Gerédi Anita dobos, motorral érkezik a koncertjeire
Anita igazi, hamisítatlan rocker csaj, aki él-hal a kétkerékért – kezdődött ez a rajongása a BMX-el kislányként, majd jöttek fokozatosan az egyre nagyobb motorok. A hab a tortán, hogy Anita a Rossz Szokás nevű rock együttesben dobol. De, gyere, ismerd meg Anitát részletesebben!
A nem mindennapi, pici hölgyemény motoros futárként dolgozik, tehát még a munkájában sem kell megválnia a motorozástól. Most is munka előtt találkozunk a Teréz körúton.
Amikor meglátom a hozzá képest hatalmas géppel, egy Yamaha XJ6 Diversion F-fel, csak ámulok, de aztán rájövök, hogy nem az erő számít, hanem a megfelelő kezelhetőség, rutin.
Először a zenei pályáról kezdünk el beszélgetni:
– Körülbelül 10 éve kezdtem el dobolni. Ez úgy jött, hogy az akkori osztálytársam basszusgitározott és kitalálta, hogy csináljunk egy csajbandát. A gitározás annyira nem jött be nekem, ezért maradt a dobolás, aminél – mint utólag kiderül t- többet kell pakolni, mint más hangszernél, szóval ebbe jól belefutottam. Fél évig jártam zeneiskolába, ahol az alapokat megtanultam. Egy buliban összefutottam a Rossz Szokás énekesével, akinek akkor oszlott fel a zenekara és kitalálta, hogy álljunk össze: én doboltam, a barátnőm basszusgitározott, a pasija pedig gitározott. Így összeállt újra a Rossz Szokás zenekar. Mákom volt, mert az énekes dobolt régen és megmutatta, egy zenekarban hogyan kell ezt csinálni. Elkezdtünk próbálgatni: az első pár év kőkemény rock’n’roll volt, ami annyit jelentett, hogy „sör-sör-sör”.
– Feldolgozásokat játszottatok?
– Az énekesünknek voltak saját számai, azokat játszottuk, és magyar feldolgozásokat, mint például a Sing Sing-től a Halál a májra vagy Beatrice-dalok. Aztán készítettünk átdolgozásokat, mint ahogyan a Zorall zenekar is: külföldi dalok zenéire magyar dalszöveget tesznek. Például a Nirvana Smells Like Teen Spirit című számára ráraktuk Fluor Tomi Mizuját…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Hú, az érdekes lehet…!!! Mit ne mondjak…
– Igen, leesik a közönség álla, amikor a Nirvana-alap után megszólal az énekesünk, hogy „Mizu, mizu, mizu”.
– Ki írja legfőképp a dalszövegeket?
– Az énekesünk. A gitárosunk hoz egy alapot és az énekesünk pedig megnézi, hogy a szövegei közül melyik illik hozzá. Ha megtaláljuk a megfelelőt, elkezdjük tovább dolgozni. Én pedig hallgatom-hallgatom, először egy alapot ráütök, aztán szépen alakítgatom tovább… Egyébként Zoralléknál szoktunk próbálni, szerencsére jó viszony alakult ki a zenekarral, ezért minden évben meg vagyunk hívva a Zorall Sörolimpiára.
Idén 10 éves a zenekarunk és zajlik a jubileumi kis turnénk, és a következő bulink az idén 10 éves Sörolimpián lesz Alsóörsön. Jól összehoztuk!
– Voltak már tagcseréitek?
– Rendszeresen vannak tagcserék, jönnek-mennek az zenészek. Ha minden eddigi tagunk egyszerre állna a színpadra a 100 tagú cigányzenekar sehol se lenne hozzánk képest! Most éppen az a felállás van, amivel az X-faktorban szerepeltünk 2013-ban – Molnár Feri énekel, Molnár Kristóf gitározik, Simon Dávid András basszusgitározik. Az X-faktoros szereplés vicces volt, kisípolták a számunk háromnegyed részét, mert káromkodás. A nagymamám beült a tévé elé, hogy „hú, benne lesz az unoka”, aztán felhívott, és közölte, hogy szinte semmit nem értett belőle… Lehet, jobb is! A közönség állva tapsolt, de a zsűrinek nem nyerte el a tetszését a produkciónk. Hát, nem oda illett, de jó buli volt! Igazából nem az volt a cél, hogy ezt megnyerjük, hanem hogy egy kis hírnévre szert tegyünk.
– Motorozik más is rajtad kívül a bandában?
– A zenekar tagjai közül csak én motorozom. Viszont, van a facebook-on egy yamahás csapat, akiknek az első videoklipünket készítettük el nemrég. A csoportnak írt egy indulót egy DJ, és amikor meghallottam, mondtam, hogy mivel motorosok vagyunk, rock zene legyen, ne diszkós. Megírtuk, stúdióban felvettük, megmutattuk a yamahásoknak és mondták, hogy most azonnal forgassunk hozzá klipet, amit végül májusban, a Kakucs ringen a Yamahások éves találkozóján hoztunk össze.
– Milyen zenekarokban játszottál még?
– A Rossz Szokás, az Intense, ami kb. fél évig tartott, itt feldolgozásokat játszottunk. Tagja voltam a sulizenekarnak is. És néhány éve csináltunk egy egy estés Nirvana-tribute bandát, Kurt Cobain halálának évfordulójára. Van még a MedNexT zenekarom is, ami most épp pihenőpályán van – talán lesz még abból is valami. Velük kiadtunk egy 5 számos demólemezt tavaly, és ezenkívül van egy rakás feldolgozásunk, mert inkább motoros találkozókon játszottunk, ahol az emberek ismert dalokra mozognak csak.
