Aggie: Nagyon szerettem hátul kapaszkodni
Én is motoroztam. 1971-ben kezdődött. Első lépés közös életünkben a férjemmel egy 175 köbcentis Czetka motor megvásárlása volt, gyönyörű piros-ezüst. Másunk nem volt csak egy kisbabánk a hasamban, meg ez a motor. A férjem édesanyja nem engedte, hogy egy szem féltett kisfia motorozzon, ezért váratott a vásárlás 19 éves koráig, amikor is megnősült és kikerült a mami látóköréből.
Én belementem, mert hát nagyon nagy szerelemben voltam, nem lehetett olyan kérés, amit ne teljesítettem volna a férjemnek. Ez volt az egyetlen és első kérése. Én szobabútort szerettem volna, ő meg motorbiciklit. Hát ez a két nem közötti különbség.
A férjem nagyon boldog volt a motorral. Vett még két barátja is ebben az időben motort, és együtt téptek az utakon. Volt egy két borulásuk. Ilyenkor nagy röhögve jöttek haza, hogy például a vizes úton megcsúsztak, és lerepült az első ülésről a férjem. Mögötte a haverja ült, akinél egy nagy táska is volt a szerszámokkal.
Megszakadtak a röhögéstől, hogy repült a nagy szerszámos táska, és utána a haver, és hogy az milyen fantasztikus látvány volt. Arról nem meséltek, hogy közben a gatya lekopott a lábukról, meg a fenekükről. Ebcsont beforr!!! Visszaültek a motorra és mentek tovább, mintha semmi sem történt volna.
Aggie profilja
A motorozás engem is vonzott. Nagyon szerettem hátul kapaszkodni, de motorozni is meg akartam tanulni. A férjem volt az oktatóm. Keresztúron tanított motorozni a kiserdőben. Ott magyarázta el, hol a fék, hol a gáz. Én ültem elöl, ő meg hátul. Adtam egy kis gázt a Czetkának, felpörgött a motor, teljes sebességgel beindult. Csak úgy porzott a homok az úton, ahogy behajtottam egy bokorba.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A bokor alacsony volt, a férjemet lekapta a motorról, valahogy lemaradt, és ekkor már egyedül száguldoztam, kiabálva: „hol a fék, hol a fék????”… Szerencsére utánam iramodott a hosszú lábaival és adta az instrukciókat. Sikerült szerencsésen megállnom, mielőtt az erdő besűrűsödött volna. No itt be is fejeződött a motorozásom története.
Innentől már csak hátul foglaltam helyet a motoron. Mentünk mindenfelé, a Balatonra, Velencei tóra, Szegedre, kellemes nyári napokon, a szél fújta a bukósisakból kimaradt hajszálainkat, mert akkoriban, hippi szülők révén, mindkettőnknek hosszú haja volt. Nagyon élveztem a motort, szerencsém volt, én nem estem le soha.
