Harsányi Anikó, aki MZ-vel járja az utakat

Az én szüleim nem voltak motorosok. Sőt még csak nem is nagyon hallgattak rock zenét. Nem jártak koncertekre, nem nagyon utazgattak más országokba, maximum a rokonokhoz vidékre.

De félre ne értsétek, ettől még teljesen boldog és kiegyensúlyozott családi környezetben nőttem fel. Csak egész más világban éltem, mint amilyenben most vagyok.

Minden, ami most vagyok, az út, amin járok. A dolgok, amiket csinálok, és amiket szeretek többnyire magamtól találtam rá. Illetve azok találtak meg engem. Az emberek, akiket megismertem, akiktől tanultam új dolgokat, akik segítettek kiigazodni azon, hogy ki is vagyok valójában. Ehhez rengeteget kellet csalódnom és tanulnom, na meg persze tettem olyan dolgokat is, amikre visszagondolva közel sem vagyok büszke. De ennek valamiért így kellett történnie.

Én hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és egy ilyen kis véletlennek volt köszönhető csupán az is, hogy motoros lettem. Egyik barátnőm, akivel gimiben ismerkedtem meg – és a mai napig nagyon jó viszonyban vagyunk – Ő volt az egyik véletlen az életemben, ami teljesen új irányba vitte az eddigi nézőpontomat, az eddigi életről alkotott képemet.

Olyanok vagyunk ketten, mint a tűz és a víz. Ő egész más világból jött, mint én. Punk, Rock zene, freedom, rengeteg motoros ismerős és kocsmázás. Nem tudom mit látott bennem vagy, hogy miért lettünk barátnők, de nagyon örülök neki, hogy azok vagyunk a mai napig.

Így kezdődött, aztán jöttek a baráti körök, amikbe belecsöppentem. És az egyik ilyen körből jött, hogy kipróbáltam egy 250-es P10-es Pannóniát. Az volt életem első motoros élménye ennek már 8 éve. Akkor tudtam, hogy én ezt akarom. Ez nekem nagyon tetszik: a motorozás, az, hogy olyan széles az út, mint még soha és, hogy a hajamba kap a szél és érzem a nap melegét, az illatokat, és, hogy igazán élek.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Persze féltem is az első alkalommal. „Most hogy is kell? Kuplungot lenyomom, beteszem egyesbe, kis gáz, kuplung fel? Jah, hogy lassan? Ok. Ezzel hogy kell kanyarodni? ÁÁÁÁÁÁÁ…” Csak úgy zakatolt a szívem. Féltem is, de élveztem is. Cseppet sem bántam meg, hogy utána nem azt mondtam, hogy „Na jó, itt nekem ennyi elég is volt a motorozásból”, hanem tovább mentem.

Először csak felültem a barátom motorjára, mögé és csak kapaszkodtam és hagytam, hogy had vigyen magával a pillanat. Mert, hogy igen. Itt bizony a pillanatnak kell élni. Nem az számít hova mész vagy, hogy mikor érkezel meg. A lényeg maga az út. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy érett bennem a gondolat, hogy talán megpróbálhatnám letenni a motoros jogosítványt.

Szerencsém volt, mert akkor még nem volt felemelve a korhatár, mint most így 21 évesen nekivágtam az A1 kategóriának. Egyébként nem akartam rögtön a nagyra menni, de az oktatóm azt mondta, „neked menni fog a nagy is”.

De hát izéé őő még soha nem vezettem nagy motort! Meg amúgy vezetni sem nagyon vezettem! Tényleg? Biztos? Hát…, ha maga mondja. Próbáljuk meg!” És el is vitt az oktató pályára, hogy ott próbáljak ki egy 500-as Kawasaki-t. „Ha nem megy kislány, akkor nem erőltetjük, de szerintem neked menni fog”.

Remegett mindenem, amim csak létezett, de aztán vettem egy nagy levegőt. Úgy voltam vele, hogy „Most már nincs visszaút, szedd össze magad és koncentrálj!” Beindítottam és elindultam. És szép lassan mentem. Kis óvatos kanyarok, 1-esben gurulgattam jobbra-balra. Mentem a kis köröket. Oktatóm: Nah ugye! Nem is olyan vészes mi?! Csináld csak a nagymotorra!” És meg is csináltam. Egészen más érzés volt, hogy én irányítom a gépet. A magam és a gép ura vagyok.