– A Rossz Szokással milyen albumaitok vannak?
– Van egy albumunk és egy fél, amit egyszer elkezdtünk felvenni, de félúton feloszlottunk. Most készülnek még dalok, amikből szintén készül majd egy album.
– Sűrűn próbáltok?
– Hetente-kéthetente szoktunk, mert nagyon nehéz összeegyeztetni az időnket. Mindenki össze-vissza dolgozik – a gitárosunk ápoló egy kórházban, az énekesünk marketinges, a basszusgitárosunk rendszergazda.
… a beszélgetés végére ígérem, kiderül, milyen sok…
– Hogyan jött a motorozás iránti vonzalmad?
– Régen BMX-eztem és rommá törtem magam. Akkor anyukám azt mondta, hogy válasszak valami biztonságosabb hobby-t. Végül is, a BMX után jött a dobolás – ekkor kicsit lenyugodott. Már 12-13 évesen szemezgettem a motorozással – a szomszédomnak a Komárjával csapattam.
14 évesen kitaláltam, hogy mivel a BMX-ezést abbahagytam, kell valami két kerék, és megveszem a szomszédom motorját. Anyukám azt mondta, hogy NEM, majd ha 18 éves leszek, azt teszek, amit akarok. 17 és fél évesen én már csináltam a jogsit „A” korlátozottra. Ahogy meglett és leérettségiztem, elkezdtem futárkodni egy 125-ös Cagiva SST-vel. Ezen egyúttal megtanultam szerelni is, mert mindig volt valami nyűgje.
Idővel kinőttem és vettem egy Yamaha Virago 535-öst. Közben vettem egy 125ös Yamaha Majesty-t is futárkodni, de nem sokáig használtam, mert közben olyan helyre kerültem, ahol céges robogók vannak. Nagy álmom volt amúgy endurozgatni, ezért vettem egy krossz motort is – anyukám nagy örömére… Aztán a choppert eladtam, és most vettem egy hónapja a Yamaha Diversion XJ6-ot. Szóval, most maradt a krossz motor és a Diversion.
– Mit ad lelkileg a motorozás?
– Azt szoktam mondani, hogy a motorozás az életem, a munkám és a hobby-m egyben.
– Ezért vagy nagy mázlista!
– Télen annyira nem szoktak irigyelni! Ónos esőben, hóban a budai hegyekben nem valami jó motorozni, de ez is hozzá tartozik. Autóra is van jogsim, de kb. ha 35 m-t közlekedtem vele. Elég is volt! Nem az én világom a négy kerék.
– Volt már baleseted?
– Télen még nem, csak amúgy, az évek során. Sok autós hülyeséget kivédtem már, de van amit nem tudtam elkerülni. A legrosszabb az volt, amikor tavaly februárban egy diplomata kínai az I. kerületi Fő utcán átkanyarodott előttem a buszsávból balra. Ekkor mentő vitt el, de még aznap elhagytam a kórházat saját felelősségemre. Agyrázkódással és kisebb zúzódásokkal megúsztam. Annyit érzékeltem, hogy fekszem a földön, a motor rajtam, felettem a kínai magyaráz érthetetlen nyelven. Attól ijedtem meg, hogy nem értem, amit mond: vagy annyira megütöttem a fejemet, hogy azért nem, vagy jobbik esetben tényleg valami más nyelven kommunikál. Jött egy magyar srác, őt már értettem és ekkor nyugodtam meg, a körülményekhez képest.
– Gondolom, imádod a motoros találkozókat…
– Zenészként és egyébként is szeretek járni! A zenésztársaim viszik a cuccaimat, én pedig motorral megyek. Tök jó érzés, amikor egy motoros találkozón megállok a színpad előtt a motorommal, figyelnek az emberek és rájönnek, hogy zenész és motoros is vagyok.
– Van abszolút kedvenc találkozód?
– Egyértelműen a Zorall Sörolimpia! De, 4 éve járunk ki Ausztriába zenélni, a Mohawk MC motoros találkozójára. Ezt mindig egybe kötjük pár napos ausztriai motoros túrával. Ott van a végállomás: megállunk, sátrat verünk és zenélünk. (Ez a MedNexT nevű zenekarommal volt, ami most ugye nem működik épp, úgyhogy idén csak motorozni és bulizni megyünk ki.)
– Nem vagy egy nagy darab ember, és mégis ekkora motorod van…
– Egy hónapja szereztem meg a korlátlan jogsit és a saját motorommal vizsgáztam. Amikor elhoztam a mostani motoromat, nem volt kicsit sem leültetve. Félre csúszva ültem rajta úgy, hogy a bal lábam hegye leért a földre. Amikor elindultunk, egy kétszer két sávos úton vissza kellett fordulnom. Szemből pont kanyarodtak, és meg kellett állnom, ott majdnem borultam egyet. Szóval izgalmas volt, de megoldottam… Vannak olyan motorok, amikre nagyon vágytam, de túl magasak, nehezek nekem, mint például a Yamaha Teneré, vagy a BMW R1200Gs.
A krossz motoromról sem ér le a lábam, de engem ez nem zavar, ebből nem voltak problémáim. Arra kell figyelni, hogy ne boruljon meg az ember, mert onnantól nincs visszaút. Egyenesben kell tartani! Járok vezetéstechnikai tréningre, a Csajok a motoronéra mindig! A mostani motoromat most már elkezdem magamhoz igazítani, tehát úgy tervezem, hogy jó pár évig marad!
