Floridából jelentem: elmosta az eső
Miután kabátot nem sikerült vennem, úgy döntöttem, hogy megnézem neten. Végül is már felpróbáltam kettőt, gondolom ugyanebből a márkából a többinek is ugyanez a mérete. Még van elég időm itt, hogy postán ideérjen, és akkor haza is tudom vinni magammal.
A hivatalos Joe Rocket oldalon elég drágák a dzsekik, úgyhogy ránéztem az ebay-en is, ahol eleve 10% kedvezménnyel van minden új Joe Rocket termék felrakva. Eszembe jutott, hogy a nemrég regisztráltam a SiteTalk Cashback oldalra, ahonnan még ebből az összegből is kapok vissza valamennyit, ha az ebay-n rendelek, úgyhogy így tettem. Most kíváncsian várom a postát, erre a hétre ígérték a szállítást.
Közben a héten lassan hűlni kezdett az idő, és mivel a hétvégére, péntek-szombatra 72% valószínűséggel esőt és viharokat mutatott az előrejelzés, csütörtökön lemondtuk a kibérelendő Harley-t Gregnél. Aztán pénteken egyáltalán nem esett, úgyhogy este elkezdtem azon szurkolni, hogy legalább szombaton jöjjön már az a vihar, mert ha megint napsütés lesz és nem motorozom, akkor biztos megőrülök.
Szerencsére a kívánságomat meghallgatták odafenn, úgyhogy olyan eső volt egész szombaton, mintha dézsából öntenék. Mivel már meg volt beszélve a motoros program, a húgomékkal felkerekedtünk kocsival, a gyerekeim nélkül, és elmentünk a keleti partra, Daytona Beachre, hogy megnézzük a világ legnagyobb Harley-kereskedését, a Bruce Rossmeyer’s Destination Daytona-t, amiről még írtam is, amikor megnyitott 2005-ben. November 21-én még valami buli is volt itt az internet szerint.
Nem indultunk korán, ami hiba volt. Bár a GPS 2,45 órát írt utazási időnek, de jó négy órába telt, mire odaértünk. Az eső miatt sokkal lassabb volt a közlekedés, egy csomó helyen útjavítás is volt, és egyszer megálltunk enni. Kb. 5 perccel késtük le a buli végét, de azért még jutott egy kis „lefrover” sütemény.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nekem így is nagy élmény volt. Eddig azt hittem, hogy ez egy több emeletes Harley-üzlet, aztán ennyi, de igazából egy komplett pláza, vagy ahogy itt nevezik egy több épületből álló Mall, szervizzel, motor- és ruhaüzlettel, étteremmel, outlet store-ral.
Másfél órát töltöttünk el itt szájtátva, ruhákat próbálva, és persze végül a vásárfia sem maradhatott el: négy darab daytonás Harley-pólóval lettem „gazdagabb”. Persze mindet leértékelve vettem, de a 2009-ben motorbalesetben elhunyt Rossmeyer bácsi üzletében nem osztogatják olyan bőkezűen a kedvezményeket, mint a Barney’s.
Bár már besötétedett, mire végeztünk, mindenképp meg akartam nézni az Atlanti-óceánt, és Daytona Beachet is. Nagy meglepetés volt az is, amikor rádöbbentem, hogy a Desination Daytona igen messze, legalább 20 kilométere van Daytona Beachtől. Persze ez itt nem távolság, de olyan, mintha otthon a Gödöllői Agrártudomány Egyetem Hatvanban lenne.
Az óceánból a sötét és az eső miatt nem sokat láttunk. Annyit azonban meg tudtam állapítani, hogy nagyon félelmetes, hatalmas hullámok vannak, és a Mexikói öböl sokkal barátságosabb, ha valaki nyaralni érkezik Floridába. Nem tudom, van-e aki ilyen vízbe bemerészkedik a szörfösökön kívül… bár gondolom, ha nem lett volna éjszaka, és a saját szememmel meggyőződhettem volna róla, hogy nem úszkál épp arra egy cápa én is belelógattam volna a lábam, csak hogy elmondhassam, hogy belelógattam. Így viszont túl veszélyesnek tűnt.
Hogy mit hoz az utolsó hét motorozás szempontjából, még nem lehet tudni. Az biztos, hogy Chris elutazik Tenessee-be a családjához, úgyhogy ő nem ér rá motorozni, és egyébként is minden a hálaadásról szól már itt. Kezdik a várost kivilágítani a karácsonyi ünnepekre. Gregék csütörtökön szintén zárva vannak, és nem tudom, hogy hétvégére meglesz-e még a Harley… lassan már reménykedni sem merek. Úgy tűnik, kénytelen leszek visszajönni.
