Melinda: 2 évig csak hátizsákként tudtam motorozni
Az én történetem, körülbelül 7 éves korom környékén kezdődött, amikor apukám barátja eljött hozzánk látogatóba egy Suzuki GSX-R-rel.
Nagyon megtetszett, természetesen ezerszer körbejártam, majd jött a kérdés „eljössz egy körre?” Mivel zsákutcában laktunk és persze felszerelés nélkül voltunk, így csak az utcában gurultunk 1-2 kört, de nekem egy örök élmény lett.
Éveken keresztül zaklattam szüleim a motorozás kérdéskörével, de mindig elutasították. Persze jöttek a sablon válaszok, veszélyes, nincs jogsi és hasonlók. Bárhol motort vagy motorosak láttam megálltam és megcsodáltam őket.
Egyszercsak anyukámnak lett egy Babettája. Nem is tudom hogy keveredett haza a motor, csak úgy lett. Természetesen azt sem kaptam meg túl sűrűn még mindig a „veszélyes” ok miatt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az utcabeli fiúkkal néha kimentünk a falu szélére és mehettem egy Simsonnal, amin valamelyest tanulgattam az alapokat!
Teltek az évek és elkerültem a családi otthonból. Az akkori párom sajnos nagyon elutasította a motorozást. Eltelt 8 év kb. motorozás és motorok közelsége nélkül, de a párom egyik haverja, aki motorozik 20-30 éve, elvitt egy kis csavargásra motorral, amiből a párommal lett egy kis mosolyszünet. (Kibírtam mert a motorozás sokkal jobb volt mint bármilyen program.)
2 évig csak hátizsákként tudtam motorozni menni, Laci barátunk jóvoltából.
6 évvel ezelőtt megismerkedtem a következő párommal, aki azóta már a férjem. Először ő is elutasította a motorozás gondolatát, de 2020. tavaszán jött a nagy áttörés. Megkérdezte, hogy „Lenne-e kedvem jogsira menni? Mi lenne, ha motoroznánk?”
Persze először el se hittem, hogy mit beszél, így közöltem vele, hogy „Ez nagyon szar vicc volt. Hisz tudod, hogy mennyire szeretem a motorokat!?”
Eltelt 1-2 hét és újra megkérdezte, „Biztos nem akarunk motorozni?”
Itt már nem volt neki visszaút, mert másnap már be is irattam mindkettőnket egy iskolába. Azóta motorral megyünk együtt kirándulni, csavarogni és hála az égnek Ő is nagyon megszerette a motorozást!
Szerencsére a gyerekek is élvezik, így a teljes családi program is motoron történik.
