Kicsi a bors, de nagyon lelkes! – Honda CBR125R 2011 teszt

Első ránézésre a motor igen formás, sportos darab. Nekem olyan komolykodó fekete kiscica benyomást nyújtott elsőre – talán mert tudtam mi van a szpoiler alatt.

A hozzá nem értőket rendszerint becsapja testes megjelenésével és sok spoilerével, nagynak tűnő kipufogójával. Ahol városban megálltam vele megnézték, az ifjú tiniszíveket megdobogtatta,  még néhány lányka is integetett lelkesen – míg rá nem jöttek, én is lány vagyok.

A Honda Budaörsnél annyit kértek, hogy a 465 km-t megtett motort lehetőleg az 1000 km-es szerviz előtt vigyem vissza – 951 km-ig kergettem. Mondták direkt azért női tesztelőre bízzák, mert ezt a kicsit leginkább nőknek szánnák, amolyan kezdő motornak. Nos, erről csak annyit, hogy a 750-re szokva nekem nagyon bejött még nem kezdőként is.

A tesztelés során sikerült a húsvéti hétvégét megcsípni csütörtöktől keddig, még a motorral való közös locsolkodás sem maradt el…  Volt városi motorozás két nap szaladgálással, túra Sümegre és vissza, a sümegi borvidék megmászása, felgurulás a várba, utasmotoroztatás, tehát elég széles felhasználási módban vizsgázott a kicsi.

Röviden és tömören nekem a belopta magát a szívembe kicsinysége ellenére, végtelenül lelkes darabnak találom. Ugyan pörgetős mert a 125 cm³-ből a lelkesedést már csak így lehet kicsikarni, de a köbcentik ellenére a kicsi fekete macska nagyon is motorozás élményt-t tud nyújtani – csak kicsiben.

Városban végtelenül kényelmes kis fürge jószág, autópályán elkocog becsülettel tartósan 120-szal, a veszprémi lankákon még kényelmes, Dobogókőre és Mátrába csak az vigye, aki szereti hallgatni a fordulatszámot és sűrűn váltogatni. Aki ezzel tanul meg motorozni, az garantáltan megfertőződik a benzingőzzel és fájó szívvel fogja ezt a kicsit nagyobbra cserélni, pláne érzékeny lelkű csajok fognak bőgni utána. Szép is, kezes is, jóindulatú is, könnyen megszerethető. Ideális első szerelemnek.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Küllemre a rafinált fekete fényezést annyival tették pikánsabbá, hogy a spoilerezett felületek egy kis metál fénnyel turbózottak, a fém alkatrészek és a kiegészítő műanyagok pedig matt feketék: az összhatás látványos, sportosan szép. A motor vonalvezetése dinamikus,  eleje egy csíkszemű arc, de mégis vidáman gombtekintetű első lámpákkal tompán púpos orral egy tömbben, széles fejidommal, kicsi de arányos plexivel.

Az ülés vonala szépen rajzolódik a tank púpjához, az utasülés a hegyen fejjel előre pucsítós kis háromszög extra könnyű testmérethez és testsúlyhoz tervezve – mondjuk ki, nem utasbarát és a kis teljesítmény nem értékeli az utasokat. A farokidom dupla villában végződik a kapaszkodókkal, amolyan kis villás ördögfarok fazon, szépen aláillesztett homorú vonalú lámpával.

A kipufogó tervezése rafinált, úgy néz ki mintha megint valami nagy dologba futottunk volna bele bár a rövidsége gyanakvásra ad okot, aztán közelebbről nézve gyorsan lebukunk a kis kilógó pöcökkel. A látványos küllem viszont könnyű testtel párosul, súlypontja  nagyon kiegyensúlyozott, fenék alatt középen található (nekem nagyon bejött, mert könnyen irányítható testsúlyáthelyezéssel is), a lábtartás magunk alá húzós, sportos.

Az ülés hagy kívánni valót maga után, a városban megtett első 30 km után már örültem, hogy nem születtem mogyorókkal a lábam között, mert lövésem nem volt, hogy azokat hová tettem volna. A szép vonalvezetésű púpos tank bár kellemes láb közé véve mert combbal és csípővel könnyen mozgatható, de a bukkanóknál a kemény felfüggesztéssel párosítva azért tud ám érdekes pillanatokat szerezni. Egy szó mint száz, akik a tankra simulva szeretnek motorozni és combbal navigálnak nagyrészt, azoknak bizony törni fogja a szeméremcsontját.

Az ülés viszont elég hosszú a másként használatra, és pucsítósban hátratolva a fenekünket már nagyságrendekkel jobb az élmény, de még akkor is azért keménynek mondható. A kemény felfüggesztés azért értelemmel kellemesre hangolt, néhányszor belefutottam olyan nagy lukba amiről azt gondoltam most kiköpöm a fogtömésem vagy a vesekövem, de mégis szépen korrigálta egy tompább kis ütéssel, semmi lengedezés, vagy csúnya felkoppanás.

