Három éves lett a Csajokamotoron.hu, ezért NaNa kitalálta, hogy legyen egy születésnapi csajos (!!!) buli, amit meg is szervezett. Persze ahogy várható volt, jött a szokásos kavarás: jövök, nem jövök… Egy nappal az indulás előtt, csütörtökön úgy nézett ki, hogy pénteken hárman leszünk, de persze az időjárás nem akart a kegyeibe fogadni minket.
Péntek reggel eső, délután nap aztán eső… Volt az országnak olyan része, ahol jégeső. Lényeg a lényeg: nem mertem bevállalni a motort! Este hétkor indultam Szilvásváradra, szégyenszemre autóval, de mivel nálunk még esett, gondoltam: ”A többiek jól megáznak hahahaha!”. Ez az „örömöm” 6 km-ig kísért el, hiszen onnan száraz út és napsütés volt az út hátralévő részén.
Kb. fél tízre értem le Szilvásváradra, a Magyar Rout 66 motoros hotelbe, ahova a motoros különítmény, összesen hét bevállalós amazon már megérkezett. Kiderült, hogy az este hatkor induló társaság napsütésben, forgalommentes úton érkezett, csak Deasy és barátnője áztak végig, de ők jóval korábban futottak be. Azt is megtudtam, hogy Siva szépséges MZ-je kicsit nőiesedni akart, és a tampon azért van az aksi alatt, mert útközben gyorsszervizt igényelt…
Egy gyors sátorállítás (amit hárman bevállaltak) és kipakolás után, lenyeltük a velkámdrinket (IGEN! Csak így magyarosan) és hajnali 1-ig szolid dumapartival múlattuk az időt. Szombaton hajnali fél kilenckor éledezett a csipet-csapat, persze ezt Deasynek is köszönhetjük, mivel ő volt az aki friss kávét szerzett. Azt csak csendesen említem meg, hogy a helyi talponállóból.
Egy laza reggeli után úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, menjünk el a Fátyol vízeséshez, mert egy kis túra után jobban fog esni a pincepöri. Persze ezt az egészet gondos tervezés előzte meg: ha már tegnap este nem áztak el a motoron, nehogy feleslegesen legyen náluk az esőruha, ezért csakis szakadó esőben voltak hajlandóak túrázni! Én meg, mivel kocsival megyek egy motoros bulira, szívhattam a zuhit magamba farmeron és pulóveren keresztül. Persze a többiek vidáman vonultak és egy szemernyi sajnálat sem csillogott a szemükben.
Miután sikerült bőrig áznom, el is értük utunk célját, de mivel a kisvasútra egy órát várni kellett volna, és mint kiderült a kisvasút is nyitott, úgy döntöttünk, hogy visszafelé is gyalogolunk. Persze útközben megéheztünk és beültünk falatozni, szerencsére egy fedett helyre. Az eső elállt, a nap kisütött, mi pedig belakmároztunk. Itt örömmel láttuk, hogy sikerült Pacikó böjtjét megsemmisítenünk, amit már két napja tartott! Persze amint visszaindultunk a panzióba az eső tovább kísért utunkon.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
Mire visszaértünk, a szombati társaság, további négy csaj is megérkezett, valamint Kata Egerből hozta a vörösboros pincepörkölt hozzávalóit. Gyors bemutatkozás, néhány szó, és kezdhetünk nekiállni főzni. Persze a nap hét ágra sütött, ezért a bandából nagy része úgy gondolta, hogy inkább vállalja a medence őrzését, mint a pöri főzését. A főszakácsnénk, Lotti és segédei belevetették magukat a munkába. Közben még arra is gondoltak, hogy a csapat lustáit kiszolgálják, hideg gyümölcslééééééével (barack pálinka, meggyes pálinka…).
Közben Pacikó bemutatót tartott sellőugrásból, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkit telibe fröcsköljön, aki esetleg ruhástól merészkedik a medence közelébe. Ezt a mutatványát már péntek éjjel olyan tökéletesre fejlesztette, hogy ruha nem maradt szárazon.
Sajnálatos módon a CSAK CSAJOK felhívást nem értette meg mindenki teljesen, és az esti buliba váratlanul beesett egy hímnemű egyed. Mivel azonban nem vállalta a chippendale fiú szerepét, kénytelen volt visszafordulni a kapuból és hazamotorozni Pestre!
