Kis Brigitta tetoválóművész
− Sok helyen megfordultál már ezek szerint…
− Igen, mert aztán Balatonlellére kerültem. Együtt dolgozhattam nagy nevekkel, akiknek a munkáit csak az újságokból ismertem. A vendégek 70%-a német volt, akik jöttek nyaralni. Szinte futószalagon ment a munka. Egyébként, előszeretettel jönnek hozzánk tetováltatni külföldről, mert olcsóbb, és ügyesebbek is a magyar művészek. Jó gyakorlatot szereztem Lellén, hiszen pörgősen tudok dolgozni. Közben elvégeztem az ápolónői szakot, szóval otthon ki lett pipálva, hogy a gyereknek van diplomája. Tavaly nyáron végeztem, és szeretem az egészségügyet, de rájöttem, hogy a tetoválással akarok foglalkozni. Összeszedtem a pénzt saját felszerelésre, azóta tetoválok.
− Említetted az előbb a sorozatgyártást. Sokak számára csak ennyi a tetoválás…
− A „sorozatgyártó”, aki a fejlődés vágya nélkül, csak pénzre hajt, meg fogja unni egy idő után, mert nem hivatásból, szerelemből műveli a szakmát. Ez a szakma sem olyan mint a filmeken, megvannak az árnyoldalai… Például amikor folyamatosan olyan mintát kell készíteni, amit nem szeretsz… Engem a sima fekete nonfiguratív rajzzal lehet kikergetni a világból. A színes, realisztikus, festményszerű alkotásoknak örülök a legjobban.
− Nem nehéz itt egyedül, hiszen a dolog üzleti részére is oda kell figyelned?
− Pontosan mostanában történt, hogy nem jöttek el az emberek, nem akartak fizetni, ezért előleget kellett kérnem. Ha bemész a közértbe egy kilo kenyérért, nem mondod azt, hogy majd hozom az árát… Ebből elegem lett és úgy gondoltam, mégis jobb lenne egy jól működő üzletben dolgozni, ahol biztonságban érzem magam. Akkor csak arra kell figyelnem, hogy egyre jobb legyek! Ha pedig ott van mellettem egy tapasztaltabb ember, akkor kikérhetem a tanácsát. Így gyorsabban tanulok, mintha magamtól jövök rá bizonyos dolgokra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Átigazolsz egy jól működő tetoválószalonba?
− Igen, ott is ki szeretném próbálni magam. A magyar tetoválók különösen egyedi művészek, mert mindent tudniuk kell. A nyugati országokban szakosodott tetoválók vannak. Az egyik portréban, a másik japán stílusban profi. Hozzájuk célirányosan mennek a vendégek. Különben, ez egy olyan „nyelv”, amit egyformán beszélnek minden országban. A külföldiektől is sokat tanulhat az ember! Az itthon dolgozók úgy csinálják, hogy kijárogatnak dolgozni pár hónapra Németországba, Angliába, Írországba… Ott részt vesznek expókon, és tapasztalatot cserélnek egymással.
− Azt szereted, ha szabad kezet kapsz a vendégtől, vagy pedig fotók, rajzok alapján dolgozol?
− A legjobb, ha csak elmondja az illető, hogy mit szeretne, és megrajzolhatom. Akkor tudom, hogy azok az én vonalaim, mit miért húztam meg úgy… Persze, ha a magyar koronát szeretné, azon nem tudok változtatni. Próbálom személyre szabni a mintát, előtte beszélgetek a vendéggel. Persze varrás közben is! A tetoválószék olyan, mint a freudi kanapé, mindent elmesélnek az emberek. Az ápolónői szakmám miatt szeretek az emberekkel foglalkozni, ápolgatni a lelküket. A tetoválásban pedig az emberi tényező a legfontosabb dolog, hiszen a vendég rám bízza magát teljesen.
