Összességében fárasztó, de nagyon hasznos nap volt, rengeteg élménnyel. Megélhettem azt, hogy milyen klassz dolog egy csapat része lenni. Egy ilyen kiváló minőségű helyszínen ott lenni ennyi profi motoros oktató között.
Az élménybeszámolómat kicsit messziről kezdem, elvégre tudnunk kell, hogy mi történt Ádámmal és Évával vagy nem ?!?
Zárójeles megjegyzés következik: Alapvetően magányos farkas vagyok, a közösségi oldalakon sem vagyok túl aktív. A munkámból adódóan előnyben részesítem azokat a helyzeteket, ahol kicsit magam tudok lenni. Kedvenc férjem fogalmazta meg nagyon jól: „Király hobbit választottál, tartozol egy csapathoz, de közben mégis tudsz egyedül is lenni!” És milyen igaza van. Szóval számomra nagy lépés volt „ekkora tömegbe” elindulni.
De gyorsan felülvizsgáltam az elképzelésemet – plusz kb. 4 óra vezetés fáradtan, nem biztos, hogy szerencsés bevállalni az agytágítást. Így Zalalövőn volt a bázisom, szombat estére érkeztem egy kis Őrségi csavargás után – akadt néhány váratlan helyzet, találtam jó kis kanyarokat is, így „felkészülten érkeztem a tréningre”…
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
Izgatottan indultam neki a vasárnapnak
GPS bekapcsol, újabb kanyargós utak Egerszegig. A város határától már könnyű volt megtalálni a ZalaZone Járműipari Tesztpályát, több motoros csapat is oda tartott.
A főépületet látva kicsit csalódott voltam – csak ennyi?!? A portás útbaigazítása után a nagyvadakat követve azonban csalódottságom szerte foszlott – félkész útrész és apró kavicsos szakasz után AUTÓPÁLYA következett…igen, a tesztpályán belül…
A nyílt pálya után egy hatalmas területen tárult a szemem elé a rengeteg motoros társ, a legkülönbözőbb típusú járgányokkal. Egy élmény minden egyes találkozó még most is számomra – mindegy honnan jöttél, mivel motorozol, hány éves vagy, az összetartozás érzése adott.
A regisztráció számomra gyorsan ment, megkaptam a nyilatkozatot és azonnal ki is töltöttem … volna, ha lett volna nálam toll. Szokás szerint tollvadászatra indultam, kezdetben sikertelenül, de egy kedves úriember ajándékozott nekem egyet, amit tovább is adtam a következő keresgélőnek.
Kaptunk nagyon klassz ZEG Rally feliratú matricát, amit ki-ki tetszés szerinti helyre ragasztott fel – már itt elkezdődött a poénkodás a csajok részéről, ez is fantasztikus volt, senki nem sértődött meg, értette mindenki a viccet.
Ezután egy rövidebb várakozás következett. Nehezen akart egy helyre gyűlni a csapat, én pedig a csoportvezető oktatónkat találtam meg nehezen (pedig a rikító bukósisakot könnyű volt észrevenni).
Az A1 csoportban voltunk, összesen 29 fő, pasik és csajok vegyesen. Az egész nap folyamán a feladatok között együtt mozogtunk, végig oktatói „kíséréssel”. Ez érthető volt, tekintve, hogy több száz motoros mozgott 5 pályára elosztva, közvetlenül mellettünk szlalomverseny zajlott és a távolabbi pályákon pedig rallyverseny volt.
A nap időjárására a következő – jól ismert – reklámszöveg volt jellemző: Zalaegerszeg – erős szél… és a Drei Wetter Taft még mindig tart… mondjuk inkább nem. Meg némely feladat kivitelezése közben a bukó alatt is égnek állt a hajam – széltől függetlenül.
Az első feladatnál éreztem nehézkesnek az indulást
Elméleti megbeszéléssel kezdtük a feladatot, ahol az oktató (minden bizonnyal) klasszul elmagyarázta a fékezés fizikáját, de ennek kb. csak a negyedét hallottam. Szerintem itt kicsit sokan voltunk ahhoz, hogy mindenkihez maradéktalanul eljusson az információ, plusz a szél nehezítette a helyzetünket, mert elvitte a hangot.
Talán az egész napban ez az egy negatívum volt. Fontos, hogy tényleg megbeszélés volt, nem pedig kinyilatkoztatás, bátran feltehette bárki a kérdéseit, válaszokat is kapott rá. Eszter és gyönyörű Kawasaki motorja volt a „bemutató” része, vicces megfogalmazásban, de hasznos tanácsokat kaptunk.
Fékezés
Ezután következett a gyakorlati rész: intenzív gyorsulás, akadálykikerülés, majd intenzív fékezés. Több körön át más és más feltételek szerint kellett megtenni a távot – egyre nagyobb sebességgel és egyre intenzívebb fékezéssel.
Személy szerint úgy éreztem, hogy klassz visszajelzéseket kaptam az oktatóktól, melyekbe kritikát is jól megfogalmaztak („mintha felkérted volna táncolni az akadályt, de veszélyhelyzetben nem vagyunk ilyen illedelmesek”).
Biztonságosnak éreztem ilyen körülmények között kipróbálni, milyen az, amikor megcsúszik a motor, mit kellene tenni ez ellen és mit tesz az ember valójában. Ennek gyakorlása lenne igazán fontos. Jó lett volna többször kipróbálni a pályát, de 4 kör után lejárt az idő és mennünk kellett tovább.