Mire végre a marha megfőtt, és minden földi jó belekerült a bográcsba, összekapartuk magunkat és neki estünk az ételnek. Na! Ez kb. az a 20 perc lehetett, amikor csend volt a környéken. Kicsit később előkerült a CSAM torta, és elég vidáman telt ez az este is.
Részemről éjfél körül hallottam, hogy hív az ágyikó, laza álmomból még felkeltettek, mikor egyszerre vonult be a házba a nyolc csajszi hahotázva. Próbáltam jelezni nekik, hogy halkabban mosolyogjanak, amit teljesítettek is legalább 20 másodpercig, de hát így jár, aki buliba megy aludni!
Másnap reggel már csak a pakolás és a maradványok eltüntetése volt hátra és indulás haza! Az éjszakai özönvíz miatt a bátor sátorozók kénytelenek voltak a panzió előterébe cuccolni, így nekik nem telt túl jól az éjszaka. Hazafele is minden rendben volt. Ahogy hallottam, a motoros ladyknek sikerült kicsit elázni, de mindenki épségben hazaért.
Szeretném elmondani, hogy írni nem tudok! Belepofázni bármikor, bármibe, de az élménybeszámoló nem az én műfajom. Azért remélem, hogy azoknak a csajoknak, akik nem voltak ott sikerült kedvet csinálni, hogy a 4. CSAM szülinapon ott legyenek!!!
Köszönet:
NaNának, aki a keverés, kavarás, lemondások ellenére mégis megszervezte a hétvégét!
Deasynek, aki bemerészkedett a helyi kocsmába, csak hogy felébredjünk szombat reggel.
Katának, aki beszerezte a főznivalót, így nem kellett a nyeregtáskában puhítani a hozzávalókat.
Lottinak, aki 40 fokban képes volt a bogrács mellett állni és még a fűszereket sem hagyta otthon!!!
A kuktáknak, akiket nem tudok felsorolni, mert nem láttam őket, de tudom, hogy segítettek és még arra is volt kedvük, hogy a tunyáknak hordják a frissítőket.
Sívának, aki az önkéntes pincérnő szerepét játszotta, amikor észrevette, hogy sellőlányunk nehezen találja el a medencét ugrás közben, és pillanatok alatt kávét varázsolt a lusta társaságnak.
A házigazdáinknak, Beának és Leen-nek a vendéglátásért és finom süteményért.
És persze mindenkinek, aki ott volt és így jelenlétével hozzájárult a buli hangulatához: Bae, BoncaDóri, Csacskamacs, Deasy és Évi, Kata-GSXR és a kislányok, Lizi, Lotti1, NaNa, Nébli, Orsi, Pacikó, Picar, Siva, Szvetocska, Vickey.
Egy laza reggeli után úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, menjünk el a Fátyol vízeséshez, mert egy kis túra után jobban fog esni a pincepöri. Persze ezt az egészet gondos tervezés előzte meg: ha már tegnap este nem áztak el a motoron, nehogy feleslegesen legyen náluk az esőruha, ezért csakis szakadó esőben voltak hajlandóak túrázni! Én meg, mivel kocsival megyek egy motoros bulira, szívhattam a zuhit magamba farmeron és pulóveren keresztül. Persze a többiek vidáman vonultak és egy szemernyi sajnálat sem csillogott a szemükben.
Mire visszaértünk, a szombati társaság, további négy csaj is megérkezett, valamint Kata Egerből hozta a vörösboros pincepörkölt hozzávalóit. Gyors bemutatkozás, néhány szó, és kezdhetünk nekiállni főzni. Persze a nap hét ágra sütött, ezért a bandából nagy része úgy gondolta, hogy inkább vállalja a medence őrzését, mint a pöri főzését. A főszakácsnénk, Lotti és segédei belevetették magukat a munkába. Közben még arra is gondoltak, hogy a csapat lustáit kiszolgálják, hideg gyümölcslééééééével (barack pálinka, meggyes pálinka…).
Másnap reggel már csak a pakolás és a maradványok eltüntetése volt hátra és indulás haza! Az éjszakai özönvíz miatt a bátor sátorozók kénytelenek voltak a panzió előterébe cuccolni, így nekik nem telt túl jól az éjszaka. Hazafele is minden rendben volt. Ahogy hallottam, a motoros ladyknek sikerült kicsit elázni, de mindenki épségben hazaért.
