Hodálik Brigitta – A gyerekek mellett is fejlődöm
Nálam a motor imádata még kisiskolás koromban kezdődött. Tesómhoz néha motorral jött a haverja. Egy kék Simson volt. Nézegettem, tetszett a hangja.
Aztán úgy 10-12 évesen a bátyámék felültettek rá és azon röhögtek milyen béna vagyok, hiába magyarázták, hogyan kell váltani, nem értettem. Egy körre elvittek, aztán odébb toltak. Mérges voltam és rosszul esett, mert úgy éreztem nem voltak velem elég türelmesek. Pedig nagyon szerettem volna egyedül gurulni.
Testvéremmel sokáig nem is lehetett saját vasunk, tiltottak minket a motorozástól. Egy időben nem értettem ezt majd kiderült, hogy apám legjobb barátjával tragikus motorbaleset történt, amiben Apám azért nem lelte a halálát, mert a Nagymamám nem engedte el aznap vele gurulni. Két katonai ZIL összecsukta, úgy, hogy a szüleinek se mutatták meg a holtestét.
Aztán a Nagybátyámmal esett el motorral, így a rossz emlékek miatt nekünk tiltott dologgá vált a családban. Persze tesóm idővel kikönyörgött magának egy Svalbit, de alig használta. Én meg csak fújkáltam rá, hogy puncsos, meg bezzeg nekem nem engedik.
Aztán főiskolás koromban végre kaptam egy robogót, de ráülve szegénnyel már az első utunkon éreztem, hogy ez nekem kevés. Kb. 1 évig erőltettem a dolgot, mert más nem lehetett, aztán nagybátyám megjelent nálunk egy gyönyörű Harleyval. Hát készen voltam és eldöntöttem, hogy legalább egy motoros pasim legyen, ha nekem nem engedik. Persze a család hamar elhesegette a terveim ilyen téren is, nem kell ez neked – mondták.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Telt az idő, múlt az idő, nagy szünet. Elköltöztem az ország másik felébe is. Motorozás-mentes időszak, majd a válásom után újra rám tört, hogy kell egy motor, amikor egy hosszú autóút során megelőzött egy motoros pár. Mindenki igyekezett újra lebeszélni róla, hogy veszélyes, ne csináld. Következett egy újabb párkapcsolati kudarc, és akkor azt mondtam 33 évesen, na most lesz egy motorom, de nem egy kicsi. Beiratkoztam az iskolába, ahol az akkor 5 éves fiammal végig csináltam a KRESZ-t. Távol az ország másik felében a családtól.
Nem volt pesztrám, így vittem magammal. Közben kerestem a megfelelő vasat, hát voltak nem nekem való álmaim. Az első egy Kawasaki Ninja volt. Aztán ahogy egyre jobban elmélyültem az ismeretekben, rájöttem, hogy nekem túrázáshoz kell motor, ezért ez az első vágy megsemmisült, lévén, hogy az a Kawa erre nem kényelmes.
Aztán egy társkeresőn – nem szégyellem, az egy gyerekes anyáknak manapság nehéz ismerkedni – találkoztunk a kedvesemmel. Jelige: Olyan pasit keresek, aki nem utálja, hogy motorozok. Fél nap után Zolim talált rám. Másnap elmentünk egy közös gurulásra, én a háta mögött. Majd a 3. nap egy négy napos túrára Erdélybe másik 11 motorossal. Egész úton nem hitték el, hogy csak tegnap találkoztunk először, mert állítólag annyira együtt voltunk a motoron. Na, mindenesetre az az út úgy egybe forrasztott minket, hogy azóta se töltöttünk egyetlen hétvégét se egymás nélkül, majd költözés. Meglett a motoros pasi és ő talált rám.