Kanyarodási technikák
A következő gyakorlat-sornál kétfelé osztották a csapatot. Az első csoport a kanyarodási technikákat próbálhatta ki. Volt azon a pályán minden, mi szem-szájnak ingere: jobb- és bal kanyar, nagyívű forduló és visszafordító is. Személy szerint ez utóbbi jelentett nekem kihívást, de a végére egyre magabiztosabban tudtam ezt is véghez vinni.
Számolatlanul és rendületlenül róttuk a köröket – közben a pálya széléről kaptuk az instrukciókat az oktatóktól, akinek igénye és szüksége volt rá, hosszabb magyarázatot és tanácsokat is kapott. A gyakorlatsor végére én kicsit megszédültem – köszönhetően a folyamatos tekintet-áthelyezésnek és a kevés folyadékfogyasztásnak, így a következő feladatsort kihagytam. Jobban járt mindenki és én is a pihenésemmel.
Voltam már Sopronban vezetéstechnikai tréningen, így tudtam, hogy az omega nevezetű feladat számomra a mumus. Azt hiszem, hogy abban az állapotban abszolút kudarc élmény lett volna és nagyon elmegy a kedvem az egésztől. Helyette sok-sok folyadék-pótlás (a rendezvényen biztosított volt mindenki számára a hideg ásványvíz) és álmélkodás volt a programom.
Közben átmentem a szlalomverseny helyszínére. Csodás volt látni a versenyzőket, akik a – számomra – nem túl könnyen megjegyezhető pályát alig 45 másodperc alatt teljesítették…
Fél egy körül elkezdett megtelni a gyülekezőhely – minden feladattól visszajöttek a társak és ebédszünet következett. Abszolút pozitív meglepetésként ért mindenkit, hogy meleg ebédet biztosított a Palatinus Étterem – rántott húsi, rizs és uborka volt a menü, szerintem kifejezetten finom volt és bőséges.
Szlalom
Kis szusszanás után, megelőzendő a kajakómát, már indultunk is a harmadik harci álláshoz. Nekem ez tetszett a legjobban. Egyre nehezedő és eltolt szlalompályán, holland kapun kellett sorban egymás után „menetelni”, az oktató mozdulatait lekövetve. Itt ugyanis az egyik oktató ment elöl, és ügyességi feladatokkal nehezítette a pályát (állva, aztán elengedett kézzel motorozni, bójákat kézzel megérinteni).
Nekem abszolút előnyöm volt, én voltam az első az oktató mögött, így kicsit többet tudtam „lesni” a mozdulatait. A többiek szerintem nem voltak ennyire szerencsések. Volt egy-egy feladat, amit csak nehézségek árán tudtam megcsinálni, így lehet, hogy az ő dolgukat nehezítettem, ha azokat a jógamozdulatokat próbálták utánozni, amit néha előadtam ott az elején.
Az oktatók itt is segítőkészek voltak, folyamatosan instruáltak, jó tippeket és módszereket kaptunk a feladat helyes kivitelezéséhez. Számomra picit zavaró volt, mikor már mindenki a saját tempójában közlekedett, hogy egy-egy esetben úgy éreztem, túl közel jönnek mögöttem, ez elvonta a figyelmemet és kiestem a ritmusból.
Viszont újabb folyadékpótlást muszáj volt beiktatnom és látva a motorok együtt-mozgását a pályán, kárpótolt mindenért. Erről készült videófelvétel is.
Ez volt az utolsó kör. Innen pedig elkalauzoltak minket a főépülethez, ahol ugyan gépsárkányok nélkül, de újabb adag információcsomag várt ránk. Kávé, sütemény és gyümölcs mellett tudtunk kicsit frissülni, szintén a rendezvény biztosította a finomságokat – szerintem mindenkinek életmentő volt.
Egészségügyi ismeretek
Egészségügyi ismereteket gyakorolhattunk, megtanultuk, hogyan kell a bukósisakot levenni baleset esetén, melyek az újraélesztés szabályai és hogyan kérjünk segítséget.
Számomra sok tanulsággal szolgált a rendőri előadás. Olyan tényeket tudhattunk meg, amelyekbe az ember bele sem gondol a mindennapokban, de így kimondva és látva elgondolkodtató volt. Pl. minimális sebességkülönbségnél mennyivel hosszabb a fékút, illetve az abroncsok állapota hogyan befolyásolja a fékút távolságát.
Összességében fárasztó, de nagyon hasznos nap volt, rengeteg élménnyel. Megélhettem azt, hogy milyen klassz dolog egy csapat része lenni. Egy ilyen kiváló minőségű helyszínen ott lenni ennyi profi motoros oktató között. A hangélmény felejthetetlen, ahogyan a megannyi kipufogó megszólal, és nem utolsó sorban a határaimat biztonságos körülmények között tudtam feszegetni. Mindenkinek csak ajánlani tudom a következő tréninget!
Üdvözlettel: a csaj, akinek egész évben Karácsony van
Utóirat
A tanultakat másnap hasznosítani tudtam hazafelé: valami úton-módon „eltévedtem” és ide-oda mentem Vas és Zala megye között. Jártam Pókaszepetken, Batykon, Bérbaltaváron, Türjén és Keléden. Klassz kis kanyargós utak, bár a sebességgel óvatosan kellett bánni, a helyenként „kiváló minőségű” aszfalt miatt. Egy őzike pedig a vészfékezéssel kapcsolatos ismereteket frissítette fel (ő is, én is jól vagyunk).
