CeDora a halálgömb lovasa
CeDora az első nőként vonult be a történelembe, aki a Halálgömbben lépett fel, és hírneve még visszavonulása után is folytatódott, mivel színpadi nevét két generáción át használták, amikor egy másik fiatal nő, Eleanore Seufert átvette CeDora szerepét, és az 1930-as évekig motorozott a Halálgömbben.
Az eredeti Halálgömb lovasai kerékpárosok voltak, és az első szabadalmat a „Bicyclist’s Globe”-ra 1904-ben a michigani Grand Rapids-i Arthur Rosenthal kapta. A.W. Stencell karneváltörténész („Seeing Is Believing: America’s Side Shows”) azonban megjegyzi, hogy az első Globe of Death mutatványt valószínűleg Thomas Eck készítette 1903-ban, aki egy 16′-es gömbön belül körülbelül 6 mph (kb. 10 km/óra) sebességgel közlekedő kerékpárt használt – amely menet közben megdől.
Rosenthal 1904-es szabadalma „bizonyos új és hasznos fejlesztéseket állít a kerékpáros gömbökben”, ami azt jelenti, hogy ezek már léteztek, és szenzációnak számítottak, amit érdemes volt továbbfejleszteni. Rosenthal volt az, aki megtervezte az acélrácsos gömböt, amely azóta is a Halálgömbök szerkezeti mintája, és amely lehetővé teszi a kerékpárosok számára, hogy a vízszintes és a hurokban történő kerékpározáshoz elegendő sebességet érjenek el viszonylagos biztonságban, vagy legalábbis stabilitásban.
Arthur Rosenthalnak saját halálgömb mutatványa volt, és Frank Lemonnal közösen „Rose és Lemon” néven egy trükkös kerékpáros és motoros duót alkotott, akik a műsoruk csúcspontjaként a Globe-ban mutatták be ügyességüket és virtuozitásukat, amit zsigeri izgalommal lehetett végignézni.
A Halálgömb híre gyorsan elterjedt, és több más előadó is átvette az újdonságot, például az olasz fenegyerek, Guido Consi, aki 1913-ban Rómában lovagolt a „Félelem gömbjén”, 1915-ben pedig egy brazil csapat „Cedero és az Aranygömbje” néven lovagolt New Yorkban. Cedero gömbjét évtizedekig használták Dél-Amerikában, és 1970 körül fedezték fel El Salvadorban az Urias testvérek (akiknek 1912 óta volt saját gömbjük), akik a mai napig használják.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nem lehet túlbecsülni az országos karneváli körúton utazó kaszkadőrszámok népszerűségét: akkoriban még nem volt televízió vagy rendszeres rádióadás, így az élő előadások rendkívül népszerűek és jövedelmezőek voltak, és a korai kaszkadőr biciklisták és motorosok elfogadható jövedelemre tettek szert. A karneváli élet azonban nem mindenkinek volt való, mivel a Vaudeville körútja véget nem érő utazási programmal járt, és naponta többször is kockáztatni kellett az életünket. A karneválosok élete egyedülálló életforma maradt, ahogyan azt a második CeDora gyászjelentése is tanúsítja.
CeDora. Vagy Ce’Dora, vagy C’Dora
A vaudeville-i körökben mindenkinek volt egy művészneve, és a fiatal görög bevándorló Agnes Theodore az 1900-as évek elején a keresztneve homofonját választotta halálmegvető motoros mutatványa karakterének. A név egy másik változata: Ce’Dora, „A legmerészebb lány a Földön”.
Agnes Theodore valamikor a kilencvenes években kezdte a Globe of Death karrierjét biciklistaként férje, Charles Hadfield pedig társlovasként, kaszkadőrként és menedzserként. Hadfield kerékpárversenyek promótere volt, aki meglátta a lehetőséget ebben az új mutatványban, amelyet eredetileg Golden Globe-nak neveztek el, egy 16′ átmérőjű acélgömbnek, amely szövött szalagacélból és egy acélcsöves vázból készült. A legkorábbi CeDora kiállítási plakátokon (1905-ből?) még biciklivel látható egy férfi, feltehetően férje, Charles mellett.
Későbbi plakátokon (1906/7-ből?) CeDora egy motorkerékpárral látható, amelyet a The Motocycle News szerint (1909 áprilisában) Európából hozott magával (feltehetően akkor, amikor kivándorolt az USA-ba), és amely egy 1903 körüli Motosacoche-nak tűnik. Természetes volt, hogy a tapasztalt kerékpárosok az új motoros kerékpárokat is bevonták mutatványaikba.
Így tűnik ez Ágnes esetében is, akit eredetileg C’Dora vagy CeDora néven ábrázoltak egy Globe-ban kerékpáron, de 1908-ban férjével együtt vásároltak egy speciálisan épített egyhengeres indiai „motociklit”, amely több forrás szerint egyike volt annak a hatnak, amelyet a Hendee Manufacturing Co. kifejezetten a kaszkadőrmutatványokhoz épített.