A kulcs helye elöl a műszerfal előtt, kormányzárral, gyújtás, erre finom kis zümmögéssel végigpörgeti a digitális kijelzőt. Van mutatós rész is, a fordulatszámmérés felette, szép nagyban, ez igen látványos a szerkezeten, mert nagyon sűrűn mocorog is rajta a mutató. Elinduláskor kedves kis csöndes dorombolással válaszol a folyadékhűtéses négyütemű, majd nekilódul, a digitális km óra szép nagy és jó helyen van, lepillantva rögtön szembetűnik.

A többi visszajelzés nem túl nagy, de elég fényerősek tűző napon is, hogy láthatóak legyenek. Az egyest a motor meglökésére használhatjuk, és utána jön még hatodikig a pörgetés. 13 000-ig mutatós fordulatszámmérés, a piros rész 11000-től található,   4-5000 környékén kicsit villanymotoros zümmögése van, városban 5-600 körül kényelmesen és dinamikusan gurulgat, 120 km/h-nál 9000 pörög, de még nem a visítós verzióban, ez szerintem autópályán utazósnak elviselhető.

Hegymenetben igényli a visszaváltást (csak picike ő), a hat fokozat kicsit soknak tűnik megálláskor a visszapakolgatásnál (hol van már az az üres?), de amikor a lelkesedést adagoljuk, mégiscsak jól jön és jól adagolható, nincs teljesítményugrás. A váltó a klasszikusan finoman kezelhető Honda váltó: könnyen kattan oda ahová akarjuk, az ürest könnyen veszi még nagy csizmában is.

A váltó pöcke viszont rövid, ezért volt olyan is, hogy a csizma oldalával váltottam (néha mellé), de megszokható egy kicsit jobban magunk alá fordított lábfejjel. Akik kifelé csámpítanak a váltón, azok erről gyorsan le fognak nevelődni.

A műszerfalon az index, duda, kuplung és fékkar, kormány és üléspozíció távolságok az én átlagos  európai konfekció 40-es méretemnek tökéletes, kicsit féltem az index picike pöckétől, de annyira közel van a kézhez, hogy pont jó is a kicsisége. Kényelmes a kütyük kezelése. Ami nekem fura és lassan szokható, hogy az első lámpák és a fejszpoiler a hátsó vázelemekhez van rögzítve, ezért a kormány fordításakor ezek nem fordulnak velem. Na jó, a második nap már nem zavart.

Városi szaladgálásnál rendkívül rugalmas a vékony gumijain, fordulékony és könnyen kezelhető – 137 kilónyi a kicsike megtankolva, parkolni is könnyű vele. Szociális szempontból előnyös megjelenésű: a hozzá nem értők szerint „hú de nagy és szép motorral jöttél”, de a nagymotoros kollégák is megnézik.

A húsvéti bevásárláshoz annyira nem alkalmas – kipróbáltam, mert a hétvégi bevásárlások hozzátartoznak a női motoros életformához, a szép dizájn nem igazán ad lehetőséget a gumipókos cuccolásra – kevés a beakasztható felület, a felbővíthetős tanktáska kilőve a púpos tank miatt (a D kosár már nem fér oda a tanktáska fölé, csak a laposabb lányoknak esetleg) és egyebek felmálházására, leginkább méretes hátizsákot alkalmazhatunk. Az agyonmálházás azért sem javasolt mert elég magasra kerülnek fel a cuccok és a súlypontja is felkúszik azonnal a motornak.

Az autók közötti elsurranásban nagyon ott van, a többsávos utakon nem marad le, lehet vele városban haladni, menekülhetünk előre, nem csak a fékbe, dinamikusan kergethető.  A picike plexi első ránézésre inkább a dizájnhoz gondolnánk, aztán kiderül, hogy az ülésen jól hátracsúszva az autópályára azért jól ki van az találva, a menetszél pont a bukó felett suhan el, és a motorban lévő lelkesedés is megmarad.

A hatodik sebességben már nincs sok erő, ott érdemes tartani a 120-as utazót egy ideális fogyasztáshoz. Határozottabb autópályás emelkedőknél vissza kell váltani különben gyorsan 80 km/h találjuk magunkat, a váltó helyes kezelésével viszont jól tartható a tempó. Megtanít váltogatni.

Ami fura volt az első néhány km-en, hogy a tankban lévő lötyögő üzemanyag ahogy állok a lámpánál, ringatott egy kicsit. Legalább 3 lámpaváltás kellett mire rájöttem, hogy mi az isten lengeti a kicsi vasat önállóan oldalirányba – hozzá vagyok szokva a 250 kilós száraz súlyhoz, itt a 10 literes tankban mocorgó üzemanyag belenget.