Nem telt sok időbe és meg is vettem az első motoromat, egy MZ ETZ 250-es motort. Miért pont ezt a motort? Egy: azért, mert nagyobbra nem volt pénzem, kettő meg olyan motort kerestem, ami jó kezdőmotor. Remekül meg lehet vele tanulni motorozni. Ha javítani kell, olcsóak az alkatrészek és a szerelő, akit találtam, az is ezzel a típussal foglalkozik, és nagy szaki benne. Ha bármi baja lesz, ő tuti tud benne segíteni. És azért kezdő motorosként ez nekem nem volt mindegy.

Az most legyen mellékes, hogy milyen volt az első motorvásárlás. Hát… nem egyszerű… kicsit sem, de ugorjunk arra a részre, hogy boldogan vigyorgok, mert megvan az életem első motorja!

Ekkor még nem is sejtettem, hogy van egy olyan dolog, hogy „motoros közösség”, és ott van rengeteg hozzám hasonló ember, akik szintén érzik a szelet, a benzingőz illatát, a sebesség mámorát, de a leginkább a szabadságot! Olyan volt számomra először, mint ha egy új világ tárult volna elém, ami eddig rejtve volt előttem. Persze eddig is láttam motorosokat az úton, de ők… mindig olyan kívülállónak tűntek akkor, ismeretlen, titokzatos és furcsa emberek, akikről csak annyit tudtam eleinte, hogy szeretik a motorokat.

Aztán, ahogy én is jártam az utakat a !saját motorommal! (Nem is tudod mekkora kincs ez!), úgy egyre kevésbé volt ismeretlen… egyre kevésbé volt furcsa és egyre kevésbé lett idegen. Rengeteg ember… mindegyik máshonnan jött. Másmilyen motorral jár, és másmilyen nézetei vannak a világról. De mégis …mégis olyan érzésed van közöttük, hogy nem vagy idegen, hogy barátok között vagy. És mindenkinek van egy nagyszerű története.

Ha most nem mentem volna tovább, nem csináltam volna meg a motoros jogosítványt, és nem motoroznék, egészen más ember lennék. Amikor a motoromon ülök, és csak átadom magamat a pillanatnak, olyan, mintha megszűnne tér és idő. Úgy érzem, mint ha bármire képes lennék. Bármit megtehetnék. Bárhová elmehetnék. Hogy nem félek semmitől és, hogy igazán érzem, hogy élek! Ez az én terápiám. Az én önbizalom hiányomra (mert van bőven!), a szomorúságomra, a kételyeimre, a félelmeimre. Mindenre, ami belül gyötör. Ilyenkor megszűnik.

Innen indulva jutottam el mostanra oda, hogy lassan nagyobb motorra ülök. Belevágok nagyobb távolságokba. Fel akarom fedezni a világot, és eljutni olyan helyekre, amikről eddig csak álmodtam. Imádom a rock’n roll-t és a klasszikus rock-ot meg a Road-ot. Elkezdtem tanulni gitározni és jövőre talán még egy rock n’roll tánc tanfolyamra is beiratkozom.

Nem telhet el úgy nyár, hogy nem voltunk legalább 1 motoros találkozón! És már többet költök a motoromra és a felszereléseimre, mint a fodrászra vagy cipőkre. És ha egyszer lesz gyerekem. Számára ez a világ már kezdetektől fogva biztosan nem lesz ismeretlen. És még ha félteni is fogom, de hagynom kell, hogy ezt az utat majd maga fedezze fel.

Ezeket a dolgokat azért írtam le és azért szeretném megosztani veletek, mert szeretném megmutatni, hogy mindegy honnan indultál vagy, hogy milyen beállítottságú vagy. Ha csak egy kicsit is vonz ez a világ, ha csak egy kicsit is szeretnéd megkóstolni, milyen lehet a motoron mindezeket átélni, akkor vedd a bátorságot, és ne habozz, mert talán ez lesz életed eddigi legjobb élménye, amire mindig mosolyogva és boldogan fogsz visszaemlékezni, és amikor majd eljön az idő és leteszed a motort és visszagondolsz mindezekre az élményekre, akkor elmondhatod majd, hogy igazán éltél életedben!!!