Hermelinek, kanyarok, kelták – Csehország túra a csajokkal
Egy rövidebb szakaszon teszteltük a cseh autópályát is. Orsi és Ceca itt-ott nekiengedte a motorokat, sőt egyszer Márti is mellém jött egy boldog „én is megyek”-mosollyal és elhúzott előre a kicsi motorjával. Mi meg Krisztával (Suzuki Intruder 1400), mint két bikernyanya, ott maradtunk ketten és vigyorogtunk a száguldozókon.
Hustopeče városkánál lejöttünk az autópályáról és kerestünk egy éttermet, ahol eltöltöttünk gyors két órát, majd kanyarogtunk tovább az aznapi végcélunk, Telč irányába. Engem teljesen kikapcsolt, ahogy vonultunk a jó minőségű, szenzációsan szép tájjal keretezett utakon.
Szerencsénkre egyszerre nyíltak az orgonák, a vadrózsák, a gesztenyefák, profi természetes légfrissítőként működve! Pohořelice, Dolní Kounice, Ivančice, Náměšť nad Oslavou, Třebíč városok között ugyan nem tudtunk gyorsan haladni, de a látvány miatt abszolút megérte bevállalni a lassúbb szakaszt.
Kb. este 7-ig nyomtuk le az aznapra betervezett 430 km-t, akkor értünk a telči szállásunkra. Mivel 8-kor bezárt az összes helyi bolt, egy kocsma irányába indultunk. Már nagyon vágyakoztam egy rakott hermelin (csehül nakládaný hermelín) után.
Mielőtt valami szőrös állatka által bemutatott cirkuszi mutatványra gondolnátok, ez egy isteni sörkorcsolya, egy hagymás-fűszeres olajban pácolt camembert sajt. A sikeres hermelin-vadászat után várt bennünket a forró zuhany és az ágy.
Másnap reggel még megnéztük Telč mesés, az UNESCO világörökségi listáján is szereplő főterét, majd bevettük a főtér végén álló reneszánsz várat is. Nagy bánatomra nem engedtek benn fotózni, de a kb. 600 Ft-os belépőjegyért boldogan tekergettük a nyakunkat a gyönyörű fakazettás mennyezetek láttán.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Reggeli után felültünk a már felcuccolt motorokra, és visszaindultunk Znojmón keresztül Lednicébe, ahol a megbeszélt találkozóhelyünk volt Ildóval és NaNával (Moto Guzzi California Jackal 1100). Félve, hogy megint csak olyan „gyorsan” tudunk haladni, mint előző nap, SMS-ben későbbre tettük a randi időpontját. A
z aggodalmunk alaptalan volt, így a végén mi várakozhattunk éhesen a benzinkúton. A késői időpont miatt sajnos már nem tudtunk bemenni Lednice monumentális, szintén UNESCO világörökség-listás várkastélyába sem. Jobb híján körbefotóztam és megbeszéltem magammal, hogy ide még visszajövök.
A teljes létszámú csapatunk Uherské Hradiště felé vette az irányt, ugyanis Velehrad autókempingjében várt bennünket egy faház, a szomszéd faluban meg a kelta fesztivál. Egy autópálya minőségű főúton haladtunk északnak, de itt már jócskán fitogtatta erejét a túránk alatti főellenségünk, a szél.
Javában az út szélét pásztáztam, hogy végre egy éttermet találjak, amikor Őszélsége egyszerűen lekapta a tankomról a tanktáskám, benne a félkilós fényképezőgépemmel meg a vastag Csehország/Szlovákia térképemmel. Az utolsó pillanatban elkaptam, és egyből jeleztem a többieknek, hogy álljunk meg.
Mint kiderült, Ceca ridikülnyi tanktáskája el is szállt. Mivel a rögzítő-pántjaim otthon pihentek a lakásban, a maradék huszonvalahány kilométert vagy egy kézzel, vagy a táskára hasalva vezettem le. Szegény Mártink azt hitte, hogy rajta gúnyolódom, mert ő szokta gyorsabb tempóra ösztökélni a motorját azzal, hogy előrehajol menet közben. Persze később, már tele hassal, eszembe jutott, hogy a tanktáskát akár el is rakhatom az oldaltáskámba…
A velehradi kempingben nagyon jól felszerelt büfét találtunk (ez két nap múlva már nem igazán volt mondható róla), így aznap este már ki sem mozdultunk onnan. Egy üveg Becherovka, némi citromos Fernet, és sörök társasága eléggé megvidámította kis társaságunkat. Bár legnagyobb „barátságosító” hatása kétségtelenül annak a „peach pálesz”-nek volt, amivel a csapat egyik kedvenc hímneműje támogatta meg túránkat. Nem csak mi érkeztünk egy nappal korábban a fesztiválra, hanem néhány önjelölt kelta is, akik nem csak a pálinka ízével ismerkedtek meg, hanem néhány magyar gyermekdallal is…
