Big Daddy Laca a Bon Jovi volt basszusgitárosánál járt…
– Nem győzök szóhoz jutni… Jó arc lehet Alec! És milyenek voltak nála a napjaid?
– Ott laktam két hétig. Jól nevelt gyerek lévén, megkérdeztem, kinyithatom-e a hűtőt. Mondta erre Alec, hogy arra kér, ne kérdezzek ilyesmit, érezzem magam otthon. Bérelt nekem egy Lincoln Continentalt, amivel bárhová mehettem, csak annyit mondott mindig, hogy találjak vissza. Levitt a garázsba, s ott állt két Harley: egy Custom Softail Turbo és egy Heritage Softail – bármelyiket használhattam.
A slussz poén ehhez, hogy vett egy oldalkocsis Uralt, de nem tudta elindítani, mert valami gyújtás problémája volt. Autószerelő voltam, s értettem a dologhoz, beröffentettem neki a gépet. Annyira örült, hogy felírta a garázs falára, hogy: „Laszlo the magnificent!!!” Beült az oldalkocsiba, én pedig vezettem, s ott köröztünk boldogan a környéken, mint két gyerek.
Voltunk New York-ban, a Hard Rock Café-ban, mutogatta a csajait, meglátogattuk a barátait. Egyszer átmentünk Tico Torres-hez, aki akkor még Eva Herzigova-val volt együtt. A medencénél napozott Eva, s integetett nekünk. Mondta neki Alec, hogy itt vannak a magyar rokonai.
Majd megérkezett Tico egy fekete pickup-pal. Nagyon alacsony manus, elképesztően mély hanggal. Visszacseng, ahogyan köszöntött bennünket: „Hi everybody!”. Körbe vezetett a birtokon. A garázs tele volt oldtimer autókkal, gyűjtötte őket. Nagy belmagasságú garázsa volt, polcrendszerrel, melyeken 5-6 dobfelszerelés csillogott. Majdnem kiestem a számon!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Milyen Alec emberileg?
– Mindig próbált valamivel kedveskedni, programokat szervezni, elvitt például egy tóhoz is csónakázni. Máskor eltűnt egy napra, szóval néha kicsit szórakozott volt. Érdekes az is, hogy mániákus CB-rádiózós volt. Hatalmas antenna állt a háza tetején, és mindig azt szerelgette, hogy minél távolabb tudjon kapcsolatot teremteni az éterben. Amikor valaki bejelentkezett a rádión akárhonnan, sikított örömében. Egy nagy gyerek volt 40 évesen. Zseniális figura!
– Az édesanyjával élt?
– Igen, Ellen-el, aki egy tünemény volt. Alec hatalmas nappalija tele volt arany- és platinalemezekkel, hangszerekkel. Volt egy cimbalma, a nagyapjától örökölte, Szűcs Árpádtól. Annyi emlékképe volt a nagyapjáról, hogy amikor rosszat csinált, azt mondta neki, hogy „Az anyád Úristenit!“. Fura volt ezt így angolosan hallani…
– Mi következett a két hetes álom után?
– Miután hazautaztam, eltűnt Alec. Már akkor is panaszkodott a Bon Jovi-ról, hogy John és Richie két olyan egyéniség, akik elnyomják a többieket a bandában. Érlelődött benne a kilépés – aztán a sajtóból megtudtuk, hogy megtette. Ezután megszűnt az általam ismert telefonszáma és e-mail címe. Nem tudtam vele kapcsolatba lépni.
Történt egyszer, tíz évvel ezelőtt, hogy a Ganxsta Zolee és a Kartellel kinn voltunk New York-ban fellépni. Az a srác, aki meghívott oda bennünket, nagy Bon Jovi fan volt, ismerte ezt a sztorit. Kitaláltam, hogy menjünk el New Jersey-be, s nézzük meg, mi lett Alec-el. Bevágtuk magunkat a srác verdájába, de amikor odaértünk a házhoz, ki volt írva, hogy eladó. Már nem volt olyan rendezett a farm. Mindenki a kocsiban maradt, de én kiszálltam, ismertem a járást, körül akartam nézni. Körbe mentem, és láttam, hogy a konyhában mozgás van.
Becsöngettem, s Alec nyitott ajtót. Kérdeztem, emlékszik-e rám. Mondta, hogy persze, „te voltál itt nálam“.
Le volt kicsit pukkanva, de egyébként jól volt. Mondtam neki, hogy New York-ban lépünk fel a zenekarunkkal, s eljöttünk őt meglátogatni. Behívott bennünket, a többiek el voltak ájulva. Már félig ki volt pakolva a lakás, de előkerült egy karton Coronita. A laptopján mutogatott Zolinak csajokat, én elmeséltem, hogy már van két gyerekem, neki akkor sem volt senkije. Dumálgattunk, meghívtuk a koncertre, de sajnos nem jött el. Megadta ismét az e-mail címét. Közben hazajöttünk. Hozzám került az egyik basszusgitárja, mert nagyon sok cuccát eladta. Lefényképeztem és elküldtem neki e-mailben a fotót, de nem jött válasz.
– Látom, hogy bánt ez az egész…
– Amióta benne vagyok a zeneiparban, elgondolkodtam, mikor csinálnám meg azt, hogy egy idegen országból meghívok valakit az otthonomba, főleg egy egyszerű portást. Lehet, hogy Alec úgy vélte, tett egy gesztust egy magyar srác felé és ennyi. Én pedig ezt tovább gondoltam! Most már megtehetném, hogy vendégül láthassam Magyarországon. Jönnénk-mennénk, dumálnánk, mint régen. Amikor eszembe jut, próbálom keresni a közösségi oldalakon, vagy ha látom, hogy árulja valamilyen cuccát… Ha megtudom, hogy valamiért jön hozzánk, biztosan felkeresem. Szeretném, ha folytatódna, ami barátságnak indult!
