Helyek, ahova magamtól nem mentem volna: Beszámoló a 2024 évi Kerék-körtúráról
Jó pár éve rendszeresen részt veszek a MotoRun eseményein. 2024-ben nem Mackó volt a szervező, így izgatottan vártam a változásokat. Évi barátnőmmel és párjával hármasban három motorral vágtunk bele a májusi tájékozódási túrába.
Május 24-én, pénteken volt a start Budapestről. Reggel Székesfehérvárról indultam pályán fel, de már a Pákozdi pihenőnél meg kellett állnom és esőruhát húznom. Szakadó és szemerkélő eső váltakozásában érkeztem meg a 365 Oldtimer Museum-hoz.
Ha le beszéltük volna, se érkezhettünk volna jobban egyszerre csapattársaimmal, akik Százhalombattáról jöttek. Volt nagy örömködés, de hamar az épületbe húzódtunk az eső elöl. Gyors regisztráció után, a múzeumban egy fantasztikus tárlatvezetésen vettünk részt.
Majd indultunk a túra következő állomására, Tatabányára, az Első Magyar Veteránautó- és motorkerékpár Múzeumba. Mivel továbbra is esett az eső, így elég elgyötörten érkeztünk, és a magángyűjtemény megtekintése se melegített fel minket.
Hamar folytattuk utunkat Balassagyarmat felé. A Vármegyeháza épületében található az Első Kerékpár Múzeum. Elsősorban kerékpár történetét mutatja be a kiállítás, de azért találtunk motort is ott. Hihetetlen volt, érdemes ellátogatni.
Innen az Északi-középhegységen átvágva érkeztünk a szállásra, Szilvásváradra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Második nap reggelén még felkerült az esőruha, nem esett, de a reggeli harmatos időjárásban még jól esett magunkon hagyni. Persze néhány óra múlva már elcsomagoltuk.
Első állomásunk Nagyvisnyó Military Múzeum. Már a motorok biztonságos letámasztása is kihívás volt, az előző napi eső után, aztán szembesültünk a kültéri múzeum terepadottságaival. Hamar meggyőztük magunkat, hogy nem motoros csizmának való vidék, így kiszuperált UAZ-ra pattantunk és így vetettük bele magunkat a tárlatvezetésbe. Szerintem simán egy fél napot el tudtunk volna ott tölteni, de csak 1 óránk volt a következő csapat érkezéséig.
Mivel mindenkinek jól esik egy kávé, így következő megálló Szarvaskőn a Makákó Kávégyárnál volt. Persze jól elmentünk mellette, mert pont útjavítás zajlott, és kitakarta a tuk-tuk-ot az aszfaltozógép. De egy visszafordulással, megkaptunk a megérdemelt finom kávét.
Innen Recskre látogattunk a Pannónia Parkba, majd Mátrakeresztesen a Fakanál fogadóban ebédeltünk. Jól lakottan visszatérünk Balassagyarmatra a Pannónia múzeumba. Itt annyi Pannónia sorakozik, hogy …. Ha Pannónia rajongó vagy, ezt látnod kell, ha nem vagy, akkor is.
Balassagyarmatról visszagurultunk Szilvásváradra. Itt elfogyasztottuk a vacsoránkat, megbeszéltünk a napi élményeket a többi csapattal is.
Vasárnap már csak egy alternatív hazaút vár ránk. Szilvásváradról Parád felé vettük az irányt, ahol a Cifra Istálló és Kocsimúzeummal szembeni parkolóban álltunk meg egy kis pihenőre, majd Mogyoródon a Hungaroring bejáratánál fotózkodtunk és tankoltunk. Pest megyébe érve pedig felugrottunk a pályára, és söpörtünk haza.
Ismét egy olyan túrán sikerült részt vennem, a szervezőknek hála, hogy olyan helyekre látogattam el, ahova magamtól nem biztos, hogy mentem volna. Jó téma, jó helyek, jó csapat!
