Magok és kövek – a Kerecsen Motoros Egyesület a Berzétei Árvaházért
Felfedeztem egy magyaros motívumokkal díszített motort, Csodaszarvasnak neveztem el a régi hun motívumok miatt, ami rá volt festve. A bőrtáskák, bőr kiegészítők is mind régi magyar motívumokkal volt díszítve, le is fotóztam, benne van a galériában.
Mi a kemping hátsó csücskében ütöttük fel a sátrunkat egy kis magaslaton, rátekintéssel a motorokra, azt gondolom istenkirály helyünk volt. A szomszédok azonnal pálinkával alapozták a barátságot, mi pedig borral locsolgattuk tovább az alapokat.
Estefelé a Kerecsenek nagy közös beszélgetésre invitáltak mindenkit. A Zoli meg megint szép szavaival megköszönte a sok segítő szándékkal összegyűlt embert. A magokról beszélt, hogy a magyarságot nem lehet eltemetni a Felvidéken, hiába próbálja a politika minél mélyebbre rejteni a magyarokat, csak jót tesznek velük, mert ők őrzik a hagyományokat és minél több a föld, annál erősebben tud kihajtani a mag. Beszélt a terveikről, hogyan tovább, miként kéne egymást segíteni.
Miközben beszélt, odajött hozzám egy helyi ember és kérdezgette, mi végre vagyunk mi ott. Mondtam a berzétei magyar árvaház miatt, nekik gyűjtünk, holnap adják oda a Kerecsenek ami összegyűlt. Kérdezte az ember honnan jöttem, megmondtam és az embernek erre könnybe lábadt a szeme. Mondta mi itt őrizzük a magyarságunkat ahogy tudjuk, ragaszkodunk a hagyományokhoz, és milyen jó, hogy mi most itt vagyunk, és tanulságtétel, hogy az anyaország magyarjai nem felejtettek el minket…
Bármerre is járok ahol határon túli magyarok élnek, engem sehol se bántottak soha a magyarságomért. Se Erdélyben, se a jugóknál, se Szlovéniában, csak a politika az, ami kelti a feszültséget, mert az emberek alapvetően szeretnek békében együtt élni. Most ez a jóember is csak jó szóval illetett. Gyorsan felsorolta mi mindent érdemes megnézni a környéken, és egy Istenáldjával elbúcsúzott.
Aztán sötétedett lassan, a lámpa fellázadt, hol világított, de inkább nem. Majd Zoli a jobbjára ültetett a barátai közé, és megkérdezte, miért vagyok én most ott… Miért hát, mert nálatok, ott, ahol jobban őrzik a magyar hagyományokat, valahogy magyarabbnak érzem magam, és mert olyan hazatalálós ez a dolog… Aztán az óriási medveszabású ember a jobb oldalamon pálinkával kínált, a balomon Zoli kérdezgetett, végül sokat ölelgettük egymást a napszentületben, majd egészen öreg este lett, mire megjött a zenekar is és össznépi bulizásba fajult a dolog.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Aztán reggel magunkhoz tértünk, a fán lebegő sátorban alvó motoros kollégával reggeliztem, ő Hatvanból érkezett. Aztán eszembe jutott a bor, amit Zolinak vettem szombat reggel, indulás előtt. Borivós típus vagyok, nem sörözök (borásznemzet vagyunk vagy miféle!), és miközben nézegettem, hogy mit vigyünk magunkkal bevásárlás közben, megakadt a szemem egy Angyal nevű borászat palackján, akinek a Mosoly nevű édes bora épp díszcsomagolásban kínálgatta magát. A borászat angyal motívumát egy arany színű minta jelképezte a csomagoláson, erősen emlékeztetve a Zoli tetoválására. Hát ennek a bornak tuti, hogy Zoli lesz a gazdája, mert ha majd egyszer elfárad a szervezésben, egy angyalnak kell mosolyt fakasztania az arcán.
Szóval bekopogtattam az első faházikóba, ami gyanús volt hogy kerecsenfészek, és persze a haverok azonnal letagadták, hogy nincs ott. Még jó, hogy ott volt, és persze ezek után kisajátította a bort, teljes joggal, bízom benne hogy örömét leli majd a nedűben.
