Eladjam vagy megtartsam a motort, ha jön az utód?
Klaudia: „Nekem sajnos már előtte el kellett adni a motort, mert autó jobban kellett, és a férjemét is eladtuk Oli érkezése előtt, mivel ahogy előre sejtettem, szinte semmi időnk sincs se magunkra, se egymásra, mióta megvan a baba. Felesleges lenne kihasználatlanul állnia, és rozsdásodnia a motoroknak a garázsban. A férjem és én is alig várjuk, hogy eljöjjön az idő, amikor már van egy kis szabadidőnk, így már tervben van újra a 2 Harley. A kérdés, hogy mikor jön el ez az idő. A fiam most 15 hónapos, a másik meg pociban… az biztos, hogy még nincs itt. Talán, ha mind a két gyerek már oviba jár, vagy ki tudja. Ha ott tartok, elmondom. A robogó sokkal veszélyesebb, mint a nagymotor, eszembe sem jut ilyesmire váltani.”
Kata-GSXR: „Tavaly adtam el a Gixxert, amikor Szandra 3, Regina 1 éves volt. A párom kijelentette, hogy jobban szeretné, ha stílust váltanék kétgyermekes anyukaként, és én beadtam a derekam. Jövőre szeretném végre megvenni az én kis Honda VFR800-amat. Két gyerekkel sem lehetetlen megoldani a túrázást! Itt az élő példa. Idén már Sirokban kinn is alszunk egyet. Ahogy növögetnek, úgy lesz egyre könnyebb megszervezni egy-egy túrát, illetve a felügyeletüket.”
Zsuzsanna: „Mindig egy kis lelkiismeret furdalással ülök a mocira, mióta megszületett a legkisebb. Felmerült, hogy eladjuk, de aztán csak kivonattuk a forgalomból a mocimat. Esetleg oldalkocsisra váltanék, de 5 éves kortól már van mocis gyerekülés, már csak 4 évet kell várni! A picik mellől több napra úgy tudtunk korábban is elmenni, ha valaki vigyázott rájuk. Egyelőre, csak 1-2 órás túrákat teszünk. Mihelyst több napra otthon hagynám a legkisebbet is, mindegy lesz, hogy mocizni, vagy más program miatt megyünk el kettesben a párommal. Nálunk egyelőre a szoptatás az a tényező, ami miatt hosszabb időre, több napra még nem tudok elmenni.”
Clau: „Felmerült, hogy mi lenne ha… ráadásul nekem két motorom van, egy 600-as Fazer, meg egy 125-ös Honda cbf. A kicsit semmiképp nem adom, a nagyot is csak a rossz hitel meg a benzinár végett gondoltuk eladni, de már a puszta gondolattól is sírva fakadtam, és azóta nem feszegetjük ezt a témát. Párom még így „alvó állapotában” is menetkészen tartja a motoromat, ellenőrzi az aksiját, lemossa, csili-vilin áll a garázsban, azt mondta, ha bármikor úgy döntök, eljött az idő, hogy menjünk egy kört, akkor ne legyen semmilyen akadálya. Az egyik edzőm mindig azt mondta, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nálunk az a szomorú szituáció van, hogy az én szüleim már nem élnek, a párom anyukája nagyon öreg, így „csak” a barátokra számíthatunk, de rájuk számíthatunk. Úgy ahogy egy gyereknél is meg tudtuk oldani, meg fogjuk tudni kettőnél is, maximum nem többnapos túrákra megyünk majd, meg nem külföldre, de a gyerekek meg annyira hamar felnőnek, hogy észre sem vesszük, és nemsoká ők fognak minket vinni motoron. Úgy vélem, ha jól neveljük a csemetéinket, bátran rábízhatjuk a családtagokra, barátokra, tudjuk hogy jó helyen vannak és jól érzik magukat, nem sírnak utánunk, nem borítják ki hisztikkel a vigyázókat, és akkor szívesen elvállalják legközelebb is őket. De mi is folyamatosan változunk és az is lehet, hogy már nem is vágyunk többnapos külföldi túrákra, szívesebben nézzük otthon az álmában mosolygó szuszogó csöppségünket.”
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Kata: „Megtartom! Réegi nagy szerelem a mienk. Nincs az az isten, hogy én robogóra üljek!”
Ildi: „Gyerekkel is megoldható a motorozás, csak szervezés kérdése az egész! Soha eszembe se jutott, hogy eladjam vagy stílust váltsak a gyerek miatt. Nem is értem ezt a dolgot igazán. Annyira nagyot nem fordul azért a világ, hogy én robogóra merészkedjek vagy chopperre.”
