Hermelinek, kanyarok, kelták – Csehország túra a csajokkal
Reggel a büfés olyan emberes kolbászos-szalonnás-hagymás rántottát rittyentett nekünk, hogy csak késő délután jutott eszünkbe, hogy ebédelni kéne. Aznapra csak egy kisebb kört terveztünk Kroměříž-be, de amíg odafelé egy fenyvesben kanyarogtunk, visszafelé egy hatalmas dugón kellett átevickélnünk.
Az akkor már két napja fújó utálatos szél eléggé kezdett a bögyünkben lenni. Délután megkerestük Velehrad egyetlen valamire való éttermét, és élvezettel kanalaztuk a forró česnečkát (fokhagymaleves), amely a túra egyik nagy slágere volt (az ízének és a szélnek köszönhetően).
A főételt már csak becsületből ettük meg, de így is maradt elég kaja Cecának, akin kifogott a buli utáni kevés alvás, és a túra után egyből elhúzott a faházba kipihenni magát… A késői ebéd után csatlakoztunk hozzá, és a fesztivál kezdetéig a fűben heverészve süttettük magunkat.
Indulás előtt szembesültünk a nagy dilemmával, hogy gyalog vagy motorral menjünk a fesztiválra. Én dagadt bokával nem igazán akartam korzózni 4 km-t a buli helyszínéig, de az éjszakai hideg sem töltötte meg boldogsággal a szívem. Szerencsére meggyőztem a csajokat. Orsit, aki meg ragaszkodott a söréhez, felültettem magam mögé.
Maga a fesztivál egy régészeti skanzen földbe vájt, facölöpös házikói között zajlott, ahol ír és skót zenét játszó zenekarok, valamint kelta kézművesek és hagyományőrzők szórakoztatták a nagyérdeműt, és persze bennünket. Nagyon sokan be is öltöztek keltáknak vagy skótoknak, komplett családok mászkáltak korhű ruhákban. Miután körbesétáltunk, megrohamoztuk a mézboros (Medovina) sátrat, ahol később Orsi egy bazinagy üveggel is betankolt a családja számára.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A mellette álló hússütő szerkentyű is izgalomba hozott bennünket, pontosabban a rajta sülő hatalmas füstölt sonka. Egyszerűen nem lehetett nem megkóstolni! A műsorból sajnos csak a skót dudásokat láttuk, akik koncert közben skót táncokat tanítottak a közönségnek.
Rajtunk már nagyon kezdett kijönni a kétnapi szélben motorozás. Amíg a csehek egy szál pulcsiban buliztak, mi vacogtunk a full motoroscuccban. Este tíz körül eluntuk a fagyoskodást és visszamotoroztunk a szállásunkra.
Az utolsó nap már a hazamotorozással telt. Reggel még kaptunk egy kiadós búcsúreggelit, utána egyből útra keltünk. Mivel Ceca és Márti sietett, a kedvükért megpróbáltuk lenyomni egyszerre a Velehrad és Budapest közti távot, ami majdnem sikerült is.
Nyitrán megálltunk egy utolsót tankolni, majd Érsekújvár (Nové Zámky) után kettéváltunk. Ildó és én Esztergom felé indultunk, a többiek haladtak Komáromnak. Én még Párkány előtt elbúcsúztam Ildótól, majd miután meglátogattam a családomat, Pest felé vettem az irányt.
Már majdnem otthon voltam, amikor a Flórián téren elütöttem egy öreg Fiatot. Szerencsére csak az autó dísztárcsája sérült, de én egyből magamhoz tértem. Elnézést kértem az autó idős tulajdonosától, aki szerencsére normálisan kezelte a helyzetet. Én persze haragudtam magamra, mert levezettem 1200 km-t a hátam mögött hat motoros nővel minden gond nélkül, 2 km-re a lakástól meg majdnem összetörtem magam…
Ennek ellenére szerintem jól sikerült a túra, gyönyörű helyeken jártunk, helyes emberekkel ismerkedtünk össze. Részemről tök büszke vagyok a csajokra, hiszen volt köztünk olyan is, akinek ez volt az első külföldi túrája. A hangulatot jelzi, hogy a szerda reggeli e-mailek már arról szóltak, hogy hová is megyünk legközelebb, mi bikercsajok…
