Dr. Mangó Gabriella – motoros, orvos-természetgyógyász
– Szoktál esetleg másokkal motorozni, vagy „magányos lovas” vagy?
– Sajnos kevesebb időm van motorozni, mint szeretném. Régebben, egy baráti társasággal, vagy barátokká váló csapattal jártunk, aztán kettővel, de valahogy ezek mostanában kicsit elmaradtak időhiány miatt. Bízom benne, hogy még lesz erre módunk. Ha mostanában időnk szottyan motorozni, inkább csak pár órás túrákat teszünk.
– Motoros rendezvényekre, találkozókra jársz?
– Régebben igen, ma már kevésbé.
– Olvastam, hogy születésed óta, alig látsz az egyik szemedre, valamint az autós baleseted volt, amikor a fél oldaladra lebénultál. Mindezek nem akadályoznak a további vezetésben, legyen szó autóról vagy motorról?
– Jól rákérdeztél! Igen… Annak idején, csak úgy kaptam jogsit, hogy szemüveggel és két visszapillantó tükörrel vezethetek. Nem is volt ezzel gond, aztán egy olyan nagy balesetem volt, hogy 1000-ből 1 marad meg… Szerencsém volt! Viszont, sajnos mivel balos kanyarban volt az eset, azóta gépkocsivezetésnél is balkanyar-fóbiám van, illetve, kb. 8 éve lépett fel az, hogy autópályán képtelen vagyok autót vezetni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A motorozást is azért kezdtem újra, hátha bátorságot kapok, s átlépem a saját korlátaimat. Lassan megyek előre, de megyek. Csapattal azért nem nagyon merek elindulni, mert van úgy, hogy meg kell álljunk, mert behúzom magamban a kéziféket. Mindenkinek vannak gyengeségei. Benzintyúkként jobban biztonságban érzem magam. A társaság, a motoros összefogás azért nagyon hiányzik!
– Orvos-természetgyógyász a foglalkozásod, vagyis segítesz mindenféle módon az embereknek. Hogyan egyezteted össze az orvos-éned, a természetgyógyásszal?
– Nem választanám ketté. Holisztikus gyógyító vagyok, úgy is gondolkodom. Teljességében nézem az embert, s mivel mindkét „munkahelyemen” én vagyok, nem tudok egyik helyen ez lenni, másik helyen az. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lelket is gyógyítsuk, mert a fizikai bajok mögött MINDIG ott van a lelki ok is. A betegeim megszokták, hogy ilyen vagyok, sőt, azt hiszem, igénylik is. Azt veszem észre, hogy egyre több beteg egészségtudatosabb, s ezért kevesebb „munkát” adnak, mert GYÓGYULNAK. Egyébként jó lenne, ha valahol – és ez a betegek érdeke lenne – a kétféle gyógyítás nem szakadna így el egymástól. Erről írtam a Természetgyógyászat kontra orvosi gyógyászat c. könyvemet.
– 7 gyermeked van – az egyikük asztmás, s egy másik pedig cukorbeteg. Nap mint nap segíted őket, küzdesz velük együtt. Mennyiben befolyásolja ez az életszemléletedet, mint orvos-természetgyógyász?
– Sokkal empatikusabb lettem, ha lehetett még azt fokozni. Mindenkit tanít az Isten.
– Könyveket írsz, előadásokat tartasz, adományokat gyűjtesz, tévéműsort vezetsz. Mi a közös üzenete ezeknek a tevékenységeknek? Mit szeretnél általuk üzenni a világnak?
– Hiszek abban, hogy mindenkiben ott van az érték. Hiszek a közösségben, ahová tartozunk. Hiszek egymás elfogadásában. Hiszek abban, hogy minden helyzetből van kiút. Hiszek abban, hogy ebben a kiút megtalálásban mutathatjuk egymásnak az utat. Hiszek abban, hogy mindenkinek alapvető emberi joga az EGÉSZSÉG. Hiszek abban, hogy van még szeretet, példamutatás, és összetartozás. Hiszek a VILÁGBÉKÉBEN. Ja, és a motorosokban!!! Jó csapat! Mindenkinek MOTOROZNIA kellene a világban – jobbak lennénk, mi emberek!
