Eltévedős hétvége a szlovén-horvát határmenti hegyekben
Újratervezés: Sikonda helyett Nagyatád
Ránk sötétedett, mire végre, kb. másfél óra és 150 km felesleges tekergés után a határhoz értünk. Már korábban levontuk a következtetést, hogy a netes alkalmazás időadatai a szerpentines szakaszok miatt nem biztos, hogy megállják a helyüket, és hogy egy napra ilyen jellegű túráknál 3-400 km-nél többet nem szabad betervezni.
A Berzence-Nagyatád közötti 8 kilométeres szakaszt már olyan sötétben tettük meg, amin simán megáll a gyújtósaprítós kisbalta. Ezúttal hálával gondoltam az útépítőkre, akik ezt a részt szögegyenesre építették, az út mentén álló fényvisszaverő oszlopok mutatták az irányt és tartották bennünk a lelket.
Tankolás után elnavigáltak minket a Nagyatádon található Castrum kempingig, mert ekkorra már eldőlt, hogy este fél tízkor innen Sikondát megcélozni már esélytelen.
Viszont nem bántuk meg, mert a nagyatádi is egy remek, színvonalas, szépen rendben tartott kemping, udvarias, kedves, nagyon rugalmas személyzettel. Épp kempingtalálkozó volt, ahol bográcsban főztek, így mi is kaptunk meleg vacsorát, aminek nagyon örültünk.
„Nem vagytok normálisak”
„Nem vagytok normálisak” – mondta némi elismeréssel a hangjában vacsora közben Jenő, a kemping vezetője, miután elmeséltük neki, hogy mit terveztünk, és végül merre jártunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Másnap reggel aztán tovaindultunk a somogyi dombokon át Baranyának. Ahol csak tudtunk, haladós tempót diktáltunk, de így is fél tizenegy volt, mire Pécsre értünk. Ott a négysávoson ledadogott a motorom (később, hetek múlva aztán kiderült, hogy miért), és ijedtségemben olyan hirtelen húztam be a benzinkútra, hogy eldőltem.
Hála Istennek, a legnagyobb sérülést a lelkem szenvedte el, illetve a nyuszivas jobb oldalán látszik picit, hogy hát használva van. Ekkor született meg a döntés, hogy már fáradtak vagyunk, és nem érnénk oda időben Dunaföldvárra, így szomorú szívvel, de lemondtuk a találkozót.
Végül a Bonyhád-Tevel-65-ös út útvonalon mentünk Siófokig, majd onnan haza Veszprémig.
Összesen 750 kilométert tettünk meg a két nap alatt, ami főleg így, normális térkép hiányában teljesen ismeretlen utakon, hát igen, valljuk be, tényleg nem normális. De legalább egy igazi őrült motoros kalandtúra volt, amire öröm lesz visszaemlékezni a hosszú téli estéken!
