Mikor engedd el a kezét? Közlekedésbiztonsági szemléletformáló program
A száraz és nehezen emészthető közlekedési szabályrendszer sulykolása helyett életszerű, érzelmekre ható, közérthető közlekedésbiztonsági szemléletformáló programot hirdetett szeptember végén az Autós Nagykoalíció.
Knezsik István, a szervezet elnöke szerint a felnőttként feladatunk és felelősségünk, hogy jó példát mutassunk, és az életkoruknak és a közlekedési módnak megfelelően megtanítsuk a közlekedés alapvető szabályait a gyermekeinknek, hogy ennek révén a közlekedés közös nyelvét alkalmazva, együttműködően, felelősséggel, balesetmentesen érhessük el úticélunkat nap mint nap.
A közlekedés, a helyváltoztatási igény mindennapi életünk elengedhetetlen része. Munkanapokon a gyermekek óvodába, iskolába, a felnőttek dolgozni járnak, a kismama orvosi vizsgálatokra, az ifjú anyuka védőnőhöz igyekszik a babával, a nagymamák pedig a piacról szerzik be a hozzávalókat a vasárnapi leveshez. Hétvégén a család elutazik kirándulni, a szerelmesek moziba, a kultúra kedvelők színházba, a fiatalok bulizni mennek.
Mindannyian jövünk-megyünk, sétálunk, kerékpározunk, buszozunk és metrózunk, taxizunk, vonatozunk, repülünk, vagy éppen autózunk. A helyváltoztatás szükséglete természetes számunka, mint ahogy az is, hogy közben figyelünk magunkra, saját testi épségünkre, értékeinkre, valamint a használt közlekedési eszköz sértetlenségére. Közlekedhetünk kis faluban vagy városban, földúton vagy autópályán, itthon vagy külföldön, feltételezzük, hogy mások is vigyáznak magukra és járművükre, sőt azt is magától értetődőnek gondoljuk, hogy ahogyan mi odafigyelünk másokra, előzékenyek és szabályosak vagyunk, úgy mások is odafigyelnek ránk az utakon.
Azaz annak tudatában közlekedünk, hogy ahogyan mi, úgy mások is ismerik és használják a közös nyelvet, a közlekedés szabályrendszerét. Hiszen enélkül hogyan is tudnánk szót érteni egymással, elkerülve a bábeli zűrzavart, a baleseteket és a veszélyes közlekedési szituációkat? Egyáltalán, mikor lehet, mikor kell szert tenni erre a tudásra?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mikor engedhetjük el a kezét kisiskolás gyermekünknek, mikor engedhetjük útjára kamasz fiunkat első robogójával, és mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy a friss jogsis nagylányunk már biztonsággal rója a kilométereket az utakon? Meddig tart a felelősségünk szülőként, és ki a hibás, ha nem tanítjuk meg a következő generációnak a biztonságos közlekedés alapjait, a KRESZ alapvető gyalogos és kerékpáros szabályait? Ki a hibás, ha hiányos tudásuk miatt balesetet szenvednek?
Szülőként hatalmas boldogság megpillantani gyermekünket a szülőszobán, látni csetlését-botlását, első önálló lépéseit a nappali szőnyegén, majd látni végigtotyogni az utcán. De vajon mennyi ideig kell ölben tartani, mennyi ideig kell fogni a kezét, óvni, nehogy elessen? Mi az a pillanat, amikor nagyobb szabadságot adunk neki, hagyjuk, hogy tapasztaljon, hagyjuk, hogy elessen, hogy – biztonságos körülmények között – hibázzon?
