Teki: Még csak utasként funkcionálok
Ez a történet 2000-ben, a megismerkedésünkkel kezdődött, azelőtt nem igen foglalkoztatott a motorozás, a motoros emberek és ez az életforma. Amint megismertem jelenlegi férjemet, aki már gyerekkorától nagy rajongója a motoroknak, kezdtem megismerni általa ezt az életformát, a motorokat stb.
Akkoriban nem volt motorja. Pár évvel később azonban kosárban tartott ETZ-jét összerakta és lett “motorunk”, amivel aztán mentünk amerre csak lehetett. Már amikor nem hagyott minket cserben. Amikor csak tehettük rápattantunk és mentünk világot látni, amennyire ezt egy ETZ-vel annak lehet nevezni. De boldogok voltunk, hogy egy nagy család tagjává váltunk. Sokat jártunk motoros találkozókra, gyorsulási versenyekre (persze nem mi gyorsultunk 🙂 vagy csak úgy a barátokkal motorozni.
Aztán egyik évben, miután egy siroki buliról csak nagy nehézségek árán tudtunk hazakeveredni, úgy döntöttünk, hogy megválunk kedvencünktől. Érzékeny búcsút vettünk egymástól, hál’istennek csak a szomszéd városba került, így többször látjuk még azóta is “száguldani”.
Aztán 2007-ben úgy döntöttünk hogy összekötjük életünket, összeházasodtunk. A férjemmel úgy határoztunk, hogy amit éjfélkor összetáncolok abból a pénzből veszünk egy motort. Így még év végén befektettünk egy külföldről behozott KAWASAKI GPZ 500-ba.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Egy barátunk segítségével sikerült talpra állítani a gépet, így a következő szezonra már a papírjait is elintézve, végleg forgalomba került. Már nagyon vártuk hogy kipróbálhassuk, így húsvétkor (0 fokban) meg is tettük első közös utunkat. Onnantól kezdve, amikor csak tehettük, és volt egy kis szabadidőnk vígan róttuk a köröket.
Teki profilja
Mivel esküvőnk után nászútra nem tudtunk már elmenni, ezért az sem volt kérdés, hogy új szerzeményünk velünk jön, illetve elvisz-e minket nászútra. Ezért a szomszédos Ausztriában gondolkodtunk, hiszen egyikünk sem járt még ott.
Elkezdődött a szervezés, és a nyár folyamán el is jutottunk Ausztriába. Sőt ami számomra a legnagyobb élmény volt, feljutottunk a Grossglocnerre is, ami az Alpok legmagasabb pontja és igazi motoros paradicsom. Ha tehetnénk minden éven megismételnénk ezt a túrát!
Hát ez az én motoros pályafutásom. Még csak utasként funkcionálok motoros férjem mögött, de remélem, hogy hosszú éveken át feledhetetlen élményben lesz részünk két keréken!
