A borítékos futárok rendszeresen összejárnak ma is a Nagymező utcában. Ott mindig történt valami…
Például, amikor megérkezett a Tomi a DRZ-vel és hátulról megpöccintette a Lajos mociját. Nem is lett volna semmi belőle, de laza volt már a lánc Lali Hondáján és leugrott. Lajos ott küzdött az utca szélén, hogy visszategye, segítséget nem, de oltogatást, azt kapott!
A másik kolléga a maga rutinosságával állt meg mindig. Kicsapta a sztendert, rádöntötte a motort és utána szállt le a mociról. Egyszer sikerült a rácsos csatornafedélre kihajtani a sztendert, ami borulás közben be is szorult. Ő meg ott vergődött a moci alatt, míg mindenki szakadt a röhögéstől.
Olvasd el a történet előző két részét itt!
Csabi és Ádám, ha kávézni látott valahol, egyből félre állt, mert azt hitte, lerobbantam. Ha elakadtam, azonnal segítettek a többiek, a főnök és a diszpécser is a legjobb volt, aki alatt valaha dolgozhattam. Kezdtem úgy érezni, végre én is motoros futárnak mondhatom magam.
Nem lett igazuk azoknak, akik azt mondták, nem menne. Csak letoltam pár telet. Ha esett, felvettem az esőruhát. Estem-keltem, visszaültem és mentem tovább. Már nem kellett térkép és élveztem a munkámat, hiába volt december.
Snowboard nadrág, térdig duck tape-ezve, ami igénytelennek tűnhet, de így nem ázott fel estére a felcsapódó mocsoktól. XXXL-es esőkabát, mert fázós voltam kellett a több réteg ruha. Nem volt USB-s fűtött markolat, meg fűthető mellény. Kápi a gyerek polifoam szőnyegének egy darabját tette a mellkasához, hogy védje a hidegtől. Kemény tél volt, nappal -15 fokok repkedtek.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
Ákos rengeteget segített közben, nagyon sokat beszélgettünk és rájöttem, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Jobban megismertem és bele is szerettem.
Tavasszal meglepett a régi XT-jével. Eladta Súnak, donornak a piroshoz, de visszavette nekem. Azt a motort kaptam meg tőle, amit anno úgy megcsodáltam, amibe Ákos 7 évet beletett. Akkor kb. 300.000 km volt benne. Az önindító nem ment, rugdosni kellett, de pöccre indult. Két és fél évet dolgoztam még vele. Közben váltottam, kipróbáltam az ételfutárkodást.
Kajások és borítékosok
Rengeteg futárt megismertem. Teljesen más a két világ. A kajások napi bérben vannak, a címek után kapnak pár száz forintot. Az éttermek többsége nem jelenti be őket. Az egyik nagy cég ügynöki szerződéssel alkalmazza a fiúkat, kikerülve a járulékok fizetését utánuk. Ha kiesel a melóból, naponta 20-30.000-et is veszthetsz és az állásoddal is játszol.
A Kolosy téri hamburgeresnél egy kis családias társaság jött össze. Borítékosként több címmel több irányba mentem, nem csak a várost, Pest megyét is jártam. Ahol épp végeztem, a környéken maradtam és vártam Laci hívását. Nem volt központ, ahova beülhettem két cím között télen melegedni, de meg voltak a bejáratott helyeim.
Sok futárból barát lett. Gergőt az első napja óta ismerem. Már akkor katasztrófa volt. Mellettünk dolgozott az indiainál. Nem ismerte a várost, sem a közlekedési táblákat. Az első címre induláskor fogalma sem volt róla, hogy a macisajtnál meg kellene állni és telibe vert egy autót. Minden nap elesett, eltévedt.
Sokszor ment az agyamra, de nagyon jólelkű és segítőkész fiú. Próbáltuk Ákossal egyengetni az útját, rengeteg tanácsot, segítséget kapott. Ráállítottam néha a fékre a robogóján, ha elesett, együtt celluxoztuk össze az első idomot és vágtuk rendbe a mociját. Benőtt a feje lágya, megtanult motorozni, megismerte a táblákat, tudta, melyik egyenrangú kereszteződés és melyik az a jobbkezes, amiről csak az ott lakók tudnak.
Gabinak, Jocinak, Kristófnak, Gyuszinak is drukkoltunk, hogy belerázódjon, együtt örültünk, amikor megszületett Gyuszi lánya, Ricsinél is két poronty van már.
