fbpx

Dobsa Bettina: A következő emlék, hogy fekszek a földön

dobsabettina3Ugyanúgy indult, ez a nap is, mint a többi. Napi teendők kipipálva: pakolás, kis tanulás, délutáni szundi, irány motorozni. Szokásos köröket megtéve, megálltam a strand előtt, kicsi csevegés után újból útnak indultam. Egyik utcán le, másikon fel, hátha látok valami érdekeset, pont úgy, ahogy mindig is.

Viszont az egyik kereszteződésben elég nagy csapás ért. Szó szerint… Balra szerettem volna kanyarodni, tükör, idex, balra besorol, vissza kettőt, CSATT. A következő emlék, hogy fekszek a földön. Ugyanis egy autó jött szemből, amit nem vettem észre. Többek szerint „átláttam felette”, vagy csak egyszerűen egy szürke autót világítás nélkül elég nehéz észrevenni szürkületben. Persze ezzel nem magamat mentem, hiszen nagyon nagyot hibáztam, ez tény és való.

dobsabettina6A legutolsó pillanatig azt hittem, hogy kikerül, de nem tette és soha nem fogom elfelejteni. Nem azért mert nagyon fájt, hanem mert hónapokkal később is, ha lecsuktam a szemem az autót láttam, azt, ahogyan próbálok megállni, és ahogy elüt.

Szóval csak feküdtem, megmoccanni sem mertem, de nem is tudtam volna… Hirtelen sok ember gyűlt körém, valaki a mentőért kiabált. Ketten levették a sisakot a fejemről, kérdezősködtek, hogy hol fáj, egy gyenge mosollyal és egy még gyengébb poénnal, csak annyit válaszoltam „Hol nem…”

A hölgyemény, aki elcsapott – persze fék nélkül – nekem esett, kérdőre vont a történtek miatt, és a hangja szinte beleégett a füleimbe. Eközben a mentő hangja, a megdöbbent és rémült emberek arca eléggé lesokkolt. Anyáék megkapták a hírt, rögtön útnak indultak. A segítség odaért, gyors vizsgálat után bepakoltak a mentőbe, ekkor láttam meg a szétzúzott motort.

Betti profiloldala

Leírhatatlan érzés az, ahogyan a motorod, te is széthullasz csupán a látványtól. Az első felniből a küllők kitörtek, az eleje ronggyá tört, a tank leszakadt, és az oldalán csúszott több mint 15 métert vissza. Nem kérdés, hogy a nagyobb ütést a motor vette fel, így ő lett az én kis hősöm. Emlékszem mérges voltam a mentősre, aki nem hagyott magamba zárkózni, hogy még jobban összeroppanjak, a saját gondolataimtól.

dobsabettina2

Folyamatosan kérdezgetett alapvető dolgokat, amire persze nem szerettem volna válaszolni, de kénytelen voltam. Engem pedig jobban érdekeltek a saját kérdéseim: Anyáék hogy viselik a hírt? Mi lesz a motorral és persze velem? Apa repesztett 140-nel a mentő után, anya ott maradt a helyszínelésnél.

A kórházban mindenki sajnálattal teli szemekkel figyelt, és persze egyből a vizsgálóba kerültem. A diagnózis a következő: bal térd tört, bal boka, medencecsont, csukló zúzódott, jobb kéz tört, belső sérülés nincs kizárva. Tehát az egyetlen épp testrészem a jobb lábam maradt. Így hát a következő hetemet a kórházba töltöttem, ami úgy telt mintha egy hónap lett volna. Hazaérve combig érő gipszbe én voltam a legmenőbb motoros a vidéken.

 

Nincs még vége, lapozz!

Ajánlom másoknak is

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x