Így 1909-től kezdve Agnest egy egyedi kialakítású, egyhengeres Indian motoron láthatjuk, kis „torpedó” tankkal, amely hasonló, de kisebb, mint az első versenymodelleké. A futóművön az üléscsőtől a hátsó tengelyig egy további merevítőelemet is alkalmaztak a további stabilitás érdekében.
Az Indian „Motocycle” cég jelentős reklámot csinált abból, hogy CeDora a terméküket használta híres mutatványában, és a The Motocycle News című 1909. áprilisi gyári orgánumban azt állította, hogy „a világon négy előadóművész volt, aki motorkerékpáron megkerülte a Halál glóbuszát: mindannyian Indianokat használtak, és soha senki nem sérült meg.
Az Indian „motorkerékpárok” (1929-re „motorkerékpárokra” váltottak) használata a kaszkadőröknél vált szokássá, és a mai napig tart. 1914-ben az eredeti Wall of Death versenyzői Indian ikermotorokat használtak, némelyiküket közvetlenül a deszkapályákról vették le a maximális sebesség érdekében a nagy átmérőjű falak körül.
Húsz évvel azután, hogy az Indian legyártotta ezt a hat kaszkadőrbiciklit, a 101-es Scout modell még mindig tökéletesnek bizonyult: 50/50-es első/hátsó súlyelosztással, alacsony súlyponttal, tökéletesen stabil kezelhetőséggel, szerény tömeggel és teljes megbízhatósággal. A legtöbb Halálfal műsorban még ma is szerepelnek a vintage 101-esek, tisztelgésként az előtt a sok évtized előtt, amikor ezek voltak az iparág etalonjai: minden bizonnyal még mindig ezek a legstílusosabb kaszkadőrmotorok.
Anges Theodore több mint 20 éven át vezette a Globe-ot, és 1929-ben vonult vissza a mutatványosok (vagy legalábbis a mutatványosok) életétől. Visszavonulása miatt férje, Charles sztárattrakció nélkül maradt a Golden Globe számára, ezért új lányt keresett CeDora szerepére.
A második CeDora
A temperamentumos 16 éves Eleanore Seufert önként jelentkezett, annak ellenére, hogy még soha nem ült kerékpáron. „A történet, amit mesélt – és talán az évek során szépítettek rajta – az volt, hogy a bátyja felvitte az Eagle Rock Avenue tetejére, és fék nélkül küldte le” – mondta Eleanore legidősebb lánya, Barbara Belanger. „Így tanult meg kerékpározni.” De a természetes atletikussága volt az, ami segített neki meghódítani a világot.
Eleanore „Newark NJ-ben nőtt fel, és idősebb bátyja hétnapos kerékpárversenyző volt, akit az apja menedzselt. Akkoriban a maratoni kerékpárversenyeket országszerte velodromokban és olyan helyszíneken rendezték, mint a Madison Square Garden. Eleanore apja ismere Charles Hadfield versenypromótert, akinek a felesége volt az eredeti CeDora.
„Kis körökben kezdte, és egyre gyorsabban haladt, hogy fejjel lefelé menjen” – mondta Belanger. „Biztos vagyok benne, hogy sok erő és kitartás kellett hozzá.” Ez egy mutatvány volt, de nem veszélytelen. Többször is lezuhant a földgömbben, és a legjobb barátja, a show egyik légtornásza meghalt egy zuhanásban.” Wysocki 11 éven át CeDora-ként járta a keleti partot, biciklivel és motorral egyaránt, és láthatóan élvezte a szabadságot, amit a mutatványos élet kínált egy fiatal nőnek.
A pénzt hozó régi Vaudeville kellékeknek örök életük van a mutatványosok világában. A Charles Hadfield által épített 3 tonnás acélgömb sokféle kézen megfordult: a második világháború után ‘Speedy’ Wilson Globe of Death nevű műsorszáma használta egészen az 1960-as évekig, majd később a Jordan család szerezte meg, akik a mai napig használják.
A kialakítás szinte teljesen megegyezik a jelenleg az Urias család által használt, 1915-ből származó, a brazil Cederos által épített régi glóbusszal. A CeDora 1908-as indiánja különböző gyűjteményeken ment keresztül, és gyönyörűen felújított állapotban van. Ez az egyetlen túlélő példánya ennek a fajta gyári, különleges kaszkadőr motorkerékpárnak.
A Globe of Death még mindig ugyanolyan halálmegvető és izgalmas mutatvány, mint 1904-ben volt, bár a biztonság ma már sokkal inkább szempont, mivel a biztonsági felszereléseket
A Halál gömbje még mindig ugyanolyan halálmegvető és izgalmas mutatvány, mint 1904-ben volt, bár a biztonság ma már sokkal inkább szempont, mivel a biztonsági felszerelések minden mértéket meghaladóan fejlődtek az Edward-korabeli szatén színházi jelmezhez képest, amelyben egy pár selyemharisnya és kevés más volt. A mutatványok ma már vadabbak, gyorsabbak és látványosabbak, hidraulikus felvonókkal, osztott gömbökkel, fényeffektusokkal, és a benne egyszerre pörgő motorosok sokaságával, amelyek szédítő hatást keltenek.
Ha van rá lehetőséged, nézd meg magad valamelyik motoros rendezvényen… és ne feledd CeDora-t.