Bolondbiztosságot is tettek a rendszerbe, van sztenderkapcsoló, amíg lent van a sztender, beváltva sebességbe a motor leáll, megelőzendő a sztenderes fennakadásokat. Vészleállító gomb nincs, megálláskor vagy sebességben hagyva kitesszük a sztendert, vagy lekapcsoljuk a kulccsal.

A húsvéti motorozásnak hála: természetesen fel kell mászni a szőlőhegyre, mert onnan ilyenkor azért van mit lehozni. A száraz földúton a gyárilag szerelt gumi egész becsületesen megállta a helyét, a soksebességes váltóval adagolnunk kell figyelmesen a pónilovakat.

Vadulni persze nem érdemes a szép spoilerek miatt, de meglepően jól viselte a földutas-murvás csatangolást. Lefelé menetben  a fékek is jól adagolhatók, nem jellemző a megharapás, az első-hátsó tárcsafékek is folyamatosak, jól hangoltak. Akkor harap, ha rámarkolunk vagy durván rálépünk, azt csinálja amit mondanak neki.

Aszfalton az első és hátsó tárcsafék együttes használatával drasztikus vészfékezést idézhetünk elő, a motor pedig mint a szög úgy áll meg alattunk száraz aszfalton, nincs riszálás, elhúzás és felpattogás, katonásan megtorpan és várja hogyan merre tovább.

A gázadásokra ügyes váltással lelkesen reagál, kapkodja rendesen a kerekeit amint megérezzük az ideális fordulatszámokat. Minden mozgással kapcsolatos tervezésében az egyenletesség nagyon jóindulatúvá és könnyen kezelhetővé teszi a vasat, a hibákat nagyon jól kezeli.

Utasmotoroztatás: ha nem akarjuk agyonütni a teljesítményét, akkor maradjunk rajta csak egyedül. A pici és könnyű testű utasok nehezen másznak fel a magasba, a nagytestű magasak felejtősek mert a súly bolondbiztos módon még jelölt is, bár elgurul utassal is, de azok szerint irtó kényelmetlen a dolog fél óra után, és a motor se szeresse a cipekedést.

Locsolós sztori: a Sümegi vár alatt megállva úgy éreztem a harcias kinézetű kicsikét minimum egy várral együtt illenék fotózni,  ezért a harci játékos telek két óriási kapuját kitárva látva örömmel be is hajtottam az udvarra, hogy majd én itt a várral a háttérben milyen jót fogok fotózni. A nyitott kapuk mögött gyereklovagoltatás, várjátékok és csárda, boltok, nagy közösségi nyilvános szaladgálás, gondoltam itt senkinek nem fog fájni, ha én motort fotózok és jó hírét viszem a placcnak.

Oda is gördültem a fű közepére, letámasztottam a fekete kiscicát, és bele is merültem a fényképezésbe. A locsoló meg elindult. Szerencsére nem rögtön a fényképezőgépre sikerült spriccelni, hanem egy fordulatot várnia kellett az illetékesnek mire sikerült lelocsolni legalább a motort.

De ha már így esett, lett motorlocsolós kép is, erre gondoltam akkor most már kihasználom az adódó alkalmat, és fotóztam tovább, el akartam csípni a szivárványt a motorral. Erre leállították a locsolást, a kertész pedig gyorsan elkezdett elpucolni ahogy méltatlankodva néztem körül a vízfüggönyt hiányolva…

A fényezésen viszont azonnal látszottak a megszáradó vízcseppek, a metálfekete már csak ilyen, a matt részek talán még jobban is tűrték a fürdést. A motor kibírta a vizes üzem tesztet is, nem ázik be esőben sem, mert hazafelé 80 km-en keresztül sikerült fürdenünk szakadó esőben… A gyári gumi viszont esőben közép-gyenge, inkább száraz úton javasolt koptatni, és dönteni vele a motort, akkor kiválóan tapad.

Fogyasztása iszonyatosan szívhez szóló a közel 400 Ft-os benzinárak tükrében: mindössze 1465 Ft-ért sikerült Sümegig legurulni Budapestről, ez nagyjából 2,5 l fogyasztást átlagol. Vigyorogva tankoltam vissza a vasat, és bánatosan adtam le a kulcsát. Könnyen megszerethető.

Kezdőmotornak ideális, mert már motorozás élményt nyújt, és látványra se egy robogó, hanem egy sportos vas.  A kicsi fenntartási költségek egy fiatal számára, az alacsony fogyasztás és az új motor  valamivel az új robogó feletti ára könnyen hazacsalogathatóvá teszi.