a Blahán. Ők nagyon a szívemhez nőttek.

Gézut decemberben betegségben elvesztettük. Mint egy kis család, meggyászoltuk, gyűjtöttünk a temetésére és a fiúkkal gurultunk egy utolsót érte.

Zsoltiban azóta is tartjuk a lelket, neki már csak mi maradtunk. Csövi Feri, kicsi Joe, V. Tomi sincs már köztünk. Napról-napra egyre több a baleset. Rengeteg a rutintalan. A nagy öregek mondják, az a jó futár, aki haza is ér, de ezt sokan még nem értik.

ganjarina

Bátai Aranka

Motoros futár és motorszerelő

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x