Fehérvári Eszter Fesztike
Alig több mint 1 évvel ezelőtt még nem is sejtettem mit is jelent a motorozás „érzése”. 34 éves vagyok, de 30 éves koromig B kategóriás jogosítványom se volt.
Tavaly ősszel viszont bekopogtatott életembe a szerelem, mely két keréken érkezett. Már a legelső hátsó ülésesen való utazáskor megértettem mi is ez a szenvedély, ami sokakat magával repít. 2015 újévi fogadalmaként meg is ígértem magamnak, hogy ebben az évben megszerzem az A kategóriás jogosítványt.
A kedvesem maximálisan támogatott, ami nagy megerősítést jelentett az elhatározásomban, sőt születésnapomra meglepett a motorjogsi oktatás befizetésével is. Itt már nem volt mese, csinálni kellett.
A KRESZ vizsga letétele után jött természetesen a neheze. Ezt gondolom ismeritek, legalábbis azok biztosan, akik mint én is, tapasztalatlanul mentek az első órára. Az egy dolog, hogy egy kb. 200 kg-os nagy dögöt próbálsz megtartani a lábad között, de még meg is kell tudni szelídíteni. Nem beszélve arról, hogy az oktató nyers modora, nem éppen türelmes hozzáállása vagy olykor közönye se lendített sokat a szelídítés első fázisain.
A rutinpályán eltöltött kötelező óraszámot szorgalmasan megduplázva végül elsőre sikerült megcsinálni a vizsgát. Addigra olyan gyakorlatra tudtam szert tenni, hogy a forgalomban való motorozást már első alkalommal élvezni tudtam. A forgalomban töltött órák kissé emlékeztettek egy kiképzőtáborra, de egyre inkább ráérezve az ízére ennek már esélyes se volt, hogy elrettentsen a célomtól, ráadásul addigra már a garázsban várt az én WadMacsom, egy Honda NC750X személyében.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Augusztusban túlestem az utolsó megmérettetésen, és amint tehettük már szárnyaltunk is WadMaccsal. A párom támogatása, tanítgatása és végtelen türelme az első szárnypróbálgatások alkalmával nagy segítséget nyújtott és nyújt még ma is nekem. Ősszel már több közös utat tettünk meg együtt és a motorozás élményét megkoronázza számomra az az érzés, hogy mennyire büszke rám.
Ugyan még csak közel 2000 km van mögöttem, de azt gondolom előttem a végtelen